Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

5£2 Az országgyűlés képviselőházának 32 tehát feltétlenül megoldania valahogyan a földmívelésügyi kormányzatnak a pénzügyi kormányzattal egyetértőleg, mert szerény nézetem szerint, amikor Borsod vármegye főispánja segíteni akar a magyar népen, különösen a délborsodi nehéz viszonylatban élő magyar népen, akkor nem lehet kitenni őket annak a lehetetlen helyzetnek, hogy itt ezeket az őrült összegeket fizettessék velük a nélkül, hogy segítenének rajtuk. Elnök: Szólásra következik Balogh István képviselő úr. Ifj. Balogh István: T. Ház! Ki sem mondhatom, milyen nagy örömmel fogadta Tiszántúl gazdaközönsége azt a kiváló akciót, amely most a főméltóságú urunk felkarolásával a Tiszántúl öntözésére, vízellátására megindult. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy ennek végrehajtása hosszadalmas; valószínűleg pénzügyi szempontból szenved halasztást. Én arra kérném az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezt minél hamarabb foganatosítsa. Szociális szempont is kívánja, hogy amikor a mezőgazdasági munkálatok elmúlnak, a szűkös kereset mellett élő paraszti népet tömegesen lehessen bekapcsolni a csatornázási és vízellátási munkákba. Röviden kívánok rátérni arra is, hogy milyen örömmel és nagy elismeréssel fogadja mindenki, aki ezzel a gondolattal foglalkozik, a Duna—Tisza-csatorna tervét. Ezzel kapcsolatban, mint rokongondolatot, felvetem azt, hogy mennyire kereskedelmi érdek volna az, ha a Balatont a Dunával összekötnék. Különösen fontos ez akkor, amikor nagy befektetéssel szabadkikötőt létesítettünk és mintegy tengeri kikötővé, tengeri kikötővárossá vált kereskedelmi szempontból a Dunán a mi szabadkikötőnk. A Dunántúl terményei eddig — észszerűen — nyugatra tendáltak és most, amikor van egy kiváló centrumunk, egy szabad kikötőnk, ha a Balatont a Dunával összekötnék, akkor nagyszerűen lehetne a Dunántúl szempontjából is kereskedelmi gócponttá tenni ezt a szabadkikötőt. Ezt az ügyet a vízi sport fejlesztése szempontjából is fontos volna felkarolni, különös tekintettel nagy olimpiai sikereinkre. De mezőgazdasági szempontból is fontos volna ez. Az ármentesítést drágának és rossznak tartom, külöriösen tiszántúli viszonylatban. En magam is fordultam ármentesítési problémákkal és hibák felsorolásával a földmívelésügyi minisztérium vízügyi osztályához és állítom, hogy nagy odaadással fogták meg a dolgot, de mindennek ellenére beletemetődött ez az ügy a bürokrácia tengerébe, s még ma is megoldatlan, pedig ezeket a dolgokat múlt év tavaszán, tehát több mint egy éve hoztam elő. Tisztelettel arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy vegye vizsgálat alá, — már csak szociális szempontból is —• különösen az Alföldnek, a Tiszántúlnak legfontosabb problémáját, vízzel való ellátását, a víz tárolását. Tudvalevőleg a Tiszántúl sivatagszerű klimatikus viszonyai úgy állanak elő, hogy ott semmiféle kipárolgás nincs, erdősítés nincs és így igen találóan mondja ezt az. alföldi paraszt, hogy megállott a nap és úgy perzsel, megáll a nap és annyira ráadja magát a növényekre is, hogy le is égeti azokat. Ha itt kipárolgások volnának, ha itt nagy víztárolómedencék lennének, akkor ez nem állhatna elő, mert ezt a nagy napsütést a párás levegő úgy levezetné, hogy nem tenne ilyen nagy kárt a mezőgazdaságban. '. ülése 1938 június 9-én, csütörtökön. Most egy éve és azt megelőzőleg is, mindig kifogásoltam, hogy az ármentesítés nem terjed ki arra, hogy ezzel kapcsolatban a Hortobágyon tárolni lehetne a vizet. Lehet ott rizstermőterületeket létesíteni, nagy tárolómedencéket építeni, a Hortobágy medrét felduzzasztani. Ezek mind kiváló, jó gondolatok, de ugyanakkor hat kilométerrel odébb vízlecsapolással foglalkoznak és abba fektetnek nagy értékeket. Éppen most, pár hete annak, hogy tudomásomra hozták, hogy hiszen ezen ne akadjon fenn senki, mert csak a szentmargitapusztai káptalani birtokot akarják vízteleníteni. A helyzet tehát az, hogy míg a káptalani birtokot víztelenítik, addig a hortobágyi szikes legelőkről, még a kutakból is levezetik a vizet. Tudvalevő, hogy itt kizárólag ásott kutak vannak. A szik átengedi a vizet és az lecsapolódik, lemegy a Csecsen, illetőleg Arkusmedren és ma csak úgy itathat a Hortobágyon a legeltető gazda, ha abba a kútba belefurat külön artézi kutat, úgyhogy a régi kútnak a medencéje csupán mint ennek a víznek a tárolására szolgáló medence áll rendelkezésre. Ismétlem, amikor a szentmargitapusztai káptalant víztelenítik, a Hortobágyról azt a kis vizet is elviszik, amit ott össze lehetne gyűjteni. Ezért kérem, hogy méltóztassék ezt a kérdést megfelelőkép elintézni. Biztos vagyok abban, hogy a miniszter úr ezt nem hagyja tekintet nélkül s éppen ezért, annál is inkább, mert ma elhangzott nagy beszédével meggyőzött a legnagyobb jóakaratáról, a címet elfogadom. Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! A vízszabályozási munkálatok helyes elvégzése a mezőgazdasági termelés fokozását célozza. Ebből a contrario következik, hogy ha valamely vízszabályozási munka nem sikerül és ez a mezőgazdasági termelés fokozását akadályozza, akkor annak a vízszabályozási munkálatnak a létesítményeit meg kell javítani. A Házban igen isokat beszéltek már a múltban a Dunavölgyi Lec&afptoló és Öntöző Társulatról és annak káros hatásairól. Ennek a társulatnak a csatornája arról nevezetes, hogy szárazság idején, amikor öntözni kellene, levezeti, elcsapolja a vizet és amikor nagy a nedvesség, amikor sok az eső és nincs szükség öntözésire, akkor olyan helyekre is elvezeti a csatorna a vizet, amelyeket azelőtt nem árasztott el a csatorna vize. Az utóbbi időben egy új terv alakult ki eVvel a csatornával kapcsolatban, amelynek megvalósítása esetén meg lehetne akadályozni azt, hogy a csatornának felsővize, a nagy nedvesség, a sok esőzés idején az alsó terű leteket nyomja. Ez a terv: laz övcsatornák kérdése. Nevezetesen arról van szó, hogy a Pestmegyei Dunavölgyi Lecsapoló és öntözőtársulat csatornái a három medencéből vezeti le a vizet. A felső és középső medence vize nyomja az alsót és így igen könnyen, netm is olyan nagy ösiszeggel orvosolni lehetne azt a lehetetlen állapotot, hogy úgyszólván nem csak tavasszal és ősszel, amikor nagy esőzések vannak, hanem állandóan elönti ez a csatorna Pest megyének ' a csatorna melletti igen nagy területeit. Ezeket a főcsatornákat három helyen kellene megépíteni. Egyet Bugyi környékén: a bugyi kiscsatorna vizét lehetne ezzel levezetni a Dunába, azonkívül még egyet a kunszentmiklósi vízmedence vizének levezetése céljából, azonkívül egy harmadikat a Kolontó-tó vize-