Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

600 Az országgyűlés képviselőházának SÎ kélyértékű jogvitás ügyekben is. Ez az oka annak, hogy az egyes minisztériumok annyira túl Vannak terhelve és elvonatnak a szélesebb skálájú kormányzati teendők nyugodt elvégzésétől. Legyen szabad szóvátennem az önkormányzati tisztviselőknek azt a sérelmét, amely szerint az 1929 : XXX. te. 69. §-ának (14) bekezdésében részükre engedélyezhető és nyugdíjba is beszámítandó személyi pótlékot a szanálás folytán nyugdíjazás rendjén 50%-kai csökkentve állapítják meg. Ez szintén az egyenlő elbánás elvét sérti. Figyelemmel arra, hogy a törvényhatósági tisztviselők különleges társadalmi helyzetüknél fogva bizonyos költekezésekre vannak utalva és az előmenetelük is lassúbb, kívánatosnak tartanám, ha ezt a kérdést az állami tisztviselők helyzetével azonos módon szabályoznák annyival is inkább, mert az államháztartás terhére sem jelentene újabb megterhelést, de az összes önkormányzati nyugdíjalapok terhét sem emelné többel, mint évi 50.000 P-vel. A középfokú közigazgatási bíróságok felállításának szükségességére a belügyminiszter úr is rámutat. Már a vármegyei közigazgatás államosításáról szóló 1891 : XXXIII. te., (az úgynevezett lex Szapáryana) 2. §-a elrendelte azt, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot a kormány terjessze be. A kormány eleget is tett e kötelezettségének, 1893 november 29-én a t. Ház elé terjesztett egy törvényjavaslatot, amelynek indokolása már hangsúlyozza azt, hogy a törvényjavaslat beterjesztésével az akkori kormány 20 év óta a sajtó, a szakkörök és az országgyűlés házában egyértelműen hangoztatott követelménynek tett eleget. Ez a javaslat minden vármegyei székhelyen a főispán elnöklete alatt működő az alispánból és a tiszti főügyészből, valamint három rendes és három póttagból, tehát laikus tagokból álló középfokú közigazgatási bíróságot kívánt megszervezni. Azonban a bizottság előtt már olyan ellenzésre talált ez a javaslat éppen a laikus bíróság bevezetése, valamint a főispánnak a bírói elnöki székbe való ültetése miatt, hogy Hieronymi belügyminiszter visszavonta ezt a törvényjavaslatot. Majd a közigazgatási bíráskodásról szóló 1896:XXVI. törvénycikk, illetve akkor még törvényjavaslat beterjesztése alkalmával is kontempláltatott a középfokú közigazgatási bíróság megszervezése, de ez pénzügyi okokból elmaradt. Igénytelen véleményem szerint a közigazgatás racionalizálásának rendszerébe a középfokú közigazgatási bíróság szerves egészként lenne beillesztendő és ennek megvalósítása tovább már nem mellőzhető és el nem odázható. Nem tartanám szerencsés megoldásnak azt a tervezetet, amely a középfokú^ közigazgatási bíróságot egyedül Budapesten kívánná felállítani. Ez ellenkeznék az igazságszolgáltatásnak és a közigazgatásnak ama alapelvével, amely szerint az decentralizáltassék és a néphez közelebb vitessék, felesleges költségeket okozna a vidéki lakosságnak és általában igen ellenszenves lenne a vidéki jogEereső közönség előtt. Mivel minden, bár legüdvösebb új intézmény megszervezését az államnak közismerten súlyos pénzügyi helyzetével szokták elodázni, egyelőre kielégítőnek tartanám azt, ha a középfokú közigazgatási bíróság legalább az öt táblai székhelyen állíttatnék fel addig is, amíg az egészségesebb decentralizáció érdekében az első terv tényleg megvalósíttatnék, '. ülése 19Û8 június 10-én, pénteken. vagyis a középfokú bíróság minden törvényszéki székhelyen megszerveztetnék. Bírákként az értékhatár felemelése miatt tehermentesített ítélőtáblák nélkülözhető polgári bíráit mint szavazóbírákat, valamint a minisztériumnak felszabaduló fogalmazási tisztviselőit, továbbá a legalább 10 éves közigazgatási gyakorlattal rendelkező önkormányzati és pénzügyi főtisztviselőket tartanám a kinevezésre alkalmasaknak. Tanácselnökökké a felső közigazgatási bíróságnak a tehermentesítés folytán felszabaduló bírái lennének kinevezhetők. Az átszervezésnek ez a módja nem okozna jelentősebb létszámszaporítást. A bíróságokat ideiglenesen a kir. ítélőtáblák épületeiben lehetne elhelyezni és dologi szükségleteikről a kir. ítélőtáblák költségvetésében lehetne gondoskodni. A segéd- és kezelőszemélyzet tagjait a hasonló állású állami és önkormányzati alkalmazottak létszámából lehetne elvenni. A szervezés és fenntartás költségeinek fedezetlen része a megállapítandó törvénykezési illetékekből, a kihágási pénzbüntetésekből, a jövedéki bíróságpénzekből, a rendbírságokból, a fegyelmi pénzbüntetésekből és a felfüggesztett alkalmazottak visszatartott illetményeiből stb. kellő fedezetet találna. (Brogli József: És a közjegyzői állások megszüntetéséből!) Ezek szerint tehát a középfokú közigazgatási bíróság feláálítása és fenntartása leküzdhetetlen pénzügyi nehézségeket nem okozna, erre való hivatkozással tehát annak felállítását elodázni nem lehet. Szükség van erre az alanyi közigazgatási jogok hatékonyabb védelme, a jogeszme uralmának biztosítása, a közigazgatásnak jobbá és gyorsabbá tétele és a jogkereső közönséghez való közelebb hozatala, legfőképpen pedig a felső közigazgatási bíróság elodázhatatlan tehermentesítése érdekében. A hatásköri viták lehető elkerülése érdekében azt! tartanám kívánatosnak, hogy a hatáskör nem elvi ügycsoportosítás szerint» hanem a jelenlegi jogállapot fenntartásával taxatív felsorolás mellett állapíttassák meg. A középfokú közigazgatási bíróság óppenúgy, mint ia felső bíróság, végső fokon ítéljen, tehát az előbbinek az ítéletét ne vizsgálja felül a felső bíróság. Hatásköre ne csak kasszatorius, hanem reformatories is lelhessen. A bíróság túlterhelésének megakadályozása érdekeben azt tartanám kívánatosnak, hogy a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. te. 57. §-a (2) bekezdésének a) pontjában megállapított kö

: zépfokú közigazgatási hatóságok határozatai ellen adassék panaszjog. A pénzügyi közigazgatás terén pedig a Kkhö. 104. §-a szerint a bíróság elé vihető fórumok jogköre fenntartható lenne. A jogegység megóvása érdekében a középfokú bíróság a felső közigazgatási bíróság elnökének felügyelete alá volna rendelendő, akinek felhívására a fennálló jogszabályokkal, vagy a jogszolgáltatás egyöntetűségével ellentétes bírói gyakorlat megszüntetése érdekében kívánatos lenne az első bíróság osztályülését elvi jelentőségű megállapodásokra kötelezni, amelyeket a felső bíróság hivatalból felülvizsgálna és határozatát döntvény alakjában hozná nyilvánosságra. E döntvényekben foglalt elvi jelentőségű megállapodásokat nemcsak a Közigazgatási Bíróság összes tanácsai, hanem az összes közigazgatási hatóságok is követni tartoznának. A hatáskör megállapí-