Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-326

528 Az országgyűlés képviselőházának 326, ezekre a fahasználati kihágásokra addig, míg ezek a törvényt népies nyelven magyarázó nyomtatások meg fognak jelenni, akkor, ami­kor az áthágás oka a 'birtokos tájékozatlan­sága. Még más gondolatokat is fel kívánok vetni az 1935-ös erdőtörvénnyel kapcsolatban, mely más vonatkozásban is módosításra, kiigazításra szorul. A legeltetés kérdésében az új erdő­törvény 11. §-a úgy rendelkezik, hogy a legel­tetés csak a tulajdonos saját állatállományára és annak az állatállománynak a legeltetésére terjedhet ki, amelyet az alkalmazott illetmény­ként tarthat. Kerületemben és több w szomszédos bakonyi—dunántúli kerületben előfordul az, hogy sok szomszédos kis erdőparcella fekszik egymás mellett, amelyet több kisbirtokos bir­tokol. A törvény merev rendelkezése szerint ezek a kiserdőbirtokosok kénytelenek minden egyes parcellán külön pásztort tartani. Ez teljes lehetetlenség, itt a törvény nem számol a gaz­dasági körülményekkel. Legyen szabad a magas földmívélésügyi kormány figyelmébe ajánlani azt, hogy ki kellene többi közt a törvényt egé­szíteni egy oly rendelkezéssel, hogy ilyen ese­tekben területileg összefüggő erdők tulajdo­nosai a legeltetés gyakorlására az erdőrendé­szeti hatóság előzetes engedélye mellett társul­hassanak. (Helyeslés.) Olyasféle rendelkezésre gondolok, amilyent a törvény 301. §-a alkalmaz, amely szerint területileg összefüggő erdők tu­lajdonosai érdekeik szakszerű kezelése céljából erdőgazdaságilag közösséget alakíthatnak, s ez a közösség állami kedvezményeket is biztosít. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr. (Kovács Sándor, a kőszegi új képviselő a terembe lép. — Élénk taps Í» kö­zépen.) Mózes Sándor. T. Ház! A miniszterelnök úr a miniszterelnöki tárcával kapcsolatban el­mondott beszédéiben hangsúlyozta, hogy legfon­tosabbnak tartja az országos termelés^ fokozá­sát. A mezőgazdasági termelés fokozásával van kapcsolatban az; ország fásítási kérdése is. Az ország fásításáról, mint jelszóról már évek hosszú sora óta állandóan hallunk, de úgy lát­juk, hogy a gyakorlatiéletben 'a fásítást nem viszik keresztül tervszerűen az országban. A fásítás kérdését Mayer János földmívélésügyi minisztersége alatt propagálták és meg is in­dult bizonyos fásítás az országban, azonban jellemző, hogy maga a volt földmívélésügyi miniszter úr sem gondoskodott arról, hogy a saját kerületében fásítsanak és az utak men­tén fákat ültessenek. A közelmúlt években többször jártam az ő volt kerületében és arra a szomorú tapasztalatra jutottam, hogy az utak mentén semmiféle fa nincsen, már pedig az or­szág minden [rendelkezésre álló szabad terüle­tét fákkal kellene beültetni, amint azt kültöl­dön is látjuk. Vannak olyan vidékek, ahol ezr már megvalósították, akadunk olyan j.irásokra és megyékre, amelyeikben azi utak mentén^gyü­mölcsfákat találunk s így az illető járásnak vagy megyének ebből nagy jövedelme van. Ha most azokat a költségeket nézzük, ame­lyek a földmívélésügyi minisztérium tárcájá­ban erre a célra elő vannak irányozva, akkor meg kell állapítanunk, hogy a minisztérium érdeklődése csökken az erdészet és a fásítás iránt, mert ahelyett, hogy nagyobb- összegek lennének előirányozva ezekre a célokra, 26.000 pengővel kevesebbet fordítanak a jövő kölrség­vetési évben ezekre a nagyjelentőségű kérdé­sekre, pedig a földmívélésügyi minisztérium­nak feltétlenül érdekében áll, hogy mielőbb csökkentse a fabehozatallal kapcsolatos ikiadá­ülése 1938 június 9-én^csütörtökön. sokat, amelyek igen súlyos terhet jelentenek minden évben a magyar közgazdasági életre. A múltban történtek már kísérletek azoknak a területeknek a befásítására, amelyek alkal­masak erre a célra, s ha az ember vonaton uta­zik, sokszor órák hosszú során keresztül látja ezeknek a kísérleteknek szomorú eredményeit, mert minden szakértelem és szaktudás nélkül történtek ezek a fásítások; az országutak men­tén rendelkezésre álló területeket ugyanis ágy igyekezték befásítani, hogy csak egy ásószéles­ségnyire és egy ^ásómélységnyire ástak be a földbe Ü azután tízezerszámra ültették be a fá­kat, amelyek azonban természetesen, az első száraz év után elszáradtak. Ha erdősíteni aka­runk, akkor először a talajt kell megfelelően előkészíteni és nemcsak egy ásómélységnyire kell megdolgozni a földet, hanem rendesen meg kell forgatni, hogy a friss csemete gyökérzete a talajban meg is tudjon erősödni. A fásítás és az erdősítés keresztülvitelére különösen az a nagy homoktenger alkalmas, amely. Pest me­gye déli részében, Kiskőröstől lefelé terül el; itt igen nagy terület van teljesen műveletle­nül, sem szőlővel, sem gyümölcsfákkal vagy egyéb fákkal nincs beültetve, azt lehet mon­dani, homoksivatag az egész terület. Ezt a ho­moksivatagot feltétlenül be kellene fásítani­Ez szociális érdeketis szolgálna, mert igen sok embernek teremtenénk fásítással kapcsolatban munkaalkalmat. Mivel a földmívélésügyi minisztérium ré­széről nem látok kellő érdeklődést ebben a kér­désben, a címet nem tudom elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Gaal Olivér jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Amikor az elmúlt évtizedben nagy beruházási láz fogta el az országot és nyakra-főre építettünk, akikor együk főtéma és egyben jogos kritika tárgya a lillafüredi Palotaszálló építkezése volt, amely­ről állaindóan csak rosszat hallottunk. Most már rosszait is láthatunk a Palotaszállóval kap­csolatban, nevezetesen (Egy hang balfelől: Üres!) függetlenül attól, hogy üres, olyan roez­szul van megépítve, hogy a tetőszerkezet be­ázik, a vakolat hull és semmi más, mint Mayer János volt földmívélésügyi miniszter úr üveg­ből önjtö'tt képe világít le a nézőre, egy kis de­rűt hozva éhbe a szomorú könnyez étbe. Tudomásom és értesülésem szerint az ál­lami erdészet keretébe tartozik a Palota-szálló kezelése is, de a legszorgosabb kutatás ellenére sem sikerült a lillafüredi Palota-szállónak még a nevét siem felfedeznem a költségvetésb'Vn, el­temben a zárszámadásokban annál gyakrabban szerepel, »mint ráfizetési tétel a lillafüredi Pa­lota-szálló, mindig az óv végén jelentik bé, hogy ráfizettek a Palota-száilóra. (Müller An­tal: Miért nem adják bérbei) Erre akarok rá­térni, t. képviselőtársam. Ha nem csalódom, a mosltani költségvetés második címénél, a dologi kiadásoknál van előirányozva valami 109.900 pengő berendezések és felszerelések pótlására. Valószínűleg ebiből az összegből fedezik rész­ben a deficitet. Ez egy vendéglői üzem, már pedig lehetet­lenség, hogy az állam bürokratikus nehézségei mellett egy üzemet, egy szállodát vezetni lehes­sen. (Csoór Lajos: Ráfizetéssel lehet!) Ez tisz­tára lehetetlenség. Erre az üzemre folytonos ráfizetések vannak. Ha nem volna jelentkező bérlő, akkor azon az alapon, hogy még sem lehet bezárni, vagy lerombolni a szállodát, magyarázat volna rá, de tudomásom szerint bérlő igenis akadt a Palota Szállóra, aki haj­landó lett volna ibérbe kivenni (Csoór Lajos:

Next

/
Thumbnails
Contents