Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

562 Az országgyűlés képviselőházának 326, mondottam, a felső Dunántúlon 65 év óta alig változtak a járandóságai. Kérem a (minisztériumot, hogy ha komoly az, amit a miniszterelnök úr mondott a családi ibér bevezetése tekintetében, na komoly az, amit az iparügyi 'miniszter úr mondott, hogy a családi bór bevezetése jó és hasznos az országra, nemcsak azokra, akik élvezik, hanem! közvetve hasznos a gazdákra is* akkor igyekezzék a miniszter úr propagandát csinálni, hogy ezt a birtokosok is tegyék magukévá és a legszegényebb, legszorgalmasabb emiberréteget, a sze>gődményieis 'munkásokat, részesítsék a családi bér úgynevezett áldásaiban* Elnök: Kíván még valaki a címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatali, A 13. cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a költségvetés XXIII. fejezete. Kérem annak felolvasását. Gaal Olivér jegyző (olvassa a XXIII— XXV. fejesetek címét, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a földimívelésügyi tárcát és a vele kapcsolatos fejezetek költségvetését részleteiben is letárgyalta. {Éljenzés a jobboldalon.) Napirend szerint következik a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Temple Rezső képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Temple Rezső előadó: T. Képviselőház! A pénzügyi bizottság megbízásából van szerencsém a meglehetősen nagy komplexusú belügyi tárcát előterjeszteni és elfogadásra ajánlani. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi bizottságban hosszan és részletesen ismertettem a költségvetést, méltóztassék megengedni, hogy itt a plénumban csak röviden térjek rá magára a költségvetésre. Mielőtt azonban erre rátérnék, mint a bizottság előadója, kötelességemnek is teszek eleget, amikor az ott elhangzottak közül két felszólalást hozok az igen t. Ház elé. Az egyik a belügyminisztérium túlterheléséről szólt, a másik pedig a belügyi közigazgatási hierarchia legalsó fokán álló jegyzők helyzetéről. Méltóztassék megengedni, hogy a belügyminisztérium ügyforgalmára vonatkozólag számadatokat hozzak a t. Ház elé. 1933-ban az ügyforgalom 585.320 darab volt, ebből a szorosan vett belügyminisztériumi ügykörre 259.668 esett, 1934-ben 612.248, ebből szorosan vett belügyminisztériumi 282.607, 1935-ben 588.188, ebből szorosan vett belügyminiszteri 268.035, 1936-<ban 627.743 darab, ebből szorosan vett belügyminiszteri 268.923 és végül 1937ben 600.250 ügy darab, amiből 301.977 volt szorosan véve belügyminiszteri ügyszám. Ebiből meg lehet állapítani azt, hogy a belügyminisztérium ügyforgalma tulajdonképpen teljesen felében szociális ügyforgalom és így a felszólaló a bizottságban a belügyminisztérium foifurkációját ajánlotta akkép, hogy a szociális ügyek vétessenek ki a belügyminisztérium hatásköréből. A másik felszólalás a községi jegyzőkre vonatkozott és ez a felszólalás szintén azt a tényt állapítja meg, hogy annak ellenére, hogy a költségvetésben ezernél több községi gyakornoki állás van felvéve, a túlterhelés a jegyzőknél még akkor is fennáll, mert hiszen számülése 1938 június 9-én, csütörtökön. adatokkal érvelve, a községi jegyzők munkaterhére vonatkozólag az 1937. évi közigazgatási továbbképző tanfolyamon Fluck tanácsos olyan számadatokkal állt elő, amelyek tényleg megdöbbentik azokat, akik ezt olvassák. Ha a községben szokásos 8 órai munkaidőt veszem alapul, akkor kijön, hogy az egy éviben teljesíteendő munka 836 munkanapot vesz igénybe. Tényleg kérdezhetjük, hogy honnan vegye ez a szerencsétlen jegyző a 365 feletti napokat. Azonkívül 95 nyilvántartást vezet a jegyző és ezeket ellenőrzi. Engedelmet kérek, ez a felszólalás tényleg szintén amellett szól, hogy a jegyzői túlterhelésen valamikép segíteni kell. Hiszem, hogy a miniszter úr egyik elsőrendű feladatának fogja tekinteni, hogy •azt a jegyzőt, akit a nép ma már a községházára való adózás, a statisztika, kihallgatás és a többi vexatórius beidézések miatt ellenségnek tekint, » ismét visszaadja a falunak, hogy annak , közbecsülésben álló atyja, jó szelleme, irányítója lehessen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ha most a magyar királyi belügyminisztériumnak 1938/39. költségvetési előirányzatát szembeállítom az elmúlt évek költségvetésével, örömmel kell megállapítanom azt a tényt, hogy a költségvetés végösszegének emelkedése mellett a lakosságból az egy lélekre eső kiadások is emelkedő irányzatot mutatnak. Különösen jelentős ez a tény azért, mert a közbiztonsági és a közrendészeti kiadások emelkedése mellett emelkedett, még^ pedig jelentős mértékben, a közegészségügyi és köz* jótékonysági, tehát a szociális kiadások tétele is. (Brogli József: Ügy van! Szociális fejlődés és biztonság!) A magyar királyi belügyminisztérium költségvetése ilyen körülmények között tehát ma már nem csupán közigazgatási, közrendészeti és közbiztonsági szempontból esik elbírálás alá, hanem a szociális kérdések is nagyrészt e tárca keretében nyernek megoldást és költségvetési fedezetet. A keresztény Magyarország létkérdését jej lenti és éppen ezért a kormányzat elsőrendű politikai problémáját alkotja a szociális kérdések megoldása. Annak illusztrálására pedig, hogy a magyar királyi kormány és ennek keretén belül a belügyi kormányzat e szociális kérdések megvalósításának óhajától áthatva állította össze a költségvetési előirányzatot, néhány adatot kívánok ismertetni az elmúlt évek költségvetéséről, sőt az utolsó békeévről, 1913-ról is. Az utolsó békeévben, 1913-ban Nagy-Magyarország belügyi költségvetése -átszámítva a mai pengőértékre — kereken 135 millió pengőt tett ki, tehát alig 2 millió pengővel többet, mint az ezévi költségelőirányzata Csonka-Magyarországnak. Ezzel szemben az 1927/28. évi költségvetés még csak 84 millió pengő volt, az 1931/32. évi 102 millió pengő, az 1932/33. évi pedig 95 millió pengő. Az elmúlt 1937/38. évi költségvetés 127 millió pengőt tett ki. Ha pedig ezekből az adatokból a szociális gondoskodást elsősorban jellemző tételeket emelem ki, akkor megállapítható, hogy az 1913. évben e célra alig 10 millió pengővel többet fordított Nagy-Magyarország, mint jelenlegi csonka országunk költségvetése. A gyér mekvédelem terén pedig ma éppen 400.000 ^en gővel több kiadás van előirányozva, mint volt 1913-ban. De különösen jelentős ez az emelkedés akkor, ha a lakosságból egy lélekre eső kiadásokat tekintem. Ez az összeg 1913-ban