Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1938 május 19-én, csütörtökön. 45 tátik arra, hogy csak a törvény hatálybalépésének napja után elkövetett bűncselekmény miatt indított eljárásban íogeza kiegészített büntető perrendtartási eljárás alkalmaztatni. T. Ház! A legmagasabb helyről elhangzott az a megállapítás, hogy Magyarország idáig szűkreszabott határai között is az állami rend és nyugalom szigete volt. Sajnos, ezt a nyugalmat részint belpolitikai, részint bizonyos külpolitikai események okozta alaptalan izgalmak megzavarták. A kormányzat a mai napon elfogadott rendtörvényjavaslattal, valamint az általam most elfogadásra ajánlandó büntetőjogi javaslattal akar a legerólyesebben védekezni az állami és társadalmi rendet veszélyeztető vagy fenyegető minden jogellenes cselekedettel szemben. Jól esik hinnünk, hogy ezek a büntetőjogi rendelkezések a jövőben nemcsak a már elkövetett bűncselekmények tetteseire lesznek lesújtó hatással, hanem igenis, elrettentő hatással lesznek mindazokra, akik ingadoznak és vissza fogják tartani hasonló bűncselekmények elkövetésétől azokat a felforgató elemeket, akik az állami és társadalmi rend jogellenes felforgatására törnek. Abban a reményben, hogy a javaslat szerkesztői által a törvényjavaslatba foglalt alapelvek és hogy a törvényhozás intenciói maradéktalanul fognak érvényesülni a gyakorlati életben, tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Gaal Olivér jegyző: Surgóth Gyula! Elnök: Surgóth Gyula képviselő urat illeti a szó. Surgóth Gyula: T. Ház! Csakis az az állam - életképes, csakis annak biztos az élete, fennmaradása, exisztenciája és jövője, amelynek rendje szilárd alapokon nyugszik. Mihelyt ez a rend felborul, az állam exisztenciája, jövője abban a pillanatban a lehető legnagyobb veszélynek van kitéve. Sajnos, az emberi természet olyan, (Dinnyés Lajos: Gyarló!) — méltóztassék reám bízni, tudom én, megtalálom a megfelelő helyes kifejezést — hogy nem szívesen látja és nem szívesen tűri a korlátokat, embertársainak életét és vagyonát nem tiszteli, arra törekszik, hogy minden az övé legyen, elsősorban és főképpen a hatalom. Ennél a természeténél fogva az állami rendet állandóan, folytonosan veszélyezteti, folytonosan támadja, hogy ily módon azután a hatalom birtokába jutva, a maga vágyait a legteljesebb mértékben kielégíthesse. Ep;p az ilyen cselekményekkel szemben védi ez a javaslat az állam rendjét, békéjét, nyugalmát, jövőjét, miért is mindenkinek, akinek magyar szív dobog a kebelében és magyar vér folyik az ereiban és aki a tisztesség és az erkölcs korlátai közt mozog, ezt a javaslatot^ a legteljesebb mértékben helytállónak ikell találnia. Ami most már magát a javaslatot illeti, a javaslat 1. §-a felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek a legjobban és leginkább veszélyeztetik az állam rendjét. Az első ilyen cselekmény a felségsértés. Ezidőszerint idetartozik az a cselekmény, amelynek célja az állam alkotmányának erőszakos megváltoztatására vagy az állam területének idegen uralom alá való juttatására irányul, úgyszintén az erre irányuló szövetkezés, előkészület és felhívás, valamint e. cselekmények fel jelentésének elmulasztása. (Rupert Rezső: Ezt nem is tudtuk! — Zsitvay Tibor: Nem árt ezt emlegetni, mert nem mindenki tudja!) A második ilyen cselekmény a hűtlenség, amelyet az követ el, aki valamely idegen állam kormányával szövetkezik, vagy érintkezik ab- . ból a célból, hogy ezt a magyar állam elleni ellenséges cselekményre bírja rá, úgyszintén az is, aki ezt az idegen államot az 1878. évi V. t.-c. III. fejezetében meghatározott cselekmények által támogatja, valamint az erre irányuló szövetkezésre felhívja. A harmadik ilyen cselekmény a lázadás, tehát az a csoportosulás, amelynek célja, hog? a kormányt vagy pedig az országgyűlést hivatásának gyakorlásában akadályozza vagy kényszerítse, vagy pedig az állam társadalmi osztályainak valamelyik rétegét vagy hitfélekezetét fegyverrel támadja meg. A negyedik az izgatás bűntette, tehát az állam, a törvény ellen való izgatás. Ezekkel a cselekményekkel nem kívánok részletesebben foglalkozni, nem pedig azért, mert mindezek a cselekmények annyira nyilvánvalóan magukon viselik az állam rendjének felforgatására irányuló törekvés jellegét, hogy ennélfogva ez bővebb megokolásra nem szorul. Részletesebben vagyok kénytelen azonban foglalkozni az ötödik helyen megjelölt ilyen bűncselekménnyel, tehát az 1921:111. tc.-ben felsorolt, az állami rend felforgatására irányuló, úgynevezett kommunista cselekményekkel, mégpedig azért, mert ezek a cselekmények azok, amelyek az állam rendjét légin kább veszélyeztetik és így igen könnyen az állami rend teljes felborulására vezethetnek. Azt hiszem, hogy nem kell bővebben foglalkoznom azzal a kérdéssel, hogy mi a komműn. Tudjuk mindnyájan nagyon jól, hogy internacionális alapon áll, hazát és nemzetet nem ismer, a történelmet, a nemzeti multat és a jövőt semminek sem tekinti. De ez természetes is, mert hiszen ennek hívei olyan egyénekből állanak, akiknek belső lelki világából a hazafiúi érzés teljesen és végleg kiveszett, akiknek emberi mivolta a mostani helyzettel és körülményekkel nem egyezik, akik a tisz tesség és a becsület korlátait lépten-nyomon átlépik, akik előtt a haza nem az a szent fo j galom, aminek lennie kellene és akiknek | egyedüli vágyuk csupán csak az anyagi jaj vakban való minél szélesebbkörű dúskálkodás, amely cél érdekében is semmiféle eszköztől sem riadnak! vissza. Állandóan földalatti munkát végeznek és céljaik megvalósítására mindig a zavaros időket használják fel. így volt ez 1871-ben a porosz-francia háború alkalmával Párizsban, így volt ez 1919-ben a világháború után nálunk és így van ez jelenleg Oroszországban és Spanyolországban. Az oroszországi és spanyolországi komműnnel nem kívánok részletesebben foglalkozni, nem pedig azért, mert mindnyájan na gyón jól tudjuk, hogy Oroszországban a rémuralom tevékenységét a cári család teljes kiirtásával kezdte és jelenleg is olyan eredménnyel folyik ez a rémuralom, hogy naponta átlag 300—500 emberi életet követel áldozatul. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ami pedig a spanyolországi kommünt illeti, ennek borzalmai naponta csaknem a szemünk előtt játszódnak le. Én tehát mindössze egy rövid visszapillantást kívánok vetni a párizsi és a magyarországi kommün történetére. Párizsban a kommünt 1871 március 18-án proklamálták, tehát akkor, amikor már a porosz hadak a Párizst körülövező hegyek magaslatain állottak. Ennek a komműnnek ve-