Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
Az országgyűlés képviselőházának 327. pengő évi 5%-kai növekedik és a törvény szeriirt 1983/1984-től kezdve 14 millió pengővel állandósul. Nias, hat esztendő alatt a két intézet öregségi ágazata egyetlen fillért sem kapott és én mint hét év óta mindig, most is bemutatom az erre vonatkozó számlát, amely számláinak az egyenlege 27,200.000 pengő; ez a magyar állam becsületbeli tartozása, (Farkas István: Törvényesen biztosítva!) 27 millió pengő, amelyhez méig 1933 július 1-től a kamatok Daruinak. Rövidesen esedékes a társadalombiztosításnak a biztosításmatematikai felülvizsgálata. Nagyon félek, hogy az egész struktúra megváltiO'zhatilk abból kifolyólag, hogy a kormányhatalom itt ezt a, törvényes kötelezettségét nem telj esi tette. Amikor itt egy szegény országból 1335 millió pengőt vesz ki a kormányzat az, állam és üzemök költségvetése keretében és amikor az 1335 millió pengős költségvetésen felül még egy 1000 millió pengős beruházási összeget is ki kéli izzadnia a gazdasági életnek, képtelenségnek tartom, hogy épp azt a 27 millió pengőt nem lehetett előteremteni és nem lelhet előteremteni ebben az esztendőiben sem, amely 27 millió pengő hiányzik a két intézetnél és amely összegnek évi megfizetése ikell ahbjoiz, hogy a szolgáltatásokat fenn lehessen tartani. Ezek a, szolgáltatások szégyenletesen alacsonyak, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ezek a szolgáltatások, amelyeikre vonatkozólag csak a folyó év öt hónapjáról készítettem magamnak összeállítást, azt jelentik, hogy a rokkantaknak átlagos havi járandósága 26 pengő, az öregségi biztosítottak átlagos havi járandósága 18 pengő, az özvegyeknek juttatott átlagos ihavi járadék 10 pengő 30 fillér, az egész árváké pedig 6 pengő 35 fillér. A biztosításmatematikus urak túlzott biztonsággal kalkuláltak az Oti. és a Mabi. matematikai számvetéseinek elkészítésénél s hogy ez a túlzott biztonság mit eredményezett, erre nézve csak két számot bátorkodtam a t. Ház, különösen pedig a belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. A lex Voss II-höz csatolt hatalmas és vaskos indokolás szerint 1937 végén a két intézet kumulált terhei, minden szolgáltatást egybevéve, az öregségi és rokkantsági ágazaton a kalkulációk szeorint 10 millió pengőre kellett volna hoigy rúgjanak. A valóságiban a két intézet terhe csupán 5,300.000 pengőt tett ki. Ebből okszerűen következik, hogy duplájára lelhetne felemelni a szolgáltatást, de továbbmenően is fokozni lehetne azt, ha az államhatalom ebben a tekintetben a maga áldozatkészségét egy kicsikét növelné. Sajnos, időm gyorsan halad a 30 pere vége felé s így társadalombiztosítási vonatkozásban csak a következő Ihét pontot ajánlom az igen t. miniszter úr és munkatársai figyelmébe, akik ezeknek a kérdéseknek szakemberei. Szükség van arra, hogy a biztosításmatematikai felülvizsgálattal ne r várjunk január 1-éig, hanem ezt azonnal, július 1-én meg lehet kezdeni. Van éppen elég sok munkanélküli szellemi munkás, s kell hogy erre a célra fedezet legyen, nem az intézeteknél, hanem az állam- , nál. A számításokat azonnal meg kell kezdeni; mindegy, ho,gy 10 vagy kilenc és fél év adatai állanak-e rendelkezésre. Szükség van arra, hogy kiszámíttassék, hogy a jelenlegi járulékok mellett is milyen mértékben emelhetők a szolgáltatások. Szükség van arra, hogy az intézetek, különösen pedig a Mabi. keretébe bevonják az 500 pengőn felüli jövedelemmel rendelkezőket is, mert képtelenség, hogy a munkavállalóknak leginkább teherülése 1938 június 10-én, pékeken. 589 viselőképes és legjobb helyzetben lévő 1 irétege a kollektív teherviselésből kivonja magát. Ettől a rétegtől olyan többletbevételekre lehetne szert tenni, amilyenekre szükség van. Szükség van ara, hogy bizonyos mértékig a járulékok is felemeltessenek, hogy a szolgáltatásokat jelentősebben fokozni lehessen. A magyar középosztálynak a biztonság iránti vágyáról a biztonság iránti törekvéséről beszéltem; tegyük tehát számára ezt a pályái vonzóvá, tegyük ezt a pályát számukra kívánatossá. De ehhez nem 18 és 26 pengős öregségi és rokkantsági díjak szükségesek, fhanem az szükséges, hogy a kormányzat kitűzzön egy célt, szerintem egy minimumot: hogy 50 éves korban legalább 120 pengő életjáradék illesse meg azt, aki 17 vagy 18 éves korától szakadatlanul dolgozik. Ennél kevesebbet igazán nem lehet kívánni. Tudom, hogy ez nagy áldozattal jár, de ezeket az áldozatokat meg kell hozniok a munkáltatóknak, a munkavállalóknak és a kormányhatalomnak egyaránt. Van a kérdésnek t egy másik oldala is és a még hátralevő egy-két perc alatt erre kívánok kitérni. A nemrég elfogadott s a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának megteremtéséről szóló törvény sokezer tisztviselő leépítését fogja jelenteni az elkövetkező években. Ha a kormányhatalom azt a rendkívül súlyos felelősséget vette magára negatív értelemben, hogy embereket felekezeti hovatartozandóságuk okán munkátlanokká tesz, s a munkavállalást számukra lehetetlenné teszi, az államhatalomra az a pozitív kötelezettség is hárul, jhogy az illetők számára biztosítsa azt az öregségi vagy rokkantsági ellátást, amelyet az illetők nem ma, hanem akkor kapnának, ha e kormánybeavatkozás nélkül nyugodtan letölthettek volna még 10--15 vagy 20 esztendőt az íróasztal, a munkaasztal mellett vagy pedig a műhelyekben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szükség van tehát arra, hogy ezen leépítésre kerülő rétegek figyelembevételével egy olyan módosítás történjék, amely módosítás ezt a felemelt szolgáltatást lehetővé teszi és egyúttal a ikorimányzatnak szociális megértő gesztusát bizonyos morzsák formájában juttatja azokkal szemben, akik tulajdonképpen a kapitalizmusnak és nem kis mértékben a zsidó kapitalizmusnak, mint zsidó proletárok, ártatlan áldozatai. (Buchinger Manó: Ügy van!) Azoknál pedig, akiknél nem lehetséges egy ilyen életjáradék megállapítása, a kormány és főképpen az ügyosztály szakértőinek figyelmébe ajánlom azt, hogy ha vissza lehetett utalni a férjhezment nők befizetett járulékait, vissza kell utalni az elbocsátott tisztviselők befizetett járulékait is abban az esetben, ha az illetők még fiatalok és életjáradék szempontjából ellátásban nem részesíthetők. Ezeket kívántam itt elmondani. Egyébként a belügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a vita jelenlegi stádiumában lehetőleg összefoglaljam azokat a gondolatokat, amelyek engem ennek a tárcának vezetésénél irányítani fognak. (Halljuk! Halljuk!) Mindjárt meg kell jegyeznem, hogy a rendkívül komplex és sokoldalú feladatkörökkel most csak általánosságban kívánok foglalkozni, mert őszintén meg kell mondanom, hogy bár ezzel a tárcával előbbi miniszterségem alatt már több