Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

544 Az országgyűlés képviselőházának 326. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. és igen szép eredményeket értek el. Teljesen kiszorították az azelőtt ott foglalkozott bolgárkertészetet a magyarok és ők látják el nemcsak a hódmezővásárhelyi piacot, hanem részben Budapestre is szállítanak és a környék piacát is ellátják ilyen öntözéssel termesztett zöldségfélékkel. Ott tehát már van bizonyos begyakorolt réteg, vannak már begyakorolt munkások is, akik nemcsak a zöldségtermelésnél, hanem a mezőgazdasági terményeknek, kaszálóknak öntözésénél is mindenesetre jobban használhatók volnának, mint az olyan vidékről valók, ahol egyáltalában nincsenek begyakorolt munkások. Nagyon kérném tehát a miniszter urat, legyen szíves ezt megvizsgálni és lehetőleg minél előbb folyamatba tenni a hóHmezővásárhelyi öntözőmű megépítését, annál is inkább, mert a nódmezővásárhelyi mezőgazdasági munkások nagyon is rá vannak szorulva arra, hogy a vásárhelyi gazdák intenzívebb termelésre irendezkedhessenek be, hogy így legalább a munkások jobban találjanak munkát. Még arra kívnom nagyon röviden a figyel met felhívni, hogy szerintem a kultúrmérnöki. hivataloknak elsőrendű kötelességük, hogy a, hozzájuk fordulókat legalább tervekkel ellássák, az öntözőművek létesítésénél a terveket lehetőleg díjtalanul készítsék el és ne tanácsolják el a kisembereket azzal, hogy 1—2 holdon, vagy 4—5 holdon nem érdemes öntözőművet létesíteni, mert, mint az előbb hangsúlyoztam, nálunk az a tapasztalat, hogy haszonnal lenet egészen kis területeken is öntözéseket végezni. A költségvetésnek ezt a címét annál kevésbbé sem fogadhatom el, mert egyes helyeken túlságosan alacsony összegek vannak fel véve. Elnök: Szólásra (következik? Csikvándi Ernő jegyző: Dinnyés Lajns! Dinnyés Lajos : T. Ház ! Az előttem szólott t. képviselőtársam az öntözés kérdéséről szólva vizet kért az ő városának, az ottani gazdáknak, hogy az öntözés révén gazdaságuk intenzivitását növelhessék. Amidőn az öntözési törvényjavaslatot tárgyaltuk, annak az óhajomnak és nézetemnek adtam kifejezést, hogy mindaddig, amíg a meglévő, a múltban rosszul megcsinált csatornák, öntöző és lecsapoló művek ügye megfelelően elintézve nincs, addig új öntöző és lecsapoló műhöz ne fogjunk hozzá. Azt hiszem, a t. Ház tudja, melyik csatornáról van szó, amelynek ügyét ismételten idehozni vagyok kénytelen, a Pestmegyei Dunavölgy Öntözőtársulat ügyéről, amelynek ügye idestova már 15 esztendeje húzódik. Az évek hosszú során az összes földmívelésügyi miniszter úriak kilátásba helyezték, hogy az ottani vidék jogos panaszait orvosolni fogják. De mindig közbejött valami, a legtöbbször a pénzügyminisztérium kék ceruzája, amely lehetetlenné tette ennek a kérdésnek megoldását. Ez a csatorna ennek a vidéknek valósággal átka. Nem mondom, hogy minden részének átka, mert van sok olyan rész is, ahol használ, de a haszon nem áll arányban azzal a sok szenvedéssel, azokkal ^ a súlyos anyagi áldozatokkal, amelyeket az érdekelteknek viselniök kell, akiknek egyetlen bűnük csak az, h-gy földjük éppen a csatorna érdekkörébe tartozik. Különböző tervek merültek fel, amikor az autonómiát visszakapta az öntözőtársulat, mert az autonómia különböző terveket fektetett le, különböző megoldásokat ajánlott, így legutoljára az övcsatorna megépítését és annak a kétmillió pengőnek elengedését, amelyet — ismételten állítom — a csatorna-társulat akkori miniszteri biztosa törvénytelenül vett fel és a pénzügyminisztérium törvény ellenére utalta ki a csatorna megépítésére szükséges összeget. Az érdekelteket a törvény rendelkezéseinek flagráns megsértésével meg sem kérdezték, mit akarnak csinálni, megépítették a csatornát és hogy a csatorna hogyan működik, azzal mindenki tisztában van. Egyszer elönt olyan területet, ahol sohasem volt víz, máskor pedig nyári időben onnét is elszívja a vizet, ahol volt víz és volt normális termelés. A pénzügyi kormányzat mereven ragaszkodott az évi törlesztéshez, az autonómia nem fogadta el, a törlesztés befizetését megtagadta. Erre mi történtl Az autonómiát ismételten felfüggesztették, és mint köztudomású, miniszteri biztost neveztek ki, és azóta minden megint csendben maradt. A csatornát piszkálják, tisztogatják, de kardinális megoldás ebben a kérdésben nincs. Ezeket a dolgokat pártkülönbség nélkül megállapította már a Ház minden oldalán minden érdekelt képviselő, megállapították, hogy itt súlyos mulasztások történtek. Struccpolitika érvényesül ebben a kérdésben is, mindezideig nem történt semmi és ennek az érdekelt vidéknek a népe ma is a legnagyobb kétségbeeséssel és a legnagyobb bizonytalansággal néz a jövő elé. Pedig ezen a téren tenni kell valamit, mert azt hiszem, nem lehet közömbös a kormányzatra nézve soktízezer, sőt százezer ember- életkérdése és léte, már pedig ez az általam vázolt helyzet teljesen bizonytalanná tette a termelést ezen a vidéken. Takács Ferenc igen t. képviselőtársam vizet kért öntözés céljára és az öntözés problémájáról beszélt. En nagyon bizalmatlan vagyok ezekkel a dolgokkal szemben. Az öntözés kérdését máról-holnapra úgysem lehet 'megoldani. A kérdés megoldásának legfontosabb akadálya elsősorban az. hogy maga a lakosság nem ért még az öntözéshez. Nekem egészen más információim vannak az öntözés eredményét illetőleg, mint amit hivatalosan vagy félhivatalosan az illetékes vagy félig illetékes helyen közöltek a nyilvánossággal, akiknek részéről arról értesültünk, hogy az öntözés révén valami nagy eredményhez jutottak. Az öntözést meg lehet csinálni, azonban sok idő kell hozzá és a lakosságnak bizonyos hozzánevelésére van szükség. Azoknak a mintatelepeknek a felállítása bizony édes-kevés, eredmény ezen a téren nem fog egyhamar mutatkozni. Mondóin, azon az állásponton vagyok, hogy a múlt hibáit kell először kiküszöbölni és csak azután kell újra és újra építeni. Az öntözőhivatal működése iránt, amely újabban létesült, azért sem tudok bizalommal viseltetni, mert annak a központja köztudomásszerűíeg Budapesten van és túl a Tiszán akar öntözni. Ha valaki ennek az öntözőhivatalnak az elnöki székébe kerül, méltóztassék székhelyét letenni Szolnokra, ott közel van a vízhez, de ne Budapesten egy fényes helyiségből méltóztassék adminisztrálni az egész dolgot, mert akkor megint innen fognak levelezni, sürgönyözgetni. Ha viszont azután az illetőnek kényelmetlen ez a megoldás, akkor méltóztassék lemondani és megadni a lehetőséget, hogy olyanok foglalják el ezt az állást, akik haji an-