Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-326
Az országgyűlés képviselőházának 326. dók lemenni a Tiszántúlra és hajlandók ott a helyszínén lakni. Ennek a dolognak a legnagyobb rákfenéje ott van, amint a mi csatornánkról tudóim, hogy innen Pestről építették a csatornát, az illető (méltóságos úr minden héten egyszer-kétszer kijött autóban, kalocsniban, kettőt-hármat lépett, azt mondotta, hogy »meg va gyök elégedve« és hazament. Felhívom tehát az igen t. kormányzat figyelmét arra, hogy az öntözéseknél ezt a rendszert méltóztassék ellenőrizni és ne méltóztassék megadni jóváhagyását, mert nem kis pénzről van szó, hanem ezekbe a dolgokba beleölt milliókról. Nagyon félek, hogy ez is megint ilyen hiába kiadott pénz lesz, már pedig a földmívelésügyi kormányzatnak nem lehet érdeke és célja, hogy adminisztrációra, reprezentációra és kísérletekre köUsünk ilyen fantasztikusan nagy összegeket. Annál is inkább hangsúlyoznom kell ezt, mert — amint mondottam — van már egy ilyen csatornánk, az »Átok-csatorna«, amely kérdés megoldása még ma is húzódik és sajnos, semmi remény sincs arra, hogy ezt a kérdést meg fogjuk oldani. Minthogy a címben ennek a kérdésnek a megoldására semmiféle előirányzat sincs, a címet nem tudom elfogadni. Elnök: Kíván még valaki a címhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr nem kíván szólni? (Gr. Teleki Mihály államtitkár tagadólag int.) Ha az államtitkár úr nem kíván szólni, akkor a tanácskozást befejezettnek nyilvánítóim!. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat» méltóztatnak : e a 7. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 7. címet elfogadta. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni a 8. címet. Csikvándi Ernő jegyző (felolvassa a fbldmivelésügyi tárca költségvetésének 8- címét). Elnök: Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Tildy Zoltán! Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! Nagy Örömmel hallgattam a miniszter úr bemutatkozó beszédét, amely bennünket nemcsak kielégített, hanem nagyon sok vonatkozásban örömmel is töltött el. ^örömmel hallottam ebben a beszédben azt a megállapítást, hogy a miniszter úr nagy súlyt fog helyezni a jövőben a mezőgazdasági termelés minél intenzívebbé tételére. Sajnos, a legutóbbi évtized alatt a termelés, különösen a Tiszántúlon, inkább az extenzivitas felé r haladt, aminek az oka a gazdaságok tőkeszegénysége, kifosztottsága és eladósodottsága volt. Mindnyájunk előtt világos az, hogy a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tétele nemcsak azt jeelnti, hogy a nemzet kap értéktöbbletet, hanem ennek a kérdésnek nagyon nagy szociális jelentősége is van, mert hiszen minél intenzívebb a mezőgazdasági termelés és minél több olyan ág honosul meg, amelyet intenzívnek lehet nevezni, annál több munkáskezet tud foglalkoztam maga a mezőgazdaság. Ezt annyira fontos szempontnak tartom, hogy szerintem az egész mezőgazdasági termelés vonalán ez a legfontosabb kérdés, .mert én mindig szembenállottam azzal a felfogással, hogy Magyarország úgynevezett nép felesi egét a nagyipar fogja jelentékeny számban felvenni. Elsősorban nem beszélnék soha nép feleslegről, ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. 545 mert ilyen nincs, de tagadom azt is, hogy a magyar nagyipar, különösen ha racionalizálódik, komolyan fel tudná venni azt a munka nélkül álló mezőgazdasági lakosságot, amely az ország nagyon sok vidékén, de különösen a Tiszántúlon nincs kellőképpen foglalkoztatva. T. Képviselőház! Azért bocsátottam előre ezt a néhány szót, mert hiszen olyan címhez szólok hozzá, amely a mezőgazdasági termelésnek talán legintenzívebb ágát, a kertészetet öleli fel. Sajnos, a kertészet egyik legelhanyagoltabb, leggondozatlanabb és legkevésbbé támogatott ága a magyar mezőgazdasági termelésnek és a kertészeknek, különösképpen pedig a hivatásos kertészeknek, a szakképzett, tanult kertészeknek — most elsősorban ezekről akarok szólni — sok olyan panaszuk van, amely szerintem teljesen jogosult és azt hiszem, hogy ha ezekből a panaszokból néhányat elmondok, a t. Ház igazat fog nekem adni abban, hogy ezek a panaszok feltétlenül orvoslandók. Mérhetetlenül fontosnak tartom, hogy az elkövetkezendő földbirtokpolitikai akció során a szakképzett, iskolázott kertészek saját földhöz juthassanak hozzá, mert ma legtöbbször az a helyzet, hogy ezek a kertészek a városok övezetében vannak elhelyezkedve, hogy közel legyenek az értékesítési piacokhoz és rendszerint bérletföldön gazdálkodnak, bizonytalan bérleteken, ahol nem mernek komoly befektetéseket csinálni és éppen emiatt nem tudják a maguk termelését annyira emelni, mint amennyire szükséges volna. A szakképzett kertészek számára lehetővé kell tenni annak a pár hold földnek öröktulajdonba való juttatását, amelyen gyönyörű, szép kultúrát fejleszthetnek ki és nagyon sok embernek adhatnak munkalehetőséget. Ezen a téren a szakképzett kertészeket feltétlenül abba a rétegbe kell sorolni, amely a Nemzeti Önállósítási Alapból tudja a maga exisztenciáját megalapozni. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ha az ilyen szakképzett kertészek az Önállósítási Alaphoz fordulnak, megfelelő tőkét kapjanak földszerzésre és gazdasági instrukciók megszerzésére és tisztelettel kérem is a földmívelésügyi kormányzatot, hogy ebben a tekintetben illetékes helyen támogassák ezeket a kertészeket. A hivatásos kertészeknek egyik nagyon jogos panaszuk és kifogásuk az, liogy az adóztatás tekintetében mérhetetlenül hátrányosabb helyzetben vannak, mint az őstermelés, a mezőgazdasági termelés egyéb ágai, sőt hátrányosabb helyzetben vannak, mint például azok a nagybirtokok, amelyek kertészeteket rendeztek be, mert hiszen ezek a nagybirtokok, ha fizetnek is bizonyos magasabb adónemeket, nem fizetik azokat az adókat, amelyeket ezek a szakképzett kertészek fizetnek, akiknek adóztatása mérhetetlenül nagy ahhoz a munkához és azokhoz az eredményekhez képest, amelyeket a mai körülmények között el tudnak érni. De ennél a pontnál meg kell jegyeznem még azt is, hogy feltétlenül rendezni keil magát a kertészeti szakoktatást, örömmel hallottuk a miniszter úr bejelentését, hogy áj onnan meg fog nyitni két kertmunkásiskolát, de hiszen ez a kertészeti szakképzésnek csak a legalsóbb ága. Középfokú tanintézet tudtommal csak kettő van, Budapesten és Baján és így egész országrészek vannak, amelyek nem rendelkeznek ilyen középfokú kertészeti szakiskolával. A szakképzést, a szaktudás fejlesztését
