Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-327
588 Az országgyűlés képviselőházának 327, dolat jelentősége és mi büszkén vállaljuk az ebből ránk eső terhet is, de a dicsőséget is. (Ügy van! Ügy van a szélsőbalodalon.) A tárca multévi költségvetsésének tárgyalása során a szociálpolitikai kérdésről szólva, bátor voltam rámutatni arra, 'hogy véleményem szerint a szociálpolitika kell, hogy tudatos korrigálása legyen a társadalmi igazságtalanságnak, kell, hogy tudatos kiegyensúlyozója legyen a dolgozó rétegekre nehezedő létbizonytalanságnak. A biztonság toergetése, a biztonság vágya az, ami a háború utáni emberiség egyik vezető politikai principiuma lett. »Sécurité!« — ez a •szó rossz értelemben és politikai mellékzöngékkel — de mégis ez a szó és ez a fogalom — járta he a világot és a biztonság megszerzése, a bizonytalanság elleni küzdelem voit a vezető motívum. Gazdasági vonatkozásban a biztonság a legkisebb mértékben jut ki a dolgozó munkásosztálynak, a mezőgazdasági és ipari dolgozó társadalomnak, de különösen a mezőgazdasági proletariátusnak. Valamivel nagyobb mértékű a biztonság a középosztályoknál és érdekes és jellemző, hogy a biztonságra való törekvés elsősorban jellegzetesen középosztályi célkitűzés és princípium. A fix állás, a ifix állás felmondhatatlansága, az előmenetel biztosított volta, a végzett munka után nyugdíj — mint jellegzetesen és jellemzően középosztályi követelések kerültek előtérbe és amikor ezt megállapítom, akkor nem kívánok megrovó vagy helytelenítő kifejezést használni ezzel kapcsolatban, csak hozzáteszem, hogy a középosztálynak nem. lehet privilégiuma a biztonság megteremtésére, mert erre minden dolgozó embernek joga, igénye van. De magasabb szempontból nézve a kérdést, azt is meg kell állapítanom, hogy a biztonság nehezen megvalósítható távoli cél. Mert a biztonság kérdését nem lehet csak lokálisan, a2 egyén kisded körére elhatárolva, az ő állásának előmenetelének, családjának helyzetére vetítve megítélni, mivel a biztonság azt jelenti, hogy harcolni kell mindazoknak a feltételeknek megvalósításáért, amelyek nélkül ember es társadalom részére biztonság nincs; harcolni kell az előfeltételek megteremtéséért; harcolni kell azért, hogy a társadalmi termelés kiegyensúlyozott és tervszerű legyen, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), hogy a válságok, mii>; ennek a világnak állandó kísérő jelenségei, megszűnjenek. Harcolni kell azért, hogy a világ nyersanyagforrásai egyenletesebben és igazságosabban osztassanak el; az imperialista hatalmi versengés megszűnjék, hogy a háború lehetetlenné váljék, hogy a béke és a biztonság garantáltan és megtámadhatatlan módon minden népnek — és különösen a kis népeknek — elidegeníthetetlen tulajdonává és garanciájává váljék. Harcolni kell azért, hogy a nemzetközi árucsere rendje és folyamata megteremtessék és hogy a szociális embervédelem teljesítse a munkásvándorlás terén azokat az új nagy feladatokat és kívánságokat, amelyek elé a megváltozott világ állította. Magyar vonatkozásban a mi gazdasági és szociális biztonságunknak egyik fontos, de sajnos, gyönge tényezője a magyar társadalom; biztosítás, amelynek kiterjesztésére vonatkozó törvény, az 1928 : XL. t.-cikk — ha jól tudom — talán az egyetlen törvény volt. amelyet ezekről a padokról elfogadtunk, KétMy Anna t. képviselőtársam szavai szerint azért, mert magunknak, a dolgozó osztályoknak fogadtuk el. 1929 január 1-ével kezdődött meg a társa; daloimbiztosításnak öregségi és rokkantsági ülése 1938 június 10-én> pénbeken. szolgálata. Mi akkor megmondtuk, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás megvalósítása nélkül csonka marad ez az épület. (Farkas István: Ügy van! Ez volna az alapja!) Nem vesszőparipán lovagolok, amikor ezt itt újból idézem és mint kívánságot újból felemlítem, hanem egyszerűen arra a tényre hivatkozom, hogy a munkahiány esetére szóló védelemnek szociális principiuma azóta világszerte diadalutat futott meg (Ügy van! Ügy van! a szélsobalűldalon.) és kell, hogy e megváltozott helyzet alapján a magyar illetékes tényezők is revideálják a maguk álláspontját. Ha már most a magyar öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításnak mint tizedik esztendeje egyik szerény munkása, az Oti. és Mabi. önkormányzati testületéinek egyik vezető tagja próbálom összefoglalni azt, hogy mit jelentett a magyar gazdasági élet, a magyar szociális élet, a magyar termelés szempontjából ez a két intézmény, akkor a következő összefoglaló eredményre jutok. A társadalombiztosítás e két intézménye ez alatt az idő alatt 210 millió pengő tartaléktőkét gyűjtött, az Oti. és a Mabi. pénzeiből épültek csatornák és hűtőházak, fürdők és uszodák, vízvezetékek és artézikutak, üdülőszállók és orvosi lakások és aa önkormányzatok mindenkor kész örömmel szavazták meg a kért összegeket .Az Oti. és a Mabi. adott kölcsönt a magyar államkincstárnak, amikor az szorult helyzetben volt; az Oti. és a Mabi. bocsátott a főváros rendelkezésére nem kevesebb mint 24 millió pengőt, amelyből kislakások és szűk-; séglakások, autóbuszok és villamoskocsik, új vágányok és új utak létesültek: az Oti. és a Mabi. bocsátott ebben az időszakban a lakásépítés rendelkezésére — még pedig, sajnos, igen kis mértékben a munkásosztály és sokkal nagyobb mértékben a középosztály lakásigényeinek kielégítésére — nem kevesebb mint 18 millió pengőt, amely összeg legalábbis egy 50 millió pengős keretben való építkezést tett lehetővé; az Oti. és a Mabi. az ipari munkateremtés céljaira az Ipari Munkaszervező Intézetnek 32 millió pengőt bocsátott rendelkezésére, meg kell hogy állapítsam, rendkívül lenyomott é a U százalékos kamatozás mellett, amelyen a kormányzat még most is javíthat. Az Oti.-nak és a Mabi.-nak van még ezenkívül vagy 30 millió pengő értékben saját ingatlana és a bankok; ban is hever «még körülbelüli 70 millió pengő értékű tőkéje. Azt hiszem, hogy ezek a számok így egymás mellé állítva valósággal^ úgy festenek, mint valami pótköltségvetés, és a kormányzatok, sajnos, úgy is kezelték ezt a két intézetet és azok tartalékait, mint olyan pótköltségvetési fedezetet, amelyre még csak költségvetési felhatalmazást, appropriációt sem kell kérniök, hanem egyszerűen odanyúlnak és igénybe veszik. Már most, ha azt látjuk, hogy mit adott ez a keit intézet a köznek, milyen hatalmas összegeket bocsátott a legkülönbözőbb célok rendelkezésére, akklor viszont felvethetjük azt a kérdést is, hogy mit kaptak a biztosítottak, azok, akik ezekbe az intézetekbe tartoznak? r (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az államkincstár az Oti.-nak tartozik a betegségi ágazaton 232 millió 'pengővel; ennek csupán kamatait fizeti meg, de törlesztése mind a mai napig meg nem kezdődött. Az állam az" öregségi törvény együk alapvető intézkedése szerint tartozik az 1933/34-es költségvetési évtől kezdődően hozzájárulni az Oti. és Mabi. öregségi tartalék; ágaihoz 4 millió pengővel, amely 4 millió
