Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-323
Az országgyűlés képviselőházának 323. ezt így kell mondanom. Éppen a balaton—bécsi utat összekötő egyik szakasz, a jánosházi rész, valamint a Zalaszentgróton keresztülmeaő útszakasz tekintetében, amelyet két évvel ezelőtt kezdtek építeni, szintén az volt a helyzet, hogy mire a tavaly év őszén befejeződött ez az útépítés, ennek az útnak az alsó szakasza már ismét teljesen rossz volt, újra kellett építeni. Tisztára kidobott pénzek ezek, csak arravalók, hogy a nagyvállalatokat munkával és busás jövedelemmel lássák el, mert, sajnos, az államháztartásban ezek a befektetések nagyon gyorsan visszatérőleg, ismételten megújulólag jelentkeztek, minthogy ezek az utak egyszerűen tönkrementek. T. Ház! Szóvá kell tennem azt is, hogy a vasúti közlekedés nyugat felé nem jó. Vegyük tudomásul azt, hogy Ausztria számunkra csakugyan a nyugat kapuja és a Béccsel, Gráccal való vasúti összeköttetés végtelenül fontos, nemcsak a budapesti direktívában, hanem a balatoni direktívában is. A külföldieknél tudniillik az a bevett szokás, hogy Budapestre jőve, visszafelé a Balaton mellett szoktak hazautazni, vagy pedig a Balaton felé jönnek és körutazásképpen Budapesten és Komáromon keresztül mennek vissza Bécsbe, tehát valahogyan érinteni akarják a Balatont. Ámde ez végtelenül nehéz dolog! Méltóztassanak megnézni a menetrendet, meg méltóztatnak állapítani, hogy Bécsből a Balatonhoz, vagy vissza mennyi ideig tart az lit. Hét óráig tart az út a Balaton egyes részeihez, hat óráig a legközelebbi balatoni állomásig és Grácból a Balatonhoz csak háromszoros átszállással lehet közlekedni. Ez lehetetlen állapot, amikor Grác csak 183 kilométernyire van a Balatontól. Béccsel hasonlóképpen még mindig nagyon rossz az összeköttetés és a mellett drága is, mert igaz, hogy a vasúton kedvezmény van a Balatonhoz és a nyaralóhelyekhez, de az autóbusznál ilyen kedvezmény nincs. Az autóbusz útvonala is ötórai távolságot jelent akár Gráctól, akár a Balatontól számítva. Aki tudja, hogy autóbuszon mit jelent 5 órát ülni, az nagyon jól tudja, hogy szívesebben utazik valaki vasúton 10 órát, mint autóbuszon 5 órát, (Ügy van! Ügy van!) annyira összerázza az autóbusz és annyira tele iesz porral az ember. Az autóbuszok tehát nem adnák teljesen megnyugtató megoldást, annál kevésbé, mert a grác—balatoni útvonal 14'40 pengőbe kerül csak oda, tehát egy horribilis összeget kell ezért az útért fizetni. Méltóztassanak elgondolni, mennyien jönnének szívesen a Balaton mellé Grácból, Bécsből és környékéről weekendre, pünkösdi ünnepeikre 2—3 napra, ha olcsóbb volna az utazás, de amikor magára az utazásra ki kell dobnia egy 190 kilométeres útnál kétszer 14-40 pengőt, tehát 28*80 pengőt, akkor természetesen már elmegy annak az utasnak a kedve attól, hogy idejöjjön a Balaton mellé weekendre. T. Ház! Az is nagy hiba volt, hogy a Balatont elkerülik az utak. A 3—4 évvel ezelőtt megindult útépítés, amely Grácot Budapesttel köti össze, Veszprém megyén megy keresztül, tehát elkerüli a Balatont. Most készül egy út budapest—várasd—zágrábi viszonylatban, amely ugyancsak elkerüli a Balatont déli irányban és Somogyot érinti. Ezeket az utakat a legsürgősebben jókarba kellene helyezni, hiszen tudok rá esetet, amikor 18 autó induílt el Bécsből azzal a szándékkal, hogy felkeresi a Balatont és e közül a 18 autó közül csak 4 jött le a Balatonra, a többi 14 visszafordult U4zal ? ülése 1938 június 3-án, pénteken. 361 hogy olyan rosszak az utak, hogy nem kísérlik meg a közlekedést. Tudom jól, hogy a kormány ezen a téren sok mindent próbál és sok mindent tett is, de a múlttal szemben nagyon sok a tennivalónk, annyira megélénkültek és megerősödtek a közlekedési kapcsolatok. Méltóztassanak csak az olasz autóstradákra gondolni, méltóztassanak Svájcra és egyéb külföldi utakra gondolni, hogy milyen karban vannak azok. Méltóztassanak a német utakra gondolni és rögtön méltóztatnak látni, hogy amennyit ezen a téren tettünk, az sajnos, még mindig nem elegendő. T. Ház! Ha tehát mi azt mondjuk, hogy szükség van idegenforgalomra, akkor méltóztassanak ezért áldozni. Senki sem mondja, hogy azok az áldozatok, amelyeket a kormányzat az Alföld érdekében hozott, nem szükségesek. Én sem kifogásolom a Tisza hajózhatóvátétele érdekében, kiépült nagy védőgátakat és rakodópartokat, amelyek pedig hatalmas nagy összegeket emésztettek fel és ennek ellenére szó sinios tiszai hajózásról. A tisaai hajózás idejét multa, sajnos, nincs tiszai hajózás és hatalmas összegek ,a nemzeti vagyonnak egy része fekszik abban, hogy a Tiszát igyekeztünk hajózhatóvá tenni és megfelelő építkezésekkel ellátni. A Balaton mellékén mindezek a befektetéseik sokkal rentábilisabbak és az idegenforgalom szempontjából sokkal hasznosabbak lennének. Itt van most az a nagy egymilliárdos befektetés. Nem tudjuk a kormány szándékát, nem tudjuk, hogy vájjon a Balatonra mennyit kíván ebből az összegből fordítani. Igen nagy jelentőségű és szükséges volna, hogy lássa be már a kormány, hogy nem kidobott pénz az, amit az idegenforgalom fellendítése érdekében fektet a magyar fürdőkbe, hiszen az kétszeresen hozza meg a ráfordított összeg kamatát: egyrészt a magyar közönséget tartja idehaza, másrészt külföldről hoz és vonz ide rengeteg idegent. A balatoni érdekeltségek összeállítottak egy beruházási tervet, amely aránylag nem nagy összeget igényel és amelyben van olyan beruházás is, amely honvédelmi jellegű beruházás. Ilyen az útépítéssel kapcsolatos beruházási terv. Mindössze 20 millió pengőt gondolnak a Balatonra fordítani 5 év alatt, illetőleg 10 év alatt e szerint a beruházási terv szerint. Ezek között a beruházások között első helyen áll a modern szállodák felépítése. Ezek nélkül idegenforgalomról beszélni csakugyan nehéz. Turista-szálló felépítése a Badacsonyon, vagy a Szentgyörgyhegyen múlhatatlanul szükséges. A középosztály számára megfelelő olyan kirándulási terrénumok volnának ezek, amelyek nélkül forgalmat elképzelni nem lehet. Éppen így a balatonkörnyéki bekötő utak még mindig rendezetlen állapotban vannak, ezért ezeknek az utaknak megfelelő burkolattal való ellátása a legszükségesebb beruházás és erre is pénzt kérnek a balatoni érdekeltségek. Itt van azután a partvédőművek kérdése. Méltóztassanak végigutazni a Balaton déli partján, ott szomorú a helyzet. Elsősorban azt látjuk, hogy árterületre építkeztek, ami természetesen már magábanvéve borzasztó hiba. Most az árterületet próbálják feltölteni. Természetesen nem lehet úgy tölteni, hogy én a magam háza, villája előtti részt feltöltöm, a szomszédom pedig nem tölti fel a magáét. Ennek eredménye, hogy még azt a kis telítést is, amelyet az egyes nyaralók maguknak készítenek, elmossa a Balaton időnkint-