Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

360 Az országgyűlés képviselőházának 323. ülése 1938 június 3-án, pénteken. idegenforgalomról elhangzott szavait. Lehetetlen most vissza nem emlékeznünk a most egészen frissen lezajlott eucharisztikus kongreszszusra és lehetetlen meg nem látnunk, hogy amikor ez a hatalmas kongresszus, mint egy nagy gyűjtőlencse, idegyüjtötte az egész világ figyelmét Budapestre, ezzel nemcsak hatalmas, nagy szellemi értéket és nemcsak nagy erkölcsi értéket adott Magyarországnak, hanem kifelé is igen nagy propagandát jelentett az ország számára, hiszen amikor itt az amerikai speaker bemondta a maga rádiókészülékébe a Szent István-évet megnyitó nagy ünnepségeket, ugyanakkor bemondta azt is, hogy ezt a szerencsétlen országot megcsonkították és a körülötte lévő nemzetek gyűrűjében vergődik és amikor ezt bemondta, akkor Amerikában 40 leadóállomás harsogta szét mindenfelé, hogy igenis, Magyarországnak ezen a hallatlanul nagy sérelmén és a feldarabolásán segíteni kell. Azt az Összeget tehát, amelyet az eucharisztikus kongresszusra fordítottunk, szíves örömmel kell elkönyvelnünk, mert ha talán vannak is hangok, melyek szerint ez a kongresszus anyagiakban talán nem sikerült annyira, mint amennyire vártuk volna, akkor is helyes és okos befektetés volt ez a propaganda szempontjából, hiszen az egész magyarság szomorú sorsát itt helyben, azonnal láthatta az a 30—40.000 külföldi, akik között a szellemi élet legnagyszerűbb kiválóságai voltak itt és vitték szét magukkal innét r Budapestről a magyar nemzet és a magyar nép nagy sebének a hírét. T. Ház! Azt az idegenforgalmat, amelyet az utóbbi hetekben láttunk itt lebonyolítani, feltétlenül és minden körülmények között fejlesztenünk kell, ki kell terjesztenünk és intézményesen védenünk kell azt a gondolatot, hogy nekünk az idegenforgalomra szükségünk van. Ezért örülünk mi annak, Ihogy a miniszter úr ismételten rámutatott arra, hogy a vendéglátó ipart is fejleszteni kell és hogy felállított bizonyos okos tételeket arról, hogy ez a vendéglátóipar mikor tudja betölteni a maga hivatását. Tagadhatatlan, t. Ház, hogy elsősorban vidéken van szükségünk a vendéglátóipar fellendítésére. Tavaly a költségvetési vita során bátor voltam szóvátenni azt, hogy a vidéki szállodák restaurálásához, újjáépítéséhez és modernizálásához, igenis, szükség van bizonyos kölcsönre, olyan kölcsönre, amely kedvezményes körülmények között jut ezekhez a szállodásokhoz. Éveken keresztül szó volt arról, hogy majd az Oti. fogja nyújtani ezeket a kölcsönöket. Megtalálták a módját annak is, hogy az állam miképpen nyújtsa ezt a segítséget és szó volt arról, hiogy egy veszteségi alap létesíttetik vagy pedig az alapok mellé egy 2%-os telekértékadó bevezetésével fundáltatik egy olyan alap, amelyből a kormány majd fedezni fogja az esetleges veszteségeket. öt vagy hat év telt el így, minden évben újra és újra hitegették ezeket a vidéki szállodásiparosokat, hogy meglesz a kölcsön, ezek mindent beleöltek abba, hogy megterveztették az átalakításokat, a terveket feljuttatták a minisztériumhoz, a minisztérium tárgyalt ezekről a kölcsönökről, a szállodások már megrendeléseket tettek a restaurálással kapcsolatban, tehát egy egész csomó súlyos befektetésük volt ezeknek az embereknek és a végén az történt, hogy ötévi sok tárgyalás után illetékes helyen kijelentették, hogy ez a kérdés megoldhatatlan és hogy nem lesz kölcsön a vidéki szállodásipar számára. Most halljuk, hogy pereket indítanak az állam ellen, az egyik szállodás 50.000 pengő, a másik 60.000 pengő kártérítési összeget követel a kincstártól azért, mert hiszen ígéretek történtek a kölcsönre, az ígéretek következtében pedig befektetések történtek és most ez a kérdés egyáltalában megoldatlan maradt. Amikor tehát mi szívesen halljuk a miniszter úr kijelentéseit, hogy a vidéki vendéglátóipart támogatnunk kell, akkor azt mondjuk, hogy elsősorban itt van ez az ötéves probléma, amelyet valahogyan meg kell oldani, mert enélkül azután igazán nem lehet kívánságokat felállítani ezzel az iparral szemben. (Rakovszky Tibor: Bezzeg, ha Bacher Manóról lett volna szó, máskép jártak volna el!) T. Ház! Kétségtelen, hogy a vendéglátásnak előfeltétele az, hogy megfelelő és jól felszerelt szállodák álljanak rendelkezésre. Már most utalok arra, hogy ezen a téren az Ibusz.-nak is sok mindent lehetne csinálnia. Az osztrák Südbahnhof annakidején teljesen fellendítette Semmeringet és Abbáziát és megalapította ezeknek, mint fürdőknek a jó hírét, még pedig azzal, hogy ez a vasút belátta azt, hogy szükséges megfelelő, jó szállodákról gondoskodnia és ha vannak szállodák, akkor nagyobb a forgalom, a vasútnak jobban megy és akkor természetesen mód van arra, hogy a forgalom emelkedése révén a befektetések visszatérüljenek. Ha tehát egy magánvállalkozás hajlandó volt szállodákat építeni, hogy azután a szállodákba fuvarozhassa az utazóközönséget, akkor mennyivel inkább kötelessége ez az államnak. Ha az állam itt bent Magyarországon jó szállodákat létesít és rendez be, ha nem is sajátmaga, de legalábbis kölcsön nyújtásával lehetőséget ad erre, ez kétszeres, sőt tízszeres érdeke ennek az államnak, ahonnét nyaranta még mindig* tízezrével mennek ki az emberek külföldre nyaralni és visznek ki innét súlyos »milliókat, a gazdasági életet ezzel megkárosítják, míg*, hogyha itthon maradnak ezek a nyaralni kívánkozók és vágyók, akkor idehaza a közvetett adók, a forgalmi adók özönét fizetik be fogyasztásuk révén, mindettől azonban elesik az állam akkor, ha mi külföldön nyaraltatjuk az embereket. Ezért volna szükség arra, hogy először is a vidéki szállodák felfrissítésére és modernizálására kölcsönök álljanak rendelkezésre, másodszor pedig az idegenforgalom legfontosabb tényezője, a jó közlekedés biztosíttassák. Örömmel látom itt Álgyay Hubert Pál államtitkár urat, aki ezzel a kérdéssel már nagyon régóta komolyan foglalkozik. Az ő személye is egyik garancia arra, hogy ezek a kérdések, ha még idáig nem oldattak meg, most már kétségtelenül közelebb jutnak a megoldáshoz. Joppen ezért legyen szabad az államtitkár úr figyelmébe ajánlanom, hogy amikor mi állandóan az idegenforgalom szükségességét hangoztatjuk, — a miniszter úr is beszédében egy nagyon erősen aláhúzott tételt szentelt ennek a gondolatnak — akkor azt látjuk, hogy még mindig nincsenek a külfölddel való kapcsolatok megkönnyítésére szolgáló jó utaink. Éppen Bécs felé és Grác felé nincsenek jól kiépített utaink. E tekintetben meg kell mondanom, hogy az az útépítési rendszer, amely idáig szerepelt a költségvetéseinkben, nem helyes. Csak jó szilárdságú, erős szilárdságú utakat érdemes építeni, (Ügy van! Ügy van!) mert a nem erős szilárdságú utaknál az a helyzet, hogy mire az út egy 60 kilométeres szakaszának végére elérnek, az elején már újra kezdhetik az építést, mert a nehéz autóbuszok, teherautók teljesen tönkreteszik, szétrombolják az utakat. (Ügy van! Ügy van!) Ez így van,