Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-316

36 Az országgyűlés képviselőházának 316 tárnom arra, amit Rupert Rezső t. képviselő úr hozott fel iménti felszólalásában. A tisztviselők kérdését említette a képviselő úr. Ez a matéria nem tartozik ide. A kormány foglalkozik a tisztviselők kérdésével és erről nemsokára jogszabály fog megjelenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A szakaszhoz több indítványt nyújtottak be, ezért a szakaszt bekezdésenként fogom szavazásra feltenni. Az első bekezdés eredeti szövegével szemben áll az előadó úr módosítása. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az első bekezdést eredeti szövegében elfogadni szemben az előadó úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Nem!) Kimondom a határozatot, hogy a Ház az első bekezdést az előadó úr szövegezésében fogadta el. Az 1. §. első bekezdéséhez; Rupert Rezső képviselő úr kiegészítő indítványt tett. Kérdem, méltóztatik-e ezt a kiegészítő indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház, elvetette Rupert Rezső képviselő úr kiegészítő indítványát. A második bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak^ jelentem ki. Hu bay Kálmán képviselő úr és társai a második bekezdés után új harmadik' bekezdés felvételét javasolták. Kérdem, méltóztatnak-e javaslatukat elfogadni

1

? (Nemfy A Ház Hubay Kálmán és társai módosító indítványát elvetette. A harmadik bekezdés meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. j Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, ' szíveskedjék felolvasni. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 2. §-t.). Elnök: Kíván valaki a szakaszhoz hozzá- ; szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a szakasz meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. §. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 3. §-t.): Szól feliratkozott Hubay Kálmán képviselő úr. Elnök: Nincs itt. Ki a következő? Gaal Olivér jegyző: Meizler Károly. Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó . Meizler Károly? T. Képviselőház! A belügyminiszter úr az előbb tartott beszédében szóvátette azt, hogy. az a kérésem, amely szerint panasznak legyen helye* a közigazgatási bírósághoz, nem teljesíthető. Legyen meggyőződve az igen t. belügyminiszter úr, hogy ezeket a szempontokat, amelyeket ő beszédében kidomborított, a legteljesebb mértékben magunkévá tesszük. Én a magam részéről szintén magamévá teszem. Azt mondom^ hogy teljesen igaza van a belügyminiszter úrnak, amikor rámutat arra, hogy erre a rendtörvényre elsősorban is azért van szükség, mert a szabadkőművesség súlyo-s romboló munkát végez és azért, hogy az ilyen ós ehhez hasonló titkos, társaságok tevékenysége csakugyan megszüntethető legyen a jövőben. A legteljesebb mértékben hozzájárulunk ehhez az indokoláshoz, úgyszintén helyeseljük a belügyminiszter úrnak azt a megállapítását is, hogy a nyilt színre kívánja kivinni az eszméket, hogy ott ülése 1938 május 19-én, csütörtökön. vívják ki a maguk céljait. Valóban erre szükség van, és éppen úgy, ahogyan a belügyminiszter úr elítéli az eskük kivételét, amint nem tartja helyesnek, hogy lelkiismereti kényszert alkalmazzanak egyesületek, vagy bárkik, ezt a magáin, részéről hasonlóképpen a legteljesebb mértékben helytelenítem. Úgyszintén abban is teljesen egyetértek a belügyminiszter úrral, hogy lehetetlen az, hogy fogadalmakat vegyenek ki főleg kiskorúaktól, fiatalkorúaktól, vagy pláne még iskolába „járó fiataloktól, ugyanakkor azonban a meggyőzésnek normális eszközeit nem óhajtják figyelembe venni.. Azonban, t. Ház, azt is koncedálva, hogy csakugyan tisztára ebben a körzetben akar maradni a t. belügyminiszter úr, amikor ezt a felhatalmazást kéri, azzal a megállapításával, hogy nincs korlátozása ebben a javaslatban az állampolgári jogoknak, teljesen egyetérteni már nem tudok. Itt van kezemben a régi közjogi tankönyvek egyike, amelyik teljesen hasonlóan az összes többi közjogokhoz a gyülekezési és egyesülési szabadságot mint az egyik legtermészetesebb polgári jogot állítja fel. E tankönyv szerint is az a helyzet, hogy egyesületeket alapítani minden magyar állampolgárnak jogában áll, természetesen a láttamozástól függően. Már most az alaprendelkezés kétségtelenül csak rendeletekkel van szabályozva, azzal a kikötéssel, hogy ».a alkotmány szellemében szokás ezeket a kérdéseket rendezni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez nem ehhez a szakaszhoz tartozik!) A korlátozás azonban csakugyan fennáll, mert erre tegnap a t. belügyminiszter úr jelenlétében példákat is hoztam fel, amely példák csakugyan azt mutatják, hogy visszaélni is lehet ezzel a joggal, amelyet ma ebben a törvényben látunk. (Ügy van! a balközépen.) Felhoztam a Wesselényi Reform Klub és a Reformnemzedék példáját. Itt igenis visszaélést láttunk azzal a joggal, amellyel — teljes jóhiszeműséggel feltételezem — az igen t. belügyminiszter úr nem kíván visszaélni. Mégis a törvény hatálya túlterjed egy-egy kormánynak életén és nem tudhatjuk, hogy vájjon az elkövetkezendő kormányzat nem fordítja-e vissza ezeket a jogokat és a polgári szabadságok egyik legelsőjét — az egyesülési és gyülekezési jogot — nem kívánja-e olyan mértékben korlátozni, amely már csakugyan a legteljesebb mértékben illuzóriussá teszi ezt az alkotmányban biztosított jogot. Egyetértünk a belügyminiszter úrral a tekintetben is, hogy olyan egyesületek, amelyek a felforgatásra szolgálnak és a felforgatásnak céljait kívánják szolgálni, csakugyan ne legyenek engedélyezhetők, vagy ha ilyenek már vannak, akkor oszlathassanak fel. (Esztergályos János: Na végre!) Abban az esetben, ha a törvénybe ez volna bel evévé, semmi aggályunk nem volna. Az azonban nincs a törvénybe felvéve, hogy csak ezek ellen a felforgató egyesületek ellen hozzuk ezt a törvényt. Örömmel vesszük tudomásul a belügyminiszter úrnak az interpretációi ót, hogy; ezt a törvényt, illetőleg ennek a rendelkezéseit csupán ilyen felforgató szándékú és célú egyesületekkel szemben kívánja érvényesíteni. Kétségkívül már ez az interpretáció is bizonyos mértékig megnyugtatólag hat, azonban meg kell állapítanunk, hogy ennek nyoma sincs a törvényben, sőt tovább megyek, még az indokolásban sem. Ha így mél-