Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

610 Az országgyűlés képviselőházának 327. milyen teljesítést kíván az intézet, az mutat rá, — ugyancsak az Oti. orvosi tanácsának megállapítása ez — hogy egy ezer körzeti taglétszámmal rendelkező orvos, — akinek végeredményben napi 24 órás munkateljesítménye vam, ugyanakkor, amikor a magánalkalmazottak munkaidejét napi 8 órában szabták meg, hiszen annak az orvosnak éjjel-nappal a beteg rendelkezésére kell állania, — 1936-ban 8900 beteglátogatást végzett. Ha ezt a számot elosztjuk annak az orvosnak a keresetével, akkor kiderül, hogy egy-egy látogatásért 30 fillér ellenértékben részesült. Ugyancsak az Oti. orvosi tanácsának megállapítása szerint az egy-két órában megállapított rendelési idő alatt ezek a rendelők anynyira túl vannak zsúfolva, hogy egy-egy beteg megvizsgálásához, elintézéséhez átlagban 4 perc jut, amiből 3 percet az adminisztratív intézkedések vesznek igénybe. El lehet ezek után gondolni, hogy a betegek nincsenek megelégedve az orvosi ellátással és végeredményben ezen igazán nem is lehet csodálkozni. Nem érthető-e ezek után a betegnek sokszor jogos türelmetlenkedése az orvosával szemben és az az elkeseredés, amely akkor támad benne, ha azt látja, hogy nem kapja meg azt az ellátást, amelyre pedig joggal tarthatna igényt, ami akárhányszor a vizsgálatot végző orvossal szemben nagyon keserű kifakadások formájában jelentkezik. Mivel ennek a nehéz és felelősségteljes munkának az elvégzéséből nemcsak Budapesten, hanem vidéken sem lehet megélni, így természetesen ezek az orvosok is kénytelenek másutt keresni kereseti lehetőségeket és azért testileg és idegileg annyira meg vannak terhelve és annyira túl vannak terhelve munkával, hogy ilyen körülmények között nem lehet és nem is szabad tőlük tisztességes munkát várni. Az egyedüli helyes megoldás az volna, ha a biztosítóintézetek a rendelőorvosokat nem egy-két órára, hanem legalább is hat-nyolc órára vennék igénybe, akkor azután elég idejük volna ahhoz, hogy a biztosított tagokat alaposan, becsületesen megvizsgálják és ellássák és akkor a tagok igényei sokkal jobban ki lennének elégítve. Ennek fejében pedig joggal várhatná el az az orvos, hogy olyan díjazásban is részesüljön, amely nemcsak a tisztességes megélhetést biztosítja a számára, hanem a lehetőséget arra is, hogy megfelelő módon továbbképezze magát. Ilyenformán megszűnnének azok a látszólagos álláshalmozások is, amelyek ma vannak, amikor egy-egy orvosnak nyolc-tíz állása is van, amelyeknek összjövedelméből mégsem tud tisztességesen megélni. A biztosítóintézetek megteremtésénél eddig, sajnos, igen sokszor helytelen szempontok érvényesültek, mert a legtöbb esetben egyáltalában nem alkalmaztak vagyoni cenzust és így ezek a biztosítások akárhányszor olyan társadalmi rétegekre is kiterjedtek, amelyek a maguk anyagi körülményei folytán egyáltalán nem szorultak rá ilyen mérvű támogatásra. Ezzel szemben biztosítás nélkül maradtak a társadalomnak olyan rétegei, amelyekről pedig elsősorban kellett volna gondoskodni. Gondolok itt éppen azokra a falusi tömegekre, amelyek már nem rendelkeznek szegénységi bizonyítvánnyal, mert van valami kicsiny vagyonuk, az a vagyon azonban közel sem elég ahhoz, hogy abból tisztességesen meg tudjanak ülése 1938 június 10-én, pénteken. élni, még kevésbbé elég pedig ahhoz, hogy betegség esetén az orvost díjazzák, különösen pedig ha kórházi ápolásra van szükség, a kórházi ápolást is fizetni tudják. A képviselőházban különféle alkalmakkor történt felszólalásaim során is szóvátettem már azt, hogy nem elég az, ha a teljesen vagyontalan egyének gyógykezeléséről és kórházbautalásáról történik gondoskodás, hanem ezt az ingyenes orvosi és kórházi ápolást ki kell terjeszteni azokra a rétegekre is, — legalább is addig, amíg ezeknek biztosítása meg nem történik — amelyek a teljes anyagi romlás veszélye nélkül képtelenek maguk gondoskodni önmagukról. Az elmúlt év folyamán az a helyes elgondolás vezette a kormányzatot, hogy ezeknek egy részét bevonja a biztosításba és éppen ezért a kórházi ápolási költségek viselésével kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslattal is jött a Ház elé. Ez a törvényjavaslat azonban csak a tbizottsági tárgyalásig jutott el, mert ott a javaslat szűkkeblűsége miatt minden egyes oldalról olyan jogos kifogások merültek fel, hogy a kormány célszerűnek tartotta a javaslatot visszavonni. En azt szeretném, ha ez a javaslat megjavított formában minél előbb ide kerülne a Ház elé. A belügyminiszter úr az elmúlt év folyamán a 256.300/1937. számú rendeletben úgy intézkedett, hogy mindazokban az esetekben, amikor az ápoltnak vagyona vagy a fizetésre köteles hozzátartozóinak vagyona nem haladja meg az 1000 pengőt, az Országos Betegápolási Alap terhére kell elszámolni a kórházi költségeket. Ez elismerésreméltó törekvés a kormányzat részéről, de végeredményben meg sem közelíti azt a határt, ameddig véleményem szerint el kellene menni, mert legalább is 5000 pengőnek tartom azt a minimumot, amely felett az illetők nem szorulnak rá az állam támogatására. Még helyesebbnek tartanám azonban, ha ezt a határt nem ilyen fix összegben szabnák meg, — hiszen tudjuk, hogy az értékelés körül akárhányszor nagy differenciák mutatkoznak, mert a földnek ós a háznak az ára állandóan ingadozásokat mutat — hanem a kataszteri tiszta jövedelemhez szabnák és megállapítanák, hogy milyen kataszteri tiszta jövedelem mellett jogosult még az illető ingyenes kórházi ápolásra és gyógykezelésre. Ügy gondolom, hogy körülbelül 50 pengő lehetne az a határ, amelyen alul az illető jogosult volna ilyen ingyenes kórházi ápolásra. Itt nem szabadna figyelmen kívül hagyni az életben lévő gyermekek számát sem. Egy-két ezer pengős vagyon jelentősége egészen más akkor, ha nincs gyerek, vagy a ma divatos egyke van csupán, mintha e szülőknek 5^-6 gyermek eltartásáról, neveltetéséről, taníttatásáról kell gondoskodni. Mélyen t. Ház! Minden ember legféltettebb és legnagyobb kincse az egészsége. Az elvesztett egészség visszaszerzését mindenki számára lehetővé kell tenni, mert egy magát kereszténynek nevező társadalom nem nézheti tétlenül, hogy embertársai hogyan szenvednek, kíniód nak és pusztulnak el, akárhányszor csak azért, mert nem redelkeznek megfelelő anyagiakkal. Hogy az egészség a szó szoros értelmében vett kincs, azt a kormányzat is belátta, amikor a prevenció álláspontjára helyezkedett, amikor a bajok megelőzése érdekében évről-évre újabb költségeket hajlandó magára válalni. Végro észrevette az államhatalom, hogy a betegségek