Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. tása a törvényhozás legnehezebb feladata lenne. Kívánatosnak tartanám a bíróság hatáskörének kiterjesztését az árvaszékek vagyonjogi határozataira, általában a magánjogi vonatkozású közigazgatási ügyekre: például kisajátítási, községi és cselédügyi bíráskodási, ármentesítő társulati, hitközségi adózási, kegyúri, közbirtokossági, legelőtársulati, közegészségügyi ügyekre, a vásárügyre, illetőleg ez ügyeknek olyan kategóriáira is, amelyek eddig a bíróság jogvédelme alól el voltak vonva. Általában az az elgondolásom, hogy a községek és a megyei városoknak és ezek alkalmazottainak ügyeit, továbbá azokat a vagyonilag megbecsülhető vitás ügyeket, amelyek tárgyának értéke ezer pengőnél nem nagyobb, a középfokú közigazgatási bíróság hatáskörébe, ellenben a vármegyei és városi törvényhatóságok és ezek alkalmazottainak ügyeit, a garanciális panaszokat, az alkotmányvédelemmel, a törvényhatósági és országgyűlési képviselőválasztásokkal kapcsolatos ügyeket, továbbá az ezer pengőn felüli értékű ügyeket a felsőfokú közigazgatási bíróság hatáskörébe kellene utalni. Áttérve a tárcának az előttem szólott igen t. képviselőtársaim által is kiemelt közegészségügyi vonatkozásaira, magam is azon a véleményen vagyok, hogy az egészségvédelem jelentőségénél fogva ez a tárcának legfontosabb és legtöbb figyelmet érdemlő része. A honvédelem mellett ugyanis feltétlenül gondoskodnunk kell az emitjervédelemről is, mert hiába vannak kultúrkincseink, ha nincs, aki azokat megvédelmezze. Nemzetünk életösztöne és élníakarása írja elő parancsolólag, hogy akkor, amikor a természetes szaporodás a körülöttünk lévő ellenséges államokban olyan nagy, mindent elkövessünk arra nézve, hogy legalább a megszületett emberek életerőben és egészségiben növekedjenek fel. Ha lesz fegyverünk, legyen legalább kéz is, amely azt erősen megmarkolja és kellő időben használni tudja. Jól tudom, hogy az adózó közönség teljesítőképessége ki van merítve, a közegészségügyi kiadások teljesítésénél azonban nem fogadhatom el az állam teherhíróképességének fogyatékosságát, sőt szerintem a végső esetben, még az állami törzsvagyon vagy nemzetközi vonatkozású kultúrkincseink elidegenítésével is elő kell teremtenie az államnak a fedezetet, ha ezzel néhányezer magyar gyermek életét és egészségét meg tudja menteni. Nagyon helyeslem a családvédelem érdekében tervezett erőteljes intézkedéseket, az egyke és az egyse elleni küzdelmet, ezt azonban a rangsorban meg kell, hogy előzze a (mindinkább javuló, de még mindig elég magas halálozási arányszámnak, különösen pedig a csecsemőhalálozás csökkentésére irányuló küzdelem, A hivatalos statisztikai évkönyv adatai szerint 1934—36. között a természetes szaporodás 6*1 ezrelék volt; ezzel szemben bátor vagyok kiemelni, hogy a Tiszántúlon Szabolcs megyében 15'2, Szatmár megyében 14'3 és Hajdú megyében 9'8 ezrelék volt a természetes szaporodás. A Tiszántúlnak e három vármegyéjében a természetes szaporodás az országos átlagnak csaknem a kétszerese, tehát ezek a vármegyék a magyarságnak hatalmas erőtartalékai. Kérem ezért a belügyminiszter urat, méltóztassék fokozattabb mértékben felállítani közegészségügyi és szociális intézményeket, mert ilyen módon elérhetjük, hogy nemcsak ezeknek a vármegyéknek, hanem az egész országnak természetes szaporodási arányszáma feljavul. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 június 10-én, pénteken. 601 Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Benkő Géza: Befejezem. Miután a belügyminiszter úr és a kormányzat iránt teljes bizalommal viseltetem, a tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következnék Payr Hugó képviselő úr, aki azonban nincs jelen s így feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Kéthly Anna képviselőtársunk Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az a meggyőződésem, — hogy képviselőtársam szavaiba kapcsolódjam bele, — hogy nem elég a természetes szaparodást akár szép szóval, akár radikális rendelkezésekkel sürgetni, hanem arra kell törekedni — s ez a legelső kötelesség — hogy aki megszületik, annak élete úgy is alakuljon, hogy érdemes legyen a világra jönnie. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A legutóbbi időkben igen sokat beszélnek a családvédelemről, valósággal a magyar közélet vezető gondolatává vált ez és szinte úgy tetszik nekem, hogy ezt a gondolatot, mint általában minden nagy kérdést, kétféle veszedelem fenyegeti. Az egyik az, hogy nem beszélnek róla, a másik az, hogy agyonbeszélik. Én amikor mai felszólalásomban ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni, nem azért teszem, mintha agyonbeszélni kívánnám ezt a kérdést, hanem a belügyi tárcával kapcsolatosan egyenesen azért, mert úgy érzem, hogy ebben a kérdésben a bei; ügyi tárca van legjobban érdekelve, a belügyi tárca az, amely e kérdésben leginkább teljesí;őképes, leginkább hivatott arra, hogy az itt szükséges intézkedéseket megtegye. Természetesen a helyes elintézésnek egyik legfontosabb előfeltétele volna a szociális minisztérium felállítása, illetőleg visszaállítása. Meggyőződésem az, hogy nagyon könnyen és álérveknek engedve oszlatták fel a népjóléti minisztériumot, pedig a szociális kérdés a világvezető kérdésévé emelkedett az utolsó húsz esztendőben, mert a háborúra készülő, vagy a békére készülő népeknél egyaránt az érdeklődés első vonalába került: az ember. Mindenütt megtanulták azt, hogy sem termelni, sem hadatviselni nem lehet silány anyaggal, tehát a vele való foglalkozás megérdemli, hogy az állam ennek a kérdésnek művelésére egy külön intézményt állítson fel. Már csak presztízs okok ból is kell önálló és reprezentáns miniszteriig mot kapnia ennek a kérdésnek, hogy a régi minisztériumban az anciennitással bíró kérdéseknél ne legyen jött-*mentként kezelhető a szociális kérdés, hogy ne legyen másodrangú feladatkör, hogy a kérdés jelentősége elismertessék a minisztérium létezésével, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy gyűjtőhelye legyen ennek a feladatkörnek, ahogyan a miniszter úr mondotta: egységes elvi célkitűzésekkel szerves összefüggésben. Az önálló működési helyen a szociális gondolat sokkal jobban érvényesülhet, mint a rendészeti kérdésekkel egy minisztériumban, mert hiszen a dolgok logikája szerint csak úgy gyarapodhat és ugy tágulhat, ha körülötte más érdeklődést igénybevevő kérdések nincsenek, Egy önálló szociális minisztérium alkalmas volna arra is, hogy az egyéb minisztériumok hatáskörébe tartozó szociális ügyeket sürgesse, azokat iniciálja és ellenőrizze s hogy a családos embervédelmi kérdések összefüggésének vizsgálatára is megfelelő figyelem fordíttassék. *• Égy önálló művelési hely azt is jelentené, hogy 8fi