Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-326
530 Az országgyűlés képviselőházának 326. ülése 19S8 június 9-én, csütörtökön. azon, hogy ez a dotáció a jövőben emeltessék, mert lehetetlenség, hegy ilyen szegényes dotációval ezen a téren bármit is elérjünk. Miután ezt nem tartom elegendőnek, a címet nem fogadóim el. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra következik Balogh István képviselő úr. Ifj. Balogh István: T. Ház! Mint minden oldalon, én is megnyugvással fogadom a miniszter úr pompás kiállását; ő a tradicionális földbirtokos gesztusával beszélt itt és mondotta el azokat a legfontosabb problémákat, amelyeknél a földmívelésügyi minisztérium közreműködését eddig sajnos, a bürokrácia jellemezte. Ezt ő le akarja törni, praktikussá akarja tenni az intézkedéseket. Én is praktikusan, röviden akarok hozzászólni ehhez az igen fontos témához, különösképpen az államerdészet intézményéhez, illetőleg az alföldi fásításihoz, amit kiválónak kell elismernünk. Az Alföld fásításával megbízott erdőhivatalok olyan mennyiséget állítottak elő, hogy mondhatnám egy talpalattnyi föld sem maradhatna csemete nélkül az Alföldön. (Tildy Zoltán: Na, na!) Szinte ingyen adják ki a csemetét, rábízva a csemetetulajdonos lelkiismeretére, hogy mit csinál vele. De nincs egyetlenegy intézkedés, amely továbbmenőleg gondoskodna arról, hogy miképpen használják fel a facsemetét. Nagyon sok esetben azt lehet tapasztalni, hogy feléből, harmadából ültetik el a fát, a többi része elpusztul, mert azt mondják, hogy selejtes. Amit elültetnek, azt is nagyrészt a határmentére ültetik el; a kisgazda ugyanis megtanulta már az •uradalmaiktól, hogy a határmentén fásít, ott pedig a gondozás nehézségibe ütközik és aztán, amikor felnő a fa,— már amelyik felnő — igen nagy beárnyékolást idéz elő, ennélfogva egy nagy területen csak silány termést kap a gazdaközönség. Én az igen t. földmívelésügyi kormányzat figyelmébe ajánlom ezt a mondhatnám helytelen szokást vagy rossz divatot, hogy igyekezzék szakoktató közegekkel a .köztudatba átvinni azt, hogy képezzenek iki kis ligeteket a tanyák mentén vagy a parcellák egyik sarkában, ahol könnyebben gondozhatok, ápolhatok és jobban felnevelhetők a fák. Nemzetgazdasági szempontból is fontos ez, mert így a drágán felnevelt csemeték nem fognak elpusztulni. Előttem szólott t. képviselőtársam felemlítette, hogy 60 millió pengőt ad ki a kincstár fabehozatalra. Én ezt jórészben a gyenge intézT kedésnek a rovására írom, amely eltűri, hogy itt a fakartel diktálja az árakat. (Farkas István: Drágítja a fát az egész vonalon!) Bízom ahban, hogy a földmívelésügyi kormányzat, a földmívelésügyi miniszter úr erélyes > gesztussal, erélyes kézzel fogja meg ezt a fakartelt, amely erdőgazdaságunkra is igen káros hatással van és a miniszter úr olyan eredményes intézkedéseket tesz, amelyek a magyar közgaz-. dasági élet eme horribilis kiadásait teljesen megszüntetik. Arra kérem a jelenlévő államtitkár urat, hogy ezt az egynéhány praktikus gondolatot hasznosítsa a tárca javára. (Az elnöki széket Lányi Márton foglalja el.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gaal Olivér jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Csoór Lajos képviselő urat iUeti a szó. Csoór Lajos: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről is egy pár gyakorlati kérdést ajánljak a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe az erdészettel kapcsolatban. Az első a kisgazdatársadalom fakitermelése. A (parasztoknak vannak fajárandóságaik a közös erdőből, amit évente vagy saját maguk termelnek ki, vagy pedi,g közösen termelnek ki és értékesítenek. Minden egyes kitermeléshez a rendelet értelmében kérvényt kell beadni, kérvényre bélyeget kell ragasztani, a kérvénynek utána kell járni az erdészeti hivatalnál, szóval odajutunk vele, hogy azt a néhány szekérre való kis fát, amelyet saját erdőnkből kitermelünk, megfizetjük az államnak bélyegekben és utánjárásban. Tisztelettel kérném, hogy ha már szükséges az állami ellenőrzést fenntartani, azért, hogy ezek a paraszterdők ne legyenek letarolva és ne vágják ki belőlük a fát olyan mértékben, amint az nem kívánatos, akkor legalább az eljárást tessék költségmentessé i tenni, hogy ne kelljen nekem kétpengős bélyeget ragasztanom a kérvényre és külön bélyeget ragasztanom az engedélyre, mert így megveszem a saját fámat pénzért. Elismerem^ hogy szükséges egy ilyen engedélyezési eljárás, hogy ellenőriztessék az, hogy az erdőket ne használják ki túlságosan, de ne kelljen nekem azért fizetnem, hogy a sajátomat igénybe vehessem. A másik, ugyancsak egy parasztkérdés, az erdőkkel kapcsolatos. Az uradalmi erdők hoszszú nagy holdakon terülnek el és az uradalmi erdőkre rányúlik a parasztok kisföldjének a vége, egy hold vagy fél liold. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az erdő szélétől számított bizonyos távolság kis föld nem használható, az nem terem és nem jelent értéket annak a gazdának, akinek a birtoka. Ez igen nagy veszteség azokra a kisemberekre, akiknek talán nincs több földjük, mint az az egy-két hold föld, amely közvetlenül ezek mellett az erdők mellett terül el. Nagyon ^kérném a mélyen t. földmívelésügyi minisztériumot, tessék valami olyan rendelkezést kiadni az erdőtörvény alapján, hogy ott, ahol az erdő szántóföldekkel határos, az erdőtulajdonos bizonyos távolságra az erdő határán legyen köteles erdejét kiirtani, vagyis hogy ne okozzanak nekünk, kisgazdáknak az erdő fáinak árnyéka által helyrehozhatatlan és megtéríthetetlen károkat. A helyzet az, hogy ezek után a földek után is adót kell nekünk fizetni, ezeket a földeket vagyonnak számítják és végeredményben nem terem az a föld semmit. Egy kisembernél, akinek nincs többje, mint egykét-három hold földje, egy néhányszáz négyzetméternyi földterület terméketlenné tétele rendkívüli nagy kárt jelent és igen sok fájdalomra és panaszra ad okot, viszont ha az uradalmi erdők egy öt-hat méternyi széles sávot beültetlenül hagynak saját határaikon belül, azzal ők voltaképpen olyan sokat nem. veszítenek. Egy további kérdés, amelyet elő kell hoznom, a legelőik fásításával kapcsolatos. Nagyon helyes, mindnyájan helyeseljük, hogy a legelőket fásítják, hiszen ez gazdasági érdek és az állatnevelés szempontjából is fontos. De mit kell tapasztalnunkl Erőltetik, hogy a legelőket fásítsuk, de olyan sűrűn, hogy néhány esztendő múlva jelentkezik az erdészeti hivatal és kimondja, hogy az a legelő most már az erdők kategóriájába sorozandó, megtiltja azon a legelőn a legeltetést, azt erdőnek veszi fel és elveszi tőlünk, kisgazdáktól a legelőt. Számtalan ilyen esetet tudok felhozni a hozzám érkezett panaszokból-
