Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1938 május 19-én, csütörtökön. 49 esialófoat imilyen súlyos fegyhézaal ©s e amellett anyagilag is milyen súlyosan büntetik. Ha én ezt a törvényjavaslatot nézem és a belügyminiszter úr szavaira visszagondolok, tulajdonképpen azt kellene megállapítanom, hogy ezekután erre a törvényjavaslatra nincs is szükség. A belügyminiszter úr kijelentése még meg sem történt, csak megalakult az Imrédy-kormány, a miniszterelnök úr elmondotta rádióbeszédét és elmondotta miniszterelnöki expozéját: s mintha megváltozott volna minden, (Dulin Jenő: Javult a helyzet!) mintha megváltozott volna ebben az országban minden, (Rupert Rezső: A patkányok menekülni kezdtek! — Tauffer Gábor: Az oroszlánok a farkukat csóválják!) sőt itt benn a Házban is egyes nagyhangú képviselőtár saim mintha szordinót tettek volna a hangjukra. (Rupert Rezső: Azelőtt nagyon fölényesek voltak! — Takáts Ferenc: Rajniss mint kezes bárány!) Ez azt jelenti, hogy tulajdon- \ képpen az előző végrehajtó hatalom reprezentánsa nem volt a helyzet magaslatán: vagy nem mert vagy nem tudott. (Meizler Károly: Akkor ezt nem mondta senki! — Rassay Károly: Én megmondottam! — Rupert Rezső: Megmondottuk valamennyien! — Rassay Károly: Sőt ajánlottam a távozását is! Én meg szoktam mondani véleményemet!) Hiszen azt látjuk, hogy az előbbi kormány alatt egyes forrófejű fantaszták, jóhiszemű tudatlanok, (Rassay Károly: De szépen fejezted ki!) a másik oldalon pedig a zavarosban haé lászni akaró gonoszok olyan hangulatot teremtettek, hogy az ember sokszor a közhivatalokban is zavarba jött, amikor valami=lyen hivatalos ügy elintézése végett megjelent, hogy a tárgyilagos és elfogulatlan igazságot csakugyan fog-e nyerni, avagy a, t. hivatalnok úr nem sandít-e másfelé, hogy ezt a kérést teljesítse-e vagy ne teljesítse, mert jobbról is, balról is változásról beszéltek és nem tudta, hogy a dolog merre fog eldőlni. Ha a végrehajtó hatalom erélye szétsugárzott volna az egész országban, akkor, azt hiszem, azok a hivatalnokok és mások is egészen másképpen viselkedtek volna és nem kellene ezt a rendjavaslatot tárgyalnunk. De mivel adva van a helyzet, a javaslatot kész seggel elfogadjuk. A független kisgazdapárt is készséggel, örömmel fogadja el a javaslatot, mert ennek a kormánynak, amelynek jó-szándékáról és komoly rendcsinálási akaratáról meg van győződve, minden eszközt a kezébe akar adni, hogy végre ez az ország csakugyan a rend, a nyugalom, a személy- és vagyonbiztonság országa legyen. (Dulin Jenő: PatKanyok a fedélzetre!) Meg kell állapítanom azokkal a képviselőtársaimmal szemben, akik itt vannak közöttünk, de akiknek hívei kívül mindig azt emlegették, hogy a parlamentarizmus idejét multa, hogy a parlamentarizmus rothadt és hogy a parlamentarizmussal nem lehet követni az ido menetét, hogy itt van erre a cáfolat, (Dulin Jenő: Huszonnégy óra alatt törvényi) Ha komoly veszedelem van, akkor nincsen ennek a Háznak egyetlenegy tagja sem, — akár azon az oldalon, akár pedig ezen az oldalon ül — nki teljes tudásával és energiájával ne állana a mellé a jószándékú kormány mellé, amely mindjárt első szavával megmutatta, hogy igenis, erélyesen és komolyan akarja a rendet A parlamentarizmus diadala ez, t. Ház, azé a parlamentarizmusé, amelynek a mi pártunk ; híve és amely bebizonyítja, hogy semmiféle diktatúrára nincsen szükség. {Ügy van! jobb- ' felől.) Szükség van a parlamentarizmus napfényére, hogy idejöjjön minden bolondgomba, minden bacillus. (Dulin Jenő: Volt is itt elég! — Derültség.) Nem fogja tőlem rossz néven venni sem Festetics Sándor t. képviselőtársam, (Jenes András: Az nem vesz rossz néven semmit!) sem Balogh István t. képviselőtársam, (Tauf

fer Gábor: Gombatenyésztő! — Antal István: Ne Rupertre mutass! — Derültség.) sem pedig egészen új képviselőtársunk, Hubay Kálmán, ha azt mondom: örülök, hogy itt vannak, (Rupert Rezső: Legalább nevetségessé váltak! — Mozgás jobbfelől.) mert sokkal nagyobb az örömöm, ha mindazt, amit nekünk itt elmondanak, nem odakint mondják el. (Dulin Jenő: Kint is elmondják azért!) Itt mégis alkalmunk van a kellő értékükre leszállítani őket és sokszor kénytelenek a nevetségességgel küszködni. Ha nem volna parlament, ha nem volna nyilvánosság, akkor tényleg csupa misztikum volna, akkor egyes emberekről, akik az ismeretlenség homályában voltak, azt sem tudnánk, hogy ki ija-fia, honnan jött ide, honnan származott, mi jogon mondja, hogy ő magyar és hogy vezér. Kiderül, hogy a misztikum annyira terjedt, hogy egyesek... (Meizler Károly: Sulyok kiderítette alaposan, hogy ki ija-fia! — Rassay Károly: Nem egy olyan ember van; van olyan több is!) gondolja, t. képviselőtársam, hogy kiről beszélek*? (vitéz Várady László: Nagy keresztrejtvény fejtő ám a Meizler Károly! ö tudja! — ' Dulin Jenő: A három politikai gráciáról van szó!) Csak úgy általánosságban mondom, hogy lehet ilyen misztikumot terjeszteni, de ha valaki bejön ide a Házba, akkor itt ki kell nvitni a száját. (Rupert Rezső: Itt kell neki dadogni! — Dulin Jenő: Legalább is dadogni! -— Tauffer Gábor: Le kell vizsgáznia!) itt intelligens emberek előtt kell beszélnie, le kell vizsgáznia, el kell mondania nézeteit, fel kell fednie egész énjét. (Dulin Jenő: Pedig de csúnya olyankor! — Elénk derültség. — Mozgás a jobboldalon.) Ez sokkal helyesebb. A mi pártunk, a független kisgazdapárt masíel esztendőn keresztül verekedte végig az országot, hogy felvilágosítsa az embereket [Zaj a középen.) s hogy a kormány figyelmét ráirányítsa arra, hogy komolyan kell venni az ügyet, hogy nem szabad bedűlni azoknak a helytelen információknak, amelveket a szubvencionált kormánysajtó, napról napra oda tart a kormány elé, (Mozgás a jobboldalon.} hogy nemez a való helyzet, nem ez a való tényállás, hanem az, amit mi, az országot ]arva mondunk. Mi, az ellenzék küzdöttünk és harcoltunk a nyilasokkal és a végrehajtó hatalomba kormány csak nézte ezt a küzdelmet, (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon. — Rátz Kálmán: Egy kis túlzás!) semmiféle komoly intézkedést nem tett (Dulin Jenő: Eleinte!) eleinte. Pedig ha tett volna, akkov, ismétlem, nem lett volna szükség erre a rendtörvényre. (Tauf

fer Gábor: Hubayt segítették a választáson!) Tudjuk, hogy Hubayt igenis annyira segítették, hogy a túlsó oldalról egyes képviselőtársaim ott is voltak a választáson segíteni. (Dulin Jenő: Még a rádió is megszólalt! — Tauffer Gábor: A jegyzők is nagyon segítették! — Dulin Jenő: Az egyetlen jelölt, akinek az érdekében a rádió is megszólalt! — Mozgás a középen.) Egyszóval mindebből azt következtetem, hogy nem a parlamentarizmus beteg. Bár a mi parlamentünk nem ideális, nem angol par8*