Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-327

Az országgyűlés képviselőházának 327. támogassa és jóindulattal szemlélje. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De a munkásosztály ugyanakkor nem akar semmiféle bürokratikus gyámkodást. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tegyenek le 'bizonyos középosztálybeli ideológiában élő urak arról, hogy a munkás osztályt valami alacsonyadbrendíinek tekintsék. (Felkiáltások a jobboldalon: Egyáltalában nem tekintjük annak!) Én, aki a nmnkásosztlályban éppen ágy otthon vagyok, mint a polgári osztályban, ismerem egyiket is, másikat is, gyökereim vannak az egyikben, és gyökereket szereztem a másikban, elmondhatom, hogy soha alaptalanabb és jogosulatlanabb törekvéssel nem találkoztam, mint amilyen az, hogy társadalmi, gazdasági és szociális szempontból képzetlen, naiv és járatlan középosztálybeli fiatalemberek akarják vezetni a dolgozó munkásságot» amelynek az életről való fogalmai, az élethez való közelsége, a társadalom felépítéséről való helyesebb fogalmai magasan felette állanak ezeknek a középosztálybeli képzeteknek. (Úgy van! Ügy vaxnl a szélsőbaloldalon.) Az eszméknek és gondolatoknak, az új társadalmi szerkezetre való berendezkedésnek ebben a mostani viharzásában, amely világszerte tapasztalható, én az, angolszász józanság által megteremtett formát, szociális gazdasági és társadalomszervezési módot tartom egyedül helyesnek és utánzásra érdemesnek. (Ügy vom! a szélsőbaloldalon.) Annak tartom ezt európai változatában, a brit demokráciát véve szemügyre és annak tartom elsősorban és főkép amerikai változatában, mert annak a szociális jelentőségű átalakulásnak «rendkívüli hordarejét, amelyet a Roosevelt-éra, a New Deal és ennek kapcsán a szervezett munka óriási hatalmi tényezőként az ország életébe való bekapcsolása jelent, nagy hiba volna lebecsülni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A szervezetekre, a szervezett munkásságra, mint a túlhatalmas kapitalizmus ellensúlyozó ^ tényezőjére, támaszkodó új állami gazdasági és politikai irányítás az az új rend és iij irányjelző, amelyet tisztelettel, figyelemmel mint követésre mélltó példát kell néznünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A demokrácia a mi megítélésünk szerint három pilléren kell, hogy nyugodjék. Ezeknek a pilléreknek egyike sem nélkülözhető. Ez a három pillér a szabadság, az önfegyelem és a felelősségérzet. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) A megszervezett munkásság, ennek gazdasági és politikai szervezetei a maguk 'körében gyakorolják és érvényesítik ezeket az alapelveket és azon a véleményen vannak, hogy _ semmi okuk sincs megbánni az ebben a tekintetben követett gyakorlatukat és elvi felfogásukat. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A legutóbbi napokban megjelent a kormánynak egy rendelete, amely éppen % az említett demokratikus felfogásunkkal áll élénk ellentétben és amely mély megdöbbenést keltett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a rendelet a választójogi törvény végrdhajtására vonatkozó intézkedések tömegét tartalmazza, amelyek ha ebben a formában valóra válnának, — én hiszem és remélem, hogy ebben a formáiban nem kerülhetnek végrehajtásra — akkor az amúgy is szűkre szabott választói létszámnak legalább felét, de talán 60%-át is kiirtanák (Farkas István: Kétmillió választót!), úgyhogy voltaképpen nem maradna olyan dolgozó réteg, amelyre az új képviselőház tagjainak megválasztásánál támaszkodni ülése 1Ö3B június 10-én, péntekén. 587 lehetne. Ebből a szempontból szükségesnek tartom, hogy a kormányzat részéről megfelelő módosító intézkedések történjenek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szükségesnek tartom, hogy a hatévi helybenlakás szégyene kiküszöböltessék (Buchinger Manó: Úgy van! Tényleg szégyen! Kiirtják a munkásszavazókat!), mert ez nem jelent mást, mint a gazdasági válság elesettjeinek és rokkantjainak, a gazdasági okokból /helyváltoztatásra, lakásváltoztatásra kényszerült proletárok ezreinek és tízezreinek politikai jogfosztással való büntetését (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) olyan gazdasági szenvedésekért, amelyeknek sem a felidézésében, sem elviselésében őiket bűnösnek mondani nem lehet. Beterjesztem tehát erre vonatkozóan a következő határozati javaslatot (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy az új választójogi törvénynek a hatéves helybenlakásra vonatkozó rendelkezését helyezze hatályon kívül, illetve annak pótlására a legfeljebb kétéves helybenlakás alapján terjesszen sürgősen törvényjavaslatot a képviselőház elé.« (Buchinger Manó: Helyes! Ez a minimum, amit a magyar munkás követelhet! Miért nem lelhet ezt megcsinálni? — Propper Sándor: Egy egyszakaszos törvénnyel!! — Farkas István: Meg lehet csinálni! — Propper Sándor: Egy nap alatt keresztül lehet vinni! — Buchinger Manó: Minden rendes országban három hónap vagy hat hónap van!) Elnök: Buchinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kertész Miklós: A belügyi táa-ca előadója rövid előadói beszédében a szociális gondolat előtérbe nyomulásáról, a szociális szükségletek megnövekedéséről beszélt. Számokat állított egymással szembe: szembeállította NagyMagyarország szociális célokra fordított költségvetési összegeit a jelenlegi költségvetés összegeivel, elégtétellel állapítván meg, hogy itt jelentős mértékű emelkedés van az ország megcsonkítása ellenére is és megkockáztatta azt a megállapítást is, hogy a szociális kiadások anyagi képességeinket jóval meghaladó mértékben érvényesülnek a költségvetésben. Az előadó úrnak ezt a megállapítását nem fogadhatom el. A szociális célokra előirányzott összegek mélyen alatta maradnak az ország tényleges teíherviselőképességének, különösen pedig a tehetős rétegek teherviselőképességének, úgyhogy ebben a tekintetben az egészségügyi és a szociális szükségletek dotálására szánt összegeket rendkívül szánalmasan csekélyeknek tartjuk t

— amire majd felszólalásom megfelelő helyén a társadalombiztosítással kapcsolatban leszek bátor kitérni és előterjesztéseket tenni. A szociális gondolat valóban előtérbe került, valóban hatalmas mértékben megnövekedett jelentőségében és diadalutat járt be világszerte. Ennek két tényező az előidézője. Az egyik a világháborúban mérhetetlenül sokat szenvedett tömegeknek az a jogos törekvése és kívánsága, hogy emberibb életet akarnak maguknak a békében. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldfcdon.) A másik, ennél is jelentősebb tényező azonban a szociáldemokrata világmozgalom a maga gazdasági, politikai szervezeteivel, amely öntudatra, igényességre, a tőkés elnyomással való szembeszállásra, a munka produktivitásából megfelelőbb eredmény jogos kiharcolására serkentette és nevelte a különböző országok hatalmas munkástömegeit. így került előtérbe és így növekedett meg a szociális gon84*