Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-316
48 Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1938 május 19-én, csütörtökön. ezek a büntető szankciók, ezek az 5 és 10 éves fegyházbüntetések terjedtek volna ki azokra is, akik a nemzet értékeit bűnös niódon külföldre csempészik (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) vagy akik ingó vagyonukat és mammutjövedelmeiket eltitkolják és így az adócsalásokon keresztül mérhetetlen károkat okoznak a nemzetnek, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) vagy akik külföldön elhelyezett értékeiket vagy vagyonukat nem vallják be. Nézetem szerint azok, akik a nemzet értékeit ilyen válságos nehéz időkben kicsempészik az országból és ezáltal szociális bajokat, nyomort és szociális engedetlenséget idéznek elő, semmivel sem jobbak, mint azok a hazaárulók, akik bűneikért nem is fegyházat, hanem kötelet érdemelnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon kérném az igen t. kormányt, hogy ha már ebbe a törvényjavaslatba nem lehetett beszorítani ezekre a cselekményekre vonatkozó szakaszokat, méltóztassanak egy néhány szakaszos, az ilyen cselekményekre vonatkozó külön törvényjavaslattal a Ház elé jönni, mert a közvéleményt ez rendkívül nagy mértékben megnyugtatná, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a törvényjavaslatot a Háznak minden pártja kész örömmel megszavazná. (Dulin Jenő: Ezt is, azt is!) Rövidre szabott beszédemet ezzel be is fejezem, annak kijelentésével és hangsúlyozásával, hogy én a miniszterelnök úr és a kormány tagjai iránt bizalommal viseltetem és ezért a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Horváth Zoltán! Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat illeti a szó. Horváth Zoltán: T. Ház! A parlamenti szokásnak teszek eleget, amikor előttem szólott t. képviselőtársam felszólalására pár megjegyzést bátorkodom tenni. Elöljáróban kénytelen vagyok arra az ellentétre rámutatni, amely a belügyminiszter úrnak köztetszést keltő kijelentései és igen t. képviselőtársam felszólalása közt mutatkozik. Ha jól emlékszem, a belügyminiszter úr az előbbi, az úgynevezett első számú rendjavaslatnál körülbelül azt mondotta, hogy az a javaslat, amely az állampolgári szabadság kiteljesedését célozza, a koreszmék törvényes úton való érvényesülése elé akadályokat állítani nem kíván. Kijelentette ugyancsak a Ház teljes tetszése mellett, hogy akár a jobb-, akár a baloldalról jöjjön az, ami az állam biztonságát veszélyezteti, a legszigorúbban fog eljárni. Engedje meg, igen t. képviselőtársam, aki a belügyminiszter úr háta mögött ülő pártnak a tagja, én a belügyminiszter úrnak ezt a kijelentését nem tudom összeegyeztetni az én igen t. képviselőtársamnak azzal az elgondolásával, hogy a kormány támogassa az úgynevezett hazafias szervezeteket, amelyek közül néhányat elgondolása szerint fel is sorolt, (Alföldy Béla: Nem titkosak!) mondván, hogy jöhetnek olyan idők, amikor ezekre szükség van. T. képviselőtársam, én ellene mondok ennek. En semmiféle olyan időt nem akarok látni és nem tudok elképzelni, — ha a kormányhatalom megfelelő férfiak kezében van, (Ügy van! a baloldalon.) ha itt teljes rend, személy- es vagyonbiztonság van — amikor itt olyanféle hazafias egyesületre szükség volna s azok a hazafias egyesületek ne ezt a hazafias érzést igyekezzenek minél magasabbra fokozni, hanem a rendtartást tűzzék ki célul. (Rassay Károly: Uzurpálják az államhatalmat!) A legutóbbi idők is szomorú képet mutattak, mert egymásután alakultak az úgynevezett mellékkormányok s talán igazat mondok akkor, amikor azt mondom, hogy éppen a kormány gyengesége tette lehetővé, hogy itt mellékikormányok alakulhattak és maguknak vindikálták a rend fenntartását. (Rassay Károly: Túlsók brómot evett!) Végrehajtó hatalmunk van, ennek a végrehajtó hatalomnak kötelessége itt a rendről gondoskodni. (Boczonádi Szabó Imre: 1918ban is volt végrehajtó hatalom!) Amit kértek tőlünk, — amint méltóztatott hallani a győri programmal kapcsolatban — az egymilliárdot egyhangúan szavazta meg a képviselőház, tehát nincs semmi szükség erre- (Dulin Jenő: Erős kormány kell!) Amit pedig a ikomanünről [méltóztatott mondani, pár szóval reflektálok rá. En úgy érzem, hogy jogom is van ehhez, mert engem is elhurcoltak és börtönlbe vetettek a kommunisták; közihivatalt nem viseltem, szabad polgár voltam, tehát úgy érzem., (hogy azoknak a polgártársaimnak, akiket nem hurcoltak el, laíkiket nem vetették börtönbe, akiket nem kínoztak meg, nem iaz lett volna a kö/telességüik, hogy a kezüket összetagyék és csodát) várjanak ós megengedjék, hogy 2000—3000 haszontalan terrorista milliókat gázoljon le, (Ügy van! Ügy van!) hanem állottak volna oda ki. (Boczonádi Szabó Imre: Éppen eat mondotta! '/ — Alföldi Béla: Azt mondottam, hogy nem volt megszervezve a társadalom!) Minden polgárnak kellett volna a maga ügyével törődnie. (Dulin Jenő: Mindeniki mástól várta!) Akkor is voltak t. képviselőtársam, hatóságok, akkor is volt rendőrség, voltak hivatalok és esküt tett hivatáLnokok, akkor is volt katonaság. T. képviselőtársam, nem kell ennek a törvényjavaslatnak alátámasztásához a kommünt emlegetni, mert akikor még azt is fel lehetne hozni, hogy talán kábult volt akkor^ a polgárság, hiszen egy elvesztett háború után teljes szétesés, dezö'láltiság volt gróf Tisza István helytelen kijelentése után, aki mielőtt összefogta volna az orsizág gyeplőjét, kijelentette, hogy elvesztettük a háborút. Itt mindenki fejvesztett lett, tehát mi polgárok voltunk a hibásak, de ne akarjunk most ebből fegyvert kovácsolni arra, hogy ilyen rendtörvényt kell hozni. Nincs is szükség rá. Azt is mondotta a t. képviselőtársam, 'hogy meg kell nevelni a nemzetet. Hála Istennek, gróf Teleki Pál kultuszminiszter úr személyében (Dulin Jenő: Jó nevelő lesz!) olyan nevelőt kaptunk, aJsi a cserkészetet a legmelegebben pártolja (Tauffer Gábor: Megneveli a tanárokat is!) és azt hiszem, 'hogy a cserkész'neveléssel eléri azt, amit képviselőtársain óhajt. De fegyvert semmi áron sem...vagy unik hajlandó senki kezébe adni, csakis a hivatalos hatalomnak, a katonaságnak, a rendőrségnek, a csendőrségnek; másnak semmi körülményeik köeiött sem. (Dulin Jenő: A cserkészek katonai szellemben nevelkednek! Éppen elég! — Rupert Rezső: Tisztességes szellemben!) Ami azután képviselőtársamnak a síberekre vonatkozó kijelentését illeti, ebben egyek vagyunk. Csaikhogy úgylátszik képviselőtársam figyelmét kikerülte az, hogy erre van élő törvény, (Dulin Jenő: Szigorú törvény!) amely elég szigorú. (Rassay Károly: Fegyház és börtön!) Méltóztassék figyelemmel kísérni a judi1 kiatúrát, hogy ezeket a valutasíbereket ós
