Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-316
50 Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1938 május 19-én, csütörtökön. lament, (Rassay Károly: Az már igaz!) meg állapíthatom, hogy még ezzel a parlamenttel is lehet kormányozni, csak a kormány legyen helyen. Tehát nem a parlament, hanem a kormány volt a hibás. (Tauf fer Gábor: Tépelődött! — Meizler Károly: De most már nincs baj!) Ügy van, ahogy Meizler képviselőtársam mondja: hitünk és meggyőződésünk, hogy az ország szekerét ez a kormány helyes irányba terelte. (Rassay Károly: Igaz, hogy Meizler ezt nem mondotta! — Dulin Jenő: Bizonyára gondolta!) Meizler képviselőtársam azt mondotta, hogy most már nincs baj s ez ugyanazt jelenti. (Mózes Sándor közbeszól. — Dulin Jenő: Mózes Sándor kellőleg csoportosul és most már nem lesz baj! — Mózes Sándor: Szociális reformok kellenek! — Meizler Károly: A beszéd mindenesetre szép!) T. Ház! Természetes, hogy ezekután a javaslatot készséggel elfogadom, méltóztassék azonban megengedni, hogy a miniszteri indokolásnak egyik-másik részével mégis foglalkozzam. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Horváth Zoltán: Rögtön befejezem. Azt mondja a miniszteri indokolás, hogy (olvassa): »Hatályos jogunk tele van olyan rendelkezésekkel, amelyek az eljárás gyors lefolytatását nemcsak a közérdekből hátrányosan, de még magának a vádlottnak szempontjából és érdekéből is szükségtelenül, sőt egyenesen károsan hátráltatják és akadályozzák.« T. Ház! Ez súlyos kijelentés, amelynek konzekvenciáit le kell vonni, még pedig nemcsak ebben a törvényjavaslatban, amelynek eljárási része megfelelő, s amely ellen semmi kifogásom nincs. Ha az igazságügyminiszter úr egész büntetőjogunkról megállapítja ezt, akkor súlyos feladatot vállalt magára, (Dulin Jenő: Revideálni kell!) amelynek mielőbb meg kell felelnie, mert ha nem felel meg, akkor a törvénybe vetett hitünket rendíti meg. (Dulin Jenő: Meg fog felelni!) Hiszem, hogy az igazságügyminiszter úr, aki fiatalember, ambí cionámi fogja, hogy megtegye azt, amit elődei elmulasztottak, hogy a szanaszét szétszórt büntetőjogi intézkedések, eljárási szabályok végre-valahára egységesen kodifikálva legyenek. (Rupert Rezső: Csak ne biztasd őket, mert mindent rosszul csinálnak! — Mikecz Ödön igazságügy miniszter: Itt a példa! — Rupert Rezső: Ez sem jó, ebben is sok a hiba!) ,„5. nn Ç k ellenére meg kell védenem régi büntetotorvenyköny vünket .és büntetőperrendtartasunkat is. A mi büntetőtörvénykönyvünk és büntetőperrendtartásunk annak az időnek legtökéletesebb alkotása volt. (Tauf fer Gábor: Az mtelelktualis bűncselekményeket nem büntettek kellőképpen, gyengék voltak a szankciói. bsalast nagyon olcsón lehetett elkövetni Magyarországon!) Elnök: Csendet kérek, Tauffer képviselő úr. liorvatn Zoltán: Különösen elismerésre meito hogy azokat a bűncselekményeket, amelyeket most fegyházzal és börtönnel büntetőéit abban az időben államfogházzal büntették, tenat a custodia honesta járt érte. Nekünk magyaroknak, különösen jól esik most visszagondolnunk arra, hogy amikor a büntetőtörvenykonyvet csinálták, eleink, akik izzó magyarok voltak, úgy gondolkodtak, hogy igenis, azok, akik az állam rendjét meg akarják változtatni, nem államfelforgatást akarnak, hanem becsületes magyar lelkük kívánságának tesznek eleget; ha akadnak majd magyarok, akik az állam függetlenségéért és önállóságáért talán megmozdulnak, azokat ne börtönnel és fegyházzal büntessék, hanem a custodia honesta legyen büntetésük. Nem haladhatunk el tehát e mellett a büntetőtörvénykönyv mellett úgy, hogy eleinknek ezt a becsületes elgondolását és szándékát meg ne említsük. T. Ház! Ami az eljárás gyorsaságát illeti, az erre való törekvést aláírom, mert ä legfőbb büntetőjogi elv az, hogy az elkövetett bűncselekmény megtorlása lehetőleg azonnal következzék be. Elsősorban az állam- és társadalomellenes bűncselekményeknél különösen szükséges ez, mert elrettentő például is kell szolgálnia a büntetésnek mások irányában. Helyeslem azt is, hogy a Kúriát is bekapcsolták a ténykérdésbe, (Hunyadi-Vas Gergely: Ügy van! Ügy van!) hogy kiemelték a Kúriát a formalizmusból. A Kúria beleszólásában nagy garanciát látok. (Helyeslés jobbfelöl.) Ott nyugodt, meghiggadt, tapasztalt emberek ítélnek ilyen főbenjáró bűnügyben, tehát teljes nyugalommal és készséggel bízom rájuk az ügyek elintézését. Kifogásom van azonban a 7. és 8. § ellenAzt mondja a 7- ^, hogy az ügyészség végzi a nyomozást, az ügyészségnek körülbelül ugyanaz a hatásköre lesz, mint a vizsgálóbírónak. A 7. §-ban meg is említi, — és ez körülbelül megfelel büntetőperrendtartásunknak — hogy ha tanú megesketése, tanú vagy szakértő nyilatkozatra való kényszerítése, lefoglalandó tárgy kiadására szorítás, vagy lefoglalt postai küldemény felbontása válik szükségessé, ezt a királyi ügyész nem végezheti el, hanem megkeresi a törvényszék vizsgálóbíróját, vagy a járásbíróságot. Ez bírói funkció. (Ügy van! balfelől.) De most azt kérdem, hogyan egyeztethető össze ez zel az intézkedéssel a 8. §, amely azt mondja, hogy a királyi ügyészség által elrendelt, vagy fenntartott előzetes letartóztatás ellen felfolyamodásnak van helye stb. Ügy gondolom, hogy a legbecsesebb kincse az embernek a személyes szabadsága. Ha az ügyésznek, akinek vizsgálóbírói hatáskört és funkciót adok, kötelességévé teszem azt, hogy egy tanúnak megesketése vagy egy szakértő; nek nyilatkozatra kényszerítése, vagy postai küldemény felbontása miatt a bírósághoz menjek, bírói jogsegélyt kérjek, akkor miért adjak a személyes szabadság kérdésében több jogot az ügyésznek 1 (Mikecz Ödön igazságügy miniszter: A postai küldemény nem szökik meg!) Nem szökik meg, de van lehetőség a személyekre vonatkozóan is arra, hogy bírói őrizet ben tartsák őket, hiszen tudjuk, a büntető perrendtartás ma is megállapítja, hogy a nyomozó hatóságoknak konkrét ügyekben joguk van ilyen intézkedéseket tenni. (Zaj.) Nem vagyok hajlandó semmiféle kétértelműséget elfogadni. En az ember szabadságát tartom a legfontosabbnak. Ma is látjuk konkrét ügyekben, hogy igenis a rendőrség, a csendőrség őrizetbe vesz egyéneket, de nem tartóztatja le őket. Méltóztassék talán ezt a szokást fenntartani és a személyes szabadság jogi korlátozását, az előzetes letartóztatás hivatalos elrendelését bírói hatáskörbe utalni. Meg van állapítva, hogy a vizsgálóbírónak 48 óra alatt döntenie kell a letartóztatás tekintetében- Ne 48 óra alatt, hanem 24 óra alatt döntsön a vizsgálóbíró. (Zaj. — Antal István igazságügyi államtitkár: Itt nincs vizsgálóbíró!) Azt mondja a javaslat, hogy az ügyészség megkeresi a törvényszék vizsgálóbíráját, vagy a járásbíróságot. Miért nem lehet akkor ezt az egész dolgot bírói funkcióvá tenni?
