Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-317

54 Az országgyűlés képviselőházának 317. lelki indítékom lesz elnöki kötelességem teljesítésében. (Helyeslés.) Milyen irányelv vezet majd az elnöki tiszt betöltésében? Szigorú pártatlansággal (Helyeslés.) és tárgyilagos elf o<?ul^ Hansággal (Helyeslés.) megtartani és megtartatni a házszabályokat, megőrizni a tanácskozás méltó rendjét, biztosítani egymás kölcsönös tiszteletét és nyugodt meghallgatását s megóvni a Ház jogait és méltóságát: ezt érzem legfőbb feladatomnak. (Helyeslés.) Hogy azonban ennek a feladatnak megfelelő módon eleget tehessek, a Ház támogatására és jóindulatára van szükségem. Egy lelkiismereti parancsom yan: a törvények, az élő alkotmány tisztelete és ennek keretében az állam fejéhez való hűség. (Élénk helyeslés.) Ebben a Házban, mint a nemzet képviselőinek gyülekezetében, csakis a nemzet közérdekeit szolgáló eszmék nemes harcának szabad folynia, nem pedig a szenvedélyeknek tombolniok. A nemzet szuverén testületének minden egyes tagja köteles a maga szenvedélyét az ész szuverenitása alá gyűrni.'Itt nem uralkodhatik önző egyéni, osztály- vagy pártérdek, itt_ csakis a nemzeti érzés és gondolat közös ereje forraszthat bennünket Össze. (Ügy van! Ügy van!) T. Házi Szilárd meggyőződésem, hogy a mi magyar történeti és politikai éghajlatunk alatt csakis a parlamenti rendszer alkalmas arra, (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) hogy az ország közügyeit irányítsa. (Ügy van! Úgy van!) Azt is be kell azonban vallanunk, t. Ház, hogy a parlamenti rendszer csak akkor felelhet meg magas népképviseleti feladatának, ha méltónak mutatkozik erre, ha a nemzet közlelkével állandóan összhangban marad, (Ügy van! Ügy van!) ha a tárgyi meggyőzés komoly vitahelyéül szolgál, nem pedig ádáz személyi és párttusák színhelyévé süllyed, (Ügy van! Ügy van!) ami a történet tanúsága szerint mindig a parlamentarizmus bukására vezet. , E kegyetlenül és igazságtalanul megcsonkított haza fiainak általában, de nekünk, a nemzet képviselőinek különösen is kötelességünk arra gondolni, hogy nagy történeti fele losség súlya nehezedik ránk ezekben a komoly, nehéz időkben, (Úgy van! Ügy van!) amikor a nemzetek lelki feszültsége és fegyverkezése a maximumra fokozódik, amikor a béke állandóan kockán forog és amikor számos nemzet előtt egész új nagy történeti perspektívák nyílnak meg. Ennek a mostani magyar nemzedéknek Európa újabb sorsfordulóján szeges gonddal kell őrködnie azon, hogy semmit se mulasszon el, amivel és amiért a későbbi nemzedékek vádolhatnák, hanem igenis összefogott erővel tegyen meg minden lehetőt arra, hogy ezt a nemzetet a mai új politikai, társadalmi és gazdasági korszellem közepett erélyes és okos kezdeményező erővel és főképpen bátor cselekvéssel felemelje és régi történeti hivatása erőteljes tudatára ébressze, mert ennek a történeti missziónak tudata tartotta fenn ezer esztendőn keresztül annyi vész és vihar között **zt a balsorstépte hazát. (Ügy van! Ügy van!) Abban a biztos hitben, hogy népünk újjászervező munkája felett a magyar nemzeti állam megalkotójának, az országépítő Szent Istvánnak politikai géniusza lebeg, a t. Ház bizalmából ezt a széket elfoglalom. (Hosszan ' ülése 1938 május 18-án, szerdádtartó, szűnni nem akaró, élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Ház! Napirend szerint következik az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat szövegét felolvasni. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs. Felteszem a kérdést a határozathozatalra: méltóztatnak-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadta és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházbov; teszi át. Napirend szerint következik az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (írom.: 632., 635. sz.) Szólásra következik Dulin Jenő képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Dulin Jenő: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Röviden kívánok felszólalni, ezzel is azt akarván dokumentálni, hogy ha a kormányzat egy törvényjavaslatot sürgősnek vél, a parlament korántsem kíván ennek a sürgősségnek kerékkötője lenni. A törvényjavaslatot egyébként örömteljesen üdvözlöm és miután azt a részletes tárgyalásra igen alkalmasnak tartom, el is fogadom. Igen nehéz lenne objektív érvekkel ezzel a javaslattal szembeszállni. Különösen nehéz lenne nekünk és politikai barátainknak, akik hosszú hónapokon keresztül a legelkeseredettebb küzdelmet folytattuk és a legkeményebben követeltük, hogy végrevalahára a kormányzat lépjen a cselekvés terére, követeltük, hogy radikálisan vágja ki a genyes daganatot, mielőtt még az egész ország testét, vérkeringését menthetetlenül megmérgezné. Most, amikor egy olyan törvényjavaslattal jön a kormány, amely olyan alaki és anyagi jogszabályokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a radikális intéz kedéseket, önmagunkkal jönnénk szöges ellentétbe, ha ennek a törvényjavaslatnak az útjába bármi vonatkozásban is akadályt igyekeznénk gördíteni. Nagyon jól tudjuk, hogy bizonyos vonatkozásban ez a törvényjavaslat is a szabadságjogok megszorítását jelenti. Mi teljesen tisztában vagyunk a szabadság értékével. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy a szabadság nálunk nemcsak dísz, nemcsak nemzeti ciráda, hanem nemzeti sajátosságunknak egyik elválaszthatatlan kísérője, amely nélkül a magyar szellemiséget elképzelni' nem is lehet, azonban nem mehetünk odáig, hogy szabadságot adjunk egy olyan aknamunkának, amely végeredményben a nemzeti létet, a törvényt és a rendet veszélyezteti. En nagyon helyesnek találom a törvényjavaslatban lévő ama szakaszokat, amelyek a büntető törvénykönyvben lévő büntetéseket súlyosbítják és államfogház helyett börtön- és fegyházbüntetéseket állapítanak meg. Nem akarom követni Csoór Lajos t. barátomat a, szigorúságban egészen odáig, hogy akasztófát vagy máglyát statuáljunk, azonban az ötévi fegyházbüntetéssel — amint azt tegnap is megjegyeztem — teljesen meg vagyunk elégedve.