Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

372 Az országgyűlés képviselőházának 323, az előbb elvégzendő feladatok megkezdessenek és azután befejeztessenek. Mivel a magam, részéről az iparügyi minisztérium költségvetésénél mindezeket -a lehe

1 tőségeket látom, a pénzügyi bizottság nevében az iparügyi tárca költségvetését mind általánosságban, mind részleteiben elfogadásra ajánlom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Az ülést 15 percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Lányi Márton foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Csikvándi Ernő jegyző: Dulin Jenő. Elnök: Dulin képviselő urat illeti a szó. Dulin Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már 30 esztendővel ezelőtt Kenéz Béla, egyik kiváló képviselőtársunk irt egy tanulmányt: »A gazdák és mesteremiberek pusztulása« címen. 1908-ban írta ezt, amikor még boldogabb békevilágot éltünk, amikor még sejtelmünk sem volt azokról a lehetőségekről, amelyek később bekövetkeztek. Azóta keresztülestünk egy világégésen, amelynek mi lettünk legsúlyosabb károsultjai. Azóta 50 millió katasztrális hold föld helyett nemzeti életünket 16 millió katasztrális holdra kellett szorítanunk és ezen a parányi területen kell gondoskodnunk munkaalkalmakról. Ha azt nézzük, mik voltak azok az okok, amelyek Kenéz Bélát már 1908-ban arra indították, hogy a gazdák és mesteremberek pusztulásáról beszéljen, megállapíthatjuík, hogy azok az okok most is megvannak, de a trianoni pusztulás természetes katasztrofális' következményei folytán még keservesebbek. • 1908-ban sem agrárpolitikánk, sem iparpolitikánk nem volt megfelelő. Ennek tulajdonítható, hogy mind a gazdák, mind a mesteremberek a pusztulás szélére kerültek. Ha azokat az okokat keressük, amelyek a mai iparosság helyzetét a háború következményein túl is nehezítik, úgy rájövünk, hogy ezek annak a versenynek a tarthatatlanságában rejlenek, amelylyel a nagy- és kisipar egymás ellen küzd. Az első, amivel mai válságunkban a kisipar helyzetén segíteni tudnánk, — mert hiszen elsősorban éppen a kisipar helyzetét látjuk végtelenül súlyosnak — az* volna, ha ez a verseny legalább is a kisipar számára elviselhetőbbé válnék, ha legalább is eltávolíttatnának azok a mesterséges akadályok, amelyekkel a kisiparnak még külön meg kellene küzdenie, amellett^ bogy a tőkével, a pénzhatalommal is szembenáll. T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy ma, a gépek korszakában, nem lehet szó a gyáripar megszüntetéséről, vagy legalább is olyan mértékű visszaszorításáról, hogy emellett a kisipar rögtön 100%-os

an prosperáljon. Az is kétségtelen azonban, hogy ha másként nem, az államhatalom segítségével meg lehet könnyíteni a kisipar szinte elviselhetetlen helyzetét. Látjuk például, hogy a nagyvállalatok oly rendkívüli vám- és devizakedvezményekiben részesülnek, amelyek már önmagukban is nagy előnyt jelentenek. A nyersanyagot olcsóbban és könynyebben szerzik be, ezenkívül adókedvezményekben is részesülnek, nemi ritkán teljes adómentességet élveznek. Súlyos sérelem — ezt minden esztendőben hangsúlyozzuk — a közüzemek konkurenciája. ülése 1938 június 3-án, pénteken. (Ügy van! balfélől.) amikór az állam egész hatalmával, hatalmas gazdasági felkészültségével és erkölcsi súlyával odaáll konkurrensnek a kisiparossal szemben- (Éber Antal: Ez hallatlan!) Ezt lehetne leggyorsabban orvosolni, mert mindazok a nehézségek, amelyek a kisipar helyzetét súlyossá teszik, az állam részérói nehezebben eliminálhatók, mint az, hogy az állam sajátmaga szüntesse meg a kisiparral szemben azt a konkurrenoiát, amely mellett a kisipar a legnagyobb szorgalom és a legbecsületesebb munka mellett sem élhet meg. De itt van az adóztatás kérdése is. Eégi panasz, hogy a kisiparosok adóztatása antiszociális. Azok, akik a kisiparosság érdekében ezeket a kérdéseket szóvátették, számtalanszor felsorolták ezeket az anomáliákat. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, azt azonban 'megállapítoim. ihogy sajnos, a mai napig nem. segítettek a kisiparosság legégetőbb bajain. T. Képviselőház ! Van több más sérelem is, amely ugyancsak részletkérdésnek tűnik fel, végeredményben azoniban mégis csak segítség lenne, ha a részletkérdéseket megoldanák. így például sokan kívánatosnak vélik a kézműipari jogosítványok felülvizsgálását. Tudjuk, hogy vámnak jól dotált köztisztviselőik és magántisztviselők, aíkiiik a velük közös háztartásiban élő házastársuk révén űznek kisipart. Helyes volna, ha ezeJket a jogosítványokat felül vizsgálóiak és olyan eseteikben, am'ükor az illető tisztvliiselők jövedelmié a létminimumot meghaladja, •—- tehát jövedelme egyébként elegendő a család fenntartásiára — bevonnák a házastárs ipar'igalzolványát. Egy embernek, illetve egy családnak lehetőleg egy kenyér jusson, amíg meni vergődik ki mai szerencsétlen 'helyzetéből. (Egy hang a közéyen' Ez nem álláshalmozás) Tényleg, ez nem álláshalmozás, ha azoniban a kisiparosságot, mint ilyent, meg akarjuk védeni, — már pedig kétségtelenül meg kell védenünk, 'hiszen maga a miniszterelnök úr mondotta 'beköszöntő beszédében, hogy megelégedett kézműves és kisipari réteg nélkül el sem képzelhető egészséges társadalmi sízerikezet, mert a megelégedett kéziműves- és kisipari réteg igen fontos támasza az állami rendinek,, — akikor mégis csak keresnünk kell annak lehetőségét, hogy az elégedetlenséget ennek a rétegnek köréből minél teljesebb mértékben kiiküszöböljük. A kisiparosok nem szívesen, mézük, ha valaki, akinek egyébként- tisztességesen megvan a {megélhetése, ipar jogosítványával elveszi annak a kenyerét, akinek egyébként niitncs más kenyere. r Az árrombolás ellen is nagydbb hatékonysággal kell védekezni. Itt stzámitén kívánatos az államhatalom erőteljesebb beavatkozása. Igaz, hogy az árromholást maguk a kisiparosok csináljak, azonban az is bizonyos, hogy'sokszor olyan szempontok játszanak szerepet, amelyekkel szemben az <&gym egyének helátása mem elegendő védekezés, úgyhogy az állam beavatkozására feltetlenül szükség volna. Súlyos szankciókat kellene érvénybe léptetni. Aki tehát több iparos társának megélhetésii lehetőségét rontja, attól egyszer s mindenkorra meg kellene vonni a közszállítások lehetőségét, még a fogházbüntetés alkalmazását is helyénvalónak tartanám. A kari érdek igen fontos. Aki a karhoz tartozik, annak he kell látnia, hogy ha a karral szemben vét, annak a vétségnek következményei legyenek. (Nagy Emil: Bezárni, ha olcsóbb?)