Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

590 Az országgyűlés képviselőházának 327. ülése 1938 június ÍÖ-en, pénteken. mint négy éven át foglalkoztam, a most ren­delkezésemre állott idő távolról sem volt ele­gendő ahhoz, hogy a feladatkörök részleteibe belenézzek és hogy elhatározásra tudjak jutni egyes fontos részletkérdések tekintetében. T. Képviselőház! Legyen szabad először elvi elgondolásaimat ismertetnem az államigazgatás vezetése és azoknak a reformoknak tekinteté­ben, amelyeket én az államigazgatás javítása szempontjából feltétlenül szükségesnek látok. Ebben a tekintetben változatlanul ragaszko­dom ahhoz az állásponthoz, amelyet volt sze­rencsém itt a Ház előtt már 1932-ben és 1933­ban ismételten kifejteni, változatlanul ragasz­kodom ahhoz a meggyőződéshez, hogy a ma­gyar igazgatásnak többek között rendkívüli nagy hibája a túlságos mérvű centralizáltság, (Ügy van! Ügy van!), amely lassanként oda­fejlődött annál a — nem is tudom, minek nevez­zem — vis inertiae-nél fogva, amellyel minden bürokrácia elsősorban rendelkezik, hogy a kor­mányzásra hivatott minisztériumok ma Ma­gyarországon, mint elsőfokú közigazgatási ha­tóságok szerepelnek. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang a jobboldalon: Tiszta igaz!) Mondom, volt alkalmam ezt az állásponto­mat már a képviselőház előtt ismételten kifej­teni és a törvényhozás az 1933 : XVI. tc.-kel bizonyos mértékig már elfogadta az én állás­pontomat és^ irányt szabott a tekintetben, hogy azt a rendkívül túltengő centrális adminisztrá­ciót, amely ma van, le kell építeni, és a mi­nisztériumokat át kell adni igazi rendelteté­süknek, (Helyeslés.) amely a kormányzásban, a közigazgatás irányításában és az ellenőrzés­ben kell hogy álljon. (Helyeslés.) Ezért tette magáévá a törvényhozás az 1933 : XVI. tc.-ben azt az elgondolásomat, hogy a tulajdonképpeni közigazgatást az alsóbbfokú hatóságokra kell rábízni és a fellebbezési forumok leszállításá­val tartsuk távol az egyes konkrét ügyeket a minisztériumoktól. Sajnos, ez a törvény még ma sem emelkedhetett ebben a részében tör­vényerőre azért, mert azokat a fórumokat, amelyek hivatva lettek volna megnyugtató mó­don intézni az igazgatást, alsóbb fokon kiépí­teni nem sikerült; nem sikerült pedig elsősor­ban az alsófokú közigazgatási bíróság kiépí­tése, (Egy hang a középen: Az kellett volna!) amelynek kiépítése megnyugtatóan tette volna lehetővé a miniszteriális hatáskörök leszállí­tását. Én változatlanul maradok azon az állás­ponton, hogy minden nehézség ellenére egész­ségessé tenni a magyar államigazgatást csak akkor lehet, ha erre az útra lépünk és az alsó­fokú közigazgatási bíróságok kiépítésével — akárcsak kezdeti, a legprimitívebb módon való kiépítésével is — leheitővé tesszük a miniszte­riális hatáskörök leszállítását. (Helyeslés,) T. Képviselőház! Ezzel a témakörrel kap­csolatban rendkívül fontossá válik közigazga­tási tisztviselői karunk nagyobbfokú képzett­sége is. Ha mi megnyugtató alsófokú közigaz­gatást akarunk, akkor olyan közigazgatási tiszt viselőkről ikell '.gondoskodnunk, akik fel­adataikat teljesen megnyugtatóan tudják elin­tézni. (Ügy van! Ügy van!) E tekintetben nagy örömmel kell konstatálnom azt, hogy e téren máris igen sok történt. A közigazgatási szak­vizsgának ugyancsak az 1933: XVI. tc.-kel történt bevezetése révén a közigazgatási tiszt­viselőik fiatal generációja ma már tényleg olyan nívójú, amely megnyugtathat bennün­ket abban a tekintetben, hogy a közigazgatás jövő intézése megfelelő kezekibe lesz letéve. Csak a legnagyobb elismeréssel emlékezhe­tem meg a közigazgatási továbbképző tanfo­lyamokról, amelyek saintén lényeges fakto­raivá váltak közigazgatási tisztikarunk nívója emelésének. És itt mindjárt bejelentem, hogy ezt a közigazgatási továbbképző tanfolyamot a legnagyobb energiával fenntartani és fej­leszteni akarom és a legközelebbi tanfolyam egyedüli feladatiává a szociális igazgatás kér­dését akarom tenni, (Helyeslés.) mert azt hi­szem, hogy a szociális politikának és a szo­ciális igazgatás követleményeinek ismerete az, ami ma közigazgatásunkból leginkább hiány­zik és amire leginkább szükség van. (Farkas István: Igaz, ez hiányzik!) Természetesen nem lehet megállanunk ott hogy szabályozzuk a közigazgatási hatásköröket, mentesítjük a mi­minisztériumokat és azokat visszaadjuk hiva­tásuknak, hanem meg kell néznünk és töreked­nünk kell javítani azokat a hiányokat is, ame­lyek igazgatásunkban az alsóbb fokon mutat­koznak és itt elsősorban a községi igazgatásra gondolok. A vita során is szóvátették, hogy a községi igazgatás mai rendszere és mai hely­zete tarthatatlan. Egészen kétségtelen, hogy a községi jegyző, aki tulajdonképpen oszlopa es gerince, sőt egyedüli tényezője a községi igaz­gatásnak, [helyzeténél és túlterhelésénéji 1 fogva nem képes a rábízott feladatokat elvégezni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) T. Képviselőház! Méltóztatnak tudni, hogy tárcám keretébe utaltatott 1932-ben a raciona­lizálás irányítása. Ennek az ügykörnek szá­mára akkor programmot állítottam fel, ame­lyen az illetékes szerv szép csendben dolgozott és ha szemmel látható eredményeket nem is tudott elérni, egészen bizonyos, hogy lényeget? előrehaladást tett az anyag Összegyűjtése és feldolgozása tekintetében. Éppen a község'i igazgatás hiányai és a jegyző helyzete szem­pontjából is készült egy elaborátum, amelyet legközelebb leszek bátor a nyilvánosság elé bocsátani azért, hogy a magyar közvélemény lássa, hogy milyen sürgősen megoldandó probléma a községi igazgatás és a községi * jegyző problémája. (Ügy van! a középen.) Azt hiszem, le kell számolni azzal, hogy igenis, községi igazgatásunk modernizálása több pénzt fog igényelni, mint amennyiben a köz­ségi igazgatás ma kerül, de ezt a pénzt nem szabad sajnálnunk, ezt a pénzt elő kell terem­tenünk és meg vagyok róla győződve, hogy ha némi áldozatokkal megjavítjuk községi igaz­gatásunkat, ez a pénz bőségesen meg fog té­rülni más oldalakon. (Ügy van! Ügy van!) A másik probléma, amelyet itt röviden érinteni akarok, a tanyai igazgatás problé­mája. A belügyminisztériumnak a racionali­zálással megbízott szervezete ezzel a kérdés­sel is nagyon alaposan foglalkozott és öröm­mel konstatálom, ma már ott tartunk, hogy a tanyai igazgatás problémája, már mint bel­ügyi igazgatási probléma, teljesen ki van dol­gozva, lígyhogy most már közigazgatási szem­pontból tulajdonképpen csak a vonatkozó tör­vényes rendelkezések megteremtése válik szük­ségessé. A tanyai igazgatásra vonatkozó elő­készítő munkát is leszek bátor a közvéle­mény elé bocsátani, de, azt hiszem, rövidesen abban a helyzetben leszek, hogy a törvényho­zást is foglalkoztathatom ezekkel a kérdések­kel. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Természetesen nem szabad abban a tévedés­ben lennünk, hogy a tanyaprobléma meg van oldva akkor, ha a tanyai közigazgatást rendbe­hozzuk. A tanya kérdése más vonatkozások­ban is éppen olyan nehéz vagy talán még

Next

/
Thumbnails
Contents