Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. Nem azt mondom, hogy ha olcsóbb, hanem ha áron alul bocsátja munkaerejét, ipari munkáját forgalomba az illető. Lehet, ez a fogyasztó szempontjából előnyös, ne felejtsük azonban el, hogy a fogyasztó mindig önző, legszívesebben az ingyenmunkát látja, viszont, aki a munkából él, az természetesen a maga emberi munkaerejét nem szívesen bocsátja fillérekért embertársai rendelkezésére. Intézményesen kell tehát biztosítani, hogy az emberi munka már az ellenértékben is megfelelő megbecsülésben részesíttessék és ne zsaroltassék ki. Viszont azt is látjuk, hogy bizonyos autonóm szervek irányárakat állapítanak meg és ezeket az irányárakat merő önzésből túlzásba hajtják. A kőművesiparban sokszor halljuk azt a panaszt, hogy az egyes városokat kategóriákba osztva, olyan igazságtalanságok állanak elő, amellyel lehetetlenné teszik a munkát. Hogy konkrét példát említsek, itt van például Szekszárd városa. Szekszárd egészen kisváros annak ellenére, hogy megyei székhely. Mindössze 13—14.000 lakosa van, tehát egy nagyobb nagyközségnek felel meg, a gazdasági élete is nyomott, mert kívülesik a vasúti forgalmon, olyan hely tehát, ahol alig van gazdasági élet. Egy napon az a meglepetés érte a szekszárdi kőműves vállalkozókat, hogy Szekszárdot ugyanabba a kategóriába osztották be, amelyben Pécs és Kaposvár van. Tel jesen lehetetlen állapot. Nem. lehet Szekszárdot — egy nagyközséget — Péccsel és Kaposvárral egy kalap alá venni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Minimális munkabérek ezek! — Hertelendy Miklós: Többet lehet fi zétni!) Ez azt jelenti, hogy megszűnt az építkezés és megállott az a pár tatarozás is, ami eddig volt. (Hertelendy Miklós: Négy filléres órabéremelés miatt? — Takács Ferenc: Nem egészen így áll!) Sajnos, azért állt meg, meri Szekszárd ezzel a forgalommal és kereseti lehetőséggel nem bírja ezt meg. De mindettől eltekintve, ha már egyszer elfogadjuk azt az elvet, hogy bizonyos rang sorba sorozzuk a városokat és csinálunk első . másod- és harmadosztályú városokat, akkor kétségtelen, hogy mégis csak van különbség egyik hely és másik hely között. Mégis csak más a teljesítőképessége egy nagyobb városnak, egy forgalmilag, gazdaságilag lüktető életű városnak, mint például egy holt kishelynek. Ha tehát ez így van, akkor mindenesetre gondoskodni kell, hogy a beosztás tényleg megfeleljen az igazságosságnak és ne legyen az első hallásra is elfogadhatatlan. (Éber Antal: A tervgazdálkodás szépségei!) ;

; T. Képviselőház! Az iparosságnak van több más panasza ás- Nem mondom, hogy a panasz ina hangzik el először, mert hiszen az iparügyi miniszter úr bizonyára igen sokat hallott erről, hiszen nap-nap mellett vannak iparos-ankétek, összejövetelek, gyűlések s ezekről a felterjesztések mind az iparügyi miniszter úrnak kezéhez kerülnek. Láttuk, hogy az iparügyi miniszter úr a legmesszebbmenő jóindulatát és megértését is éreztette az iparossággal. Ha tehát ennek ellenére itt mégis felhozunk sérelmeket és újra meg újra, esztendŐről-esztendőre felmelegítjük, ezzel csak azt akarjuk dokumentálni, hogy az iparosság kérdései még nincsenek megoldva ós ezeket a fájó kérdéseket mi változatlanul még mindig magunkévá tesszük s ezzel akarjuk mutatni, hogy nem feledkezünk meg az iparosság problémáiról és ha a megoldás nem is következett még ibe, az nem rajtunk, nem a törvényhozáson múlik, hanem olyan KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 június 3-án, pénteken. 373 külső körülményekeri, amelyeket ezidőszerint még nem lehetett leküzdeni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy állandóan, folytonosan ne törekedjünk arra és ne igyekezzünk azon, hogy ezek a nehézségek, akadályok az útból elháríttassanak. Mindig abból indulunk ki, hogy az iparosokat valahogyan talpra kell állítani. A 60 éven felüli iparosoknál például az lenne a méltányos, hogy vagyontalanságuk esetén adót ne fizessenek. Egy 60 éven felüli iparos ugyanis, mint fizikai munkával foglalkozó ember kenyérkereső képességéiből rendszerint anynyit veszít hogy éppen esák a mindennapi betevő falatot keresi meg. Ha ezt rászorítjuk az adófizetésre, úgy máris odaszorítjuk az elproletarizálódás felé. Kérésem az, hasson oda az iparügyi miniszter úr, hogy a. 60 éven felüli öreg iparos — amennyiben vagyona nincs és ő maga dolgozik — legyen adómentes, ha pedig az iparos megbetegszik és a betegség tartamára, állít be munkaerőt, végeredményben életét valahogyan fenn kell tartania, ez esetben a betegség idejére beállított segéd után a segéd alkalmaztatása folytán ne adóztassák meg. A végrehajtási eljárás során az iparosok javára és esetére a mentességi eseteket ki kell bővíteni. Ezidőszerint mentes az iparos szerszáma, ez azonban nem elég. Ez a tmentesség kiterjesztendő a létminimumot [jelentő jövedelemre is. Legalább évi ezer pengős létminimumot kell biztosítani és amíg ez biztosítva nines, addig ne lehessen vállalkozásaiból származó jövedelmeit előre lefoglalni, mert ezzel a további működését, kenyérkereseti lehetőségét kockáztatjuk. Azonkívül legalább negyedesztendei műhelybért is mentesíteni kellene, hogy legalább negyedévre biztosítva legyen részére a műhely, ahol dolgozik és bármennyire tornyosulnak és csapkodnak felette az adósság hullámai, legalább erre a rövid időre a munka lehetősége bizto síttassék. Az iparosságnak igen régi kívánsága, — amelynek megoldása most már elodázhatatlan, — hogy a kisiparosság legfelsőbb érdekképviseletére egy saervkreáltassék. Neveztesisékez akár kéziműveskaimarániak, — 'az elnevezéshez nem ragaszkodom — vagy az ipartestületek országos központjának, azonban) tényleg legyen egy oly autonóm szerv, amely a speciális kisipari érdekeket a legmagasabb fjokon a leghatályoisabban ; fogja képviselni. Már 1926-ihan Hermann Miksa akkori kereskedeüeniügylii andnilsizlter azt mondotta, hölgy »a kézműveskaniara felállításának szükségességét a kormány imán- a imult éviben elismerte«« — »és tegnap maga a andniisziterelnök úr is kijelentette, hogy a kézműveskamara felállítása nem ütközik akadályba«. Ez volt 1926-ban. Azóta eltelt 12 év, pedig a kérdés miosit már véglegesen megérett a megoldásra. Az ipari és kereskedelmi kamarák maguk is érzik » különösebb ellenállást ki sem fejtenek. A miniisEterelniök úr bemutatkozó beszédéből az hangsotit ki, hogy a legközelebbi jövőben a kézműveskaimara meg ifoig valósulni. Ezzel mindenesetre a kisiparosságnak régi vágya teljesül. Kérjük az iparügyi miniszter urat, méltóztassék a legnagyobb súllyal odahatni, hogy a milliárdos prograimm lebonyolítása során tekintélyes összeggel ia kisiparosság is támogatást nyerjen. ,A katonaság felszerelésénél különösen a ruhák, cipők előállítása legnagyoíbbrészben a kisipar által is teljesíthető. Állapítsák meg,. hogy a kisiparosságnak mekkora a teljesítő55