Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. abban a szakban nem fognak tudni elhelyezkedni. Elismerem* hogy szükség van ebben az országban a műveltségre és a tudásra, de nincs szükség arra, hogy ezerszámra neveljünk olyan fiatalembereket, (Gr. Teleki Pál vallásés közoktatásügyi miniszter: Sokszor se műveltség, se tudás!) — sem műveltség, sem ludás és vissza fognak fejlődni — mert az a sok tudás, amelyet magukba szednek, értéktelenné válik a nemzet életében, és az illetőik előbbútlóbb arra kényszerülnek, hogy majd a munkatáborokban, ásóval fa kezükben ismerkedjenek meg a földmunkásick munkájának természetével, mert mint tanárok, mint végzett emberek, soha nem fognak tudni elhelyezkedni. Nagyon szép dolog a tudás, egy országnak a fokmérője, és egy országiban rengeteg tudás halmozódik össze, azonban nálunk nemcsak tudást kívánnak adni, hanem bizonyítványt is, ez azonban csak azt a célt szolgálja, hogy elszakítsuk őket a való élettől. Fel kívánóim hívni a kultuszminiszter úr figyelmét egy dologra. Nálunk Magyarországon igen sokat beszéltek már arról, hogyan lehetne a mezőgazdasági szakoktatás kérdését helyesen megoldani. En, aki mindig a vidéken járok, látom, hogyan küzd és szenved az a kisgazda, mert nem tudja földjét (kellőkép megművelni. Egy nagybirtokból kihasított parcella, ahol valamikor 16 métermázsa búza termett, amikor kisbirtokos kezébe kerül, çsak 6 métermázsa búzát (képes teremni. Látja az ember azt, hogy a trágyát f aiuhelyen kockába vágják; és eltüzelik látja az ember, hogy kilométerszámra egyetlen fia sincs az egész vidéken, a trágyát* a föld zsírját tüzeli el a földműves azért, mert nem tudja értékelni, hogy neki hogyan kell) a földeli megművelnie. Ha kötöttebb talajra kerül egy paraszt, nem képes eligazodni azon, hogyan kell a földjét megművelnie. Mindezt nem lehet t máskép elkerülni, mint megfelelő oktatás útján. Az laz oktatás azonban nem ér semmit, amit például egy főiskolán adnak ebben a tekintetben, mert a főiskoláról kikerülő fiatalság sohasem fog kisgazdaságban elhelyezkedni. Volna, azonban egy lehetőség és mód ennek a problémának ta megoldására, s ezt figyelmébe kell ajánlanom a kultuszminiszter úrnak. jMéltóztassék minden járás székhelyén létesíteni egy gazdasági szakoktatási iskolát, a következő rendszer mellett», — még pedig pénz nélkül. Minden vármegye minden járásban bocsásson a tárca rendelkezésére egy százholdas ingatlant. Ebbe az ingatlanba ültessen bele az állam egyetlenegy végzet diplomás gazdatisztet. ^ Adja r

ezt a száz holdat az ő használatába fizetésként és iratkozzanak be hozzá a gazdaifjak tanulás céljából. Ezek az ifjak lesznek laz ő munkás segéderői, végezzenek el ott minden munkát a gyakorlati szakoktatás szempontjából. Minden jánáis székhelyén van elegendő iskolaépület, ahol eisténkint vagy delutánonkint az elméleti tudástl is meg tudják maguknak szerezni. A z államnak ez pénzélbe nem kerülne, töbib száz állástalan gazdatisztet is álláshoz lehetne jut; tatni, a falu közönsége pedig helyben szeretné meg a szakirányú tudást. Az államnak egyáltalában egy fillérjébe sem kerülne. Arra kell kérnem a kultuszminiszter urat, hogy szívlelje meg ezt! a javaslatomat, mert Magyarországon a gazdasági szakoktatás úgyszólván gyermekkorát éli és hiába vesznek fel bármekkora összeget eirre a célra a költségve; tésbe, ezt a problémát soha máskép megoldani nem fogják tudni, csak úgy, ha az oktatást ülése 1938 június 11-én, szombaton. 625 teljesen intenzívvé és kiterjedtté teszik. Tiszteletivel kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék a jövőben ezt a problémát mielőbb megoldani. Miután a tárca költségvetése erről a kérdésről nem rendelkezik, azt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik vitéz Pintér József képviselő úr. vitéz Pintér József: T. Ház! Igen t. előttem szólott Soltész képviselőtársamnak ahhoz a kéréséhez, amellyel ő különösen az ifjúságnak gazdasági pályára való terelését szorgalmazta, azt hiszem, mindnyájan csatlakozhatunk; nemcsak a parlament, de az egész ország is egyhangúlag kéri ezt a minisztériumtól. Különösen, amit a gazdasági szakoktatásról mondott, az a főkövetelmény manap, amikor az ország alapját a gazdasági előhal adás adja meg. Igen t. Ház! Legyen szabad kedves képviselőtársamnak az oktatás kiszélesítését kérő szavaihoz kapcsolódva a nevelés problémájáról egy-két szót szólnom. Nemrégiben a parlamentben heteken, talán hónapokon keresztül tárgyaltunk a titkos választójog bevezetése alkalmából arról, hogy vájjon a nép, a nemzet tömege maga mennyire érett és mennyire alkalmas a titkos választójogra és milyen módszerek útján lehet alkalmasabbá tenni politikai jogainak gyakorlására. Felvetődött az a kérdés, hogy vájjon eléggé érett-e a nép a politikai jogok gyakorlására. Míg mi itt a parlamentben hónapokon keresztül tárgyaltunk erről s kerestük a kivezető utakat, eszközöket, azalatt a gyakorlati életben úgy a városokban, mint a vidéken az ifjúság látszólag — mert hiszen ez csak látszat —* ezt a problémát megoldotta rohamosan pár hónap alatt. Ha ugyanis az utóbbi hónapok történetét nézzük, azt látjuk, hogy nálunk egészen speciális fiatal típus alakult ki. Ez a típus a gyermekektől kezdve egészen a 25 éves ifjúig terjed s ez az úgynevezett politizáló típus. Évtizedekkel ezelőtt különféle típusokat ismertünk. Amikor az ifjúság ábrándja és fantáziája a sport felé irányult, akkor volt a futballozó típus. Kicsinyek és nagyok egyformán a futballról, a futballvezérekről, a futballnagyságokról és futballprimadonnákról beszéltek, azoknak ismerték az életkörülményeit és mindennapi megmozdulásait. Azután az ifjúságban kifejlődött

n egy másik, a technikus típus, az autószerető, a gépszerető, a soffőrtípus. (Meskó Rudolf: A repülőgépszerető típus!) Mi, tanárok természetszerűleg nem igen értettünk az autókhoz, sem a formájukhoz, sem a cilindereikhez, sem az árukhoz, de amikor az az első, vagy második gimnazista diák kijött az iskolából a tanáraival, messziről megismerte, hogy ez Alfa Romeo, ez pedig Lancia-kocsi. Aa ifjúság fantáziájában t tehát kialakult egy új típus, ez volt — mondjuk — a technikus típus. Most, az utóbbi hónapokban azután kialakult egy újabb típus, a politizáló típus. (Felkiáltások jobb felől: A nyüastípus! ) Különösen a munkásifjúságra, a fiatal kis tanoncokra, a segédekre, a kereskedő- és iparosifjúságra és a gyári ifjúságra gondolok. Ezek a fiatal gyerekek látszólag nagyszerűen vannak tájékozva a politika eseményei felől, főleg ami a pártpolitikai dolgokat illeti. Nagyszerűen ismerik a vezéreket, azok élettörténeteit, megnyilatkozásait, a megjelent lapokat, a plakátokon olvasható közleményeket, úgy, hogy nekünk, idősebbeknek az az impressziónk, hogy a fiatalságban tényleg kialakult egy új típus, a politizáló típus. Természetesen csak látszólag, mert ez csak politizálás, de nem a politika művelése, ami gyermekek kezébe nem is való.