Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

Az országgyűlés képviselőházának 326. Én koncedálom, hogy az erdészeti hivatalok és az erdőigazgatás részéről nagyszerű, nemes törekvés, hogy az erdők számát minél jobban szaporítani igyekeznek és meg- akarják mutatni azt, hogy funkciójukat nagyon helyesen töltik be, de végeredményben igazán nem tartom helyénvalónak, hogy ezen a címen tőlünk kisgazdáktól vegyék el a legelőket, vagy lehetetlenné tegyék számunkra a legeltetést. Amikor tehát a közlegelők fásítása történik, kérem a földmívelósügyi miniszter urat, méltóztassék arra ügyelni, hogy ezek a területek azért. csak maradjanak meg legelők és később ne minősíthessék át ezeket erdőkké. Különösen avval az eljárással élnek, hogy kimondják arra a legelőre, hogy az homokos, az másra hasznavehetetlen és egyéb ilyen körülményeket hoznak fel annak indokolására, hogy azt olyan sűrűn kell beerdősíteni, hogy azután egy pár év múlva már erdőnek lehessen minősíteni. Nem szabad tőlünk elvenni ezeket a közlegölőket, mert — amint nagyon jól méltóztatnak tudni — a kisgazda állattenyésztésének egyik legfontosabb tétele az, hogy közös legelője legyen. Az állami tulajdonban levő erdőkkel kapcsolatban már a múlt években voltam bátor a földmívelósügyi minisztérium figyelmét felhívni arra, hogy több szociális gondoskodást kérünk a környékbeli községek részére. Be kell ismernem, hogy én részben kénytélen vagyok a saját kerületem érdekeit képviselni, mert ott van a koronauradalom, amelynek igen nagy kiterjedésű erdői vannak, de ugyanezeket a panaszokat hallom Borsod megyéből és más helyről is, nevezetesen hallom azt, hogy az állami erdők kezelősége mereven elzárkózik attól, hogy a környékbeli községek szegény népének olcsón, vagy esetleg talán ingyen is juttasson legalább hulladékfát. Méltóztassék megérteni azt, hogy annak az embernek a lelkében csak gyűl a keserűség, amikor látja, hogy ott van előtte száz és ezer holdszámra az erdő. ő pedig télen kénytelen vagy fát lopni, vagy megfagyni. Tessék figyelembe venni azt, hogy mi történik azoknak az embereknek a lelkében ilyenkor. Hiába beszélünk, hiába nyugtatunk meg, hiába ígérünk bármit is, azok az emberek fáznak, az erdő ott van, de ahhoz nem tudnak hozzányúlni. Ezt az ellentétet a mai körülmények között kiegyenlíteni nem lehet. Ezt az ellentétet csak úgy lehet kiegyenlíteni, ha az állami erdők kezelősége és vezetősége több megértést, több szociális gondoskodást mutat azok iránt a szegény emberek iránt, akik ezek körül az. erdők körül laknak. Falvakkal vannak ezek az erdők körülvéve és tragikomikum, vagy nem is tudom minek nevezzem azt, hogy amikor .ott van előttük az erdő, nem tudnak fához jutni. (Duíin Jenő: Csak tragikum!) Vannak olyanok, akik rászorulnának arra, hogy azt a hulladékfát ingyen kapják, ezek az egészen elesett emberek, {Ügy van! balfelöl.— Beniczky Elemér: Viszik is!), a rokkantak, az özvegyek és más hasonló exisztenciák, viszont annak a legszegényebb munkásnépnek olcsó pénzen kellene megkapnia ezeket a hulladékfákat, mert hiszen télen nincsen napszámjuk, aniit pedig az erdőkben keresnek, az nagyon kevés, mert ott a munkásságnak csak egy igen kevés része nyer alkalmazást. Ugyancsak az áliliami erdőkkel és általában az erdőkitermeléssel kapcsolatos az, amit utoljára akarcík még felhozni, hogy azután befejezzem a ibeszédemet és ez az, hogy a kisgazdák faárusítását méltóztassék lehetővé tenni. A mostani fakitermelési és szállítási rendszer mellett az a helyzet, hogy a kisgazKÉPVISELÖHÁZI NAPXtó XIX. ülése 1938 június 9-én

} csütörtökön. 531 dák most már nem kereshetik meg azt a pár pengőt, amit eddig faánusítással kerestek. Eddig az voit ugyanis a helyzet, hogy alhol nagyobb erdőik voltak, az a szegény kisgazda, aikineik egy-két hiold vagy talán több földje is volt és igát tartott, odament az erdővezetőséghez, megvásárolt néhány szekér fát, azt bevitte a városba és eladta. (Beniczky Elemér: Most is megteszi!) Ezen legalább annyit megkeresett, hogy fuvarozott és egy-két pengő haszna volt ezen a faeiadáso'n. Ma ez teljesen lehetetlen, mert a szabályok szerint nem szabad kiadni fát ilyen házalásra és ilyen városokban való eladáshoz, hanem csak egy hatósági vagy nem tudom milyen rendelet alapján szabad fát forgalomba hozni. Tessék helyreállítani az előző állapotot és lehetővé tenni azt, hogy a jövőben is árusíthassanak^ fát azok az emberek, alkik Felső-Magyarországon, Nógrád vármegyében. Pest megyében, Zalában eddig is azzal foglalkoztak, hogy megvásaroltaik az uradalmaktól egynéhány szekér fát, azt bevitték a közeli városiba és eladták. Talán adjanak az illetőnek egy igazolványt, hogy azt a fát itt és itt vásárolta és eladhatja, hogy ezek az emberek téli időben mégis keresethez jussanak és legalább annyit tudjanak keresni, hogy meglevő álilataiík takarmányszükségletét fedezhessék. Ezek olyan kisebb és gyakorlati kérdések, amelyekkel a mélyen t. miniszter úr is mindnyájunk tetszésére foglalkozott igen magas színvonalú beszédében. Abhan a reményben hoztam elő ezeket a kérdéseket, hogy ha a föildmívelésügyi kormányzatot ezeknek a mi apró bajainknak és 'bennünket tűszúrásként érő dolgoknak az orvoslására kérem, ez a kérdés meghallgatásra fog találni. (Helyeslés half elöl.) Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Farkas István! Elnök: Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Az államerdészet kérdése szorosan összefügg a fa értékesítésével, (Csoór Lajos: Nagyon Ihelyes!) termelésével és összefügg azokkal, a kérdésekkel, amelyek széles néprétegeket sújtanak. A helyzet az, hogy az államerdészet fejlesztése célszerű, olktos dolog és egyrészt azt látjuk a gyakorlatban, hogy igen nagy kedvezményeket kapnak bizonyos uradalmiak, másrészt pedig azt látjuk, hogy olyan területek, amelyek egyébként földmívelés céljaira nem hasznosíthatók, erdészeti célra nagyszerűen átalakulnak és a faitermelés céljait szolgálják. Ennek előmozdítása helyes álláspont. Helytelen álláspont azonban az, ha a fatermeléshez fűzik a fabehozatal mértékét, kartelt alakítanak és azután kartelárban adják el a behozott fát az itt Magyarországon kitermelt fával együtt. Ennek kettős célja van. Egyrészt célja, hogy biztosítsák Magyarországon a fa kitermelését és a fatermelés terjedését, másrészt pedig azt, hogy magas áron tudják eladni azt itt bent kitermelt fát. Ezért lesz olyan nehéz a behozatal és ezért kötik a behozatalt olyan súlyos feltételekhez. Most meleg van, nyár van, de gondoljunk csak az őszre, gondoljunk a télre, gondoljunk arra a sok sirámra, arra a sok bajra, amely a körül támadt, hogy nem volt tüzelőanyag és az emberek nem tudták megvásárolni a tüzelőanyagot, mert drága volt. A kartel és a termelés között tehát olyan állapotot kell teremteni, hogy a kartel ne drágítsa a fát. Mozdítsa elő a kormány a fatermelést, rendben van, ezt senki sem kifogásolja, ellenben ne úgy moz dítsa elő, hogy megdrágítja a fát, megdrágítja 76