Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

352 Az országgyűlés képviselőházának 323, (közönség érdekében áldana. Már évek óta kérik Dél-Pest vármegyében a baja—kiskörös— kecskeméti Mávaut-járatok megindítását és mindannak ellenére, hogy küldöttségek járulnak a kereskedelemügyi, miniszter úrhoz és kérik ennek a Mávaut-járatnak a rendszeresítését, semmiféle lépés nem történik, pedig számos (község lakossága van érdekelve ennek a járatnak a rendszeresítésével kapcsolatban és a Mávaut-járat rendszeresítésével a tanulóifjúság nagy része is abba a helyzetbe kerülne, hogy képes volna a szomszédos polgári és egyéb középiskolákba járni. Ezenkívül feltétlenül szükség van a kiskunmajsai és kiskőrösi Mávaut-járatokra is, amelyek a homokvidéket és azokat a községeket, azokat a tanyavidékeket volnának hivatva összekapcsolni, amelyek 20, 30, sőt 40 kilométerre fekszenek a lakott területektől. A kereskedelmi őrléssel kapcsolatban fel kell (hoznom azt a jelentős kérdést, hiogy a lisztforgalmi adót most már minden körülmények között és minél előbb el kell törölni, éspedig abból a célból, hogy megszűnjék az az állapot, hogy amíg a földbirtokosok és azok, akik a gabonát termelik, mindenféle ellenérték nélkül tudják megőröltetni gabonájukat, addig a .legjobban érdekelt és• legszegényebb réteg,

w a munkásnép 4*50 pengővel, finoirjiabb liszt őrlése esetién pedig 6-70 pengővel kénytelen hozzájárulni a lisztforgalmi adóhoz. Ezáltal, tulajdonképpen a lakosságot két részre osztják: az egyik rész az, amely nem fizeti ezt az adót, a másik rész pedig, amely súlyos adót fizet és éppen jövedelmének ikis ^ mennyiségénél fogva jövedelme legnagyobb részét kénytelen lisztforgalmi adó formájában befizetni, holott ezt a szegény munkás réteget, amely még azt sem keresi meg, ami a létminimunlhoz szükséges, mindenféle adózás alól mentesíteni kellene. A lisztforgalmi adó eltörlésevei kapcsolatban azután meg lehetne valósítani azt, amit a magyar sütőiparosok országos szervezete is proponál, hogy mindenki terheltessék meg métermázsánkint 1 pengő őrlési adóval és ha a kormány ezt a problémát ilyenformán oldja meg, akkor annak a 22-5 millió pengő összegnek a viselését, amelyet eddig a lisztforgalmi adóból, végeredményben tehát a szegény fogyosztóközönség jövedelméből vett be, általánossá tehetné és ezt az antiszociális adót elfogadhatóvá és az egyenlő teherviselésnek megfelelően arányossá is tenné. Minthogy a kormány intézkedéseiben nem látom a nagy szociális intézkedésekre való hajlandóságot, azért a kereskedelmi tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Rakovszky Tibor képviselő úr következik szólásra! Rakovszky Tibor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a kereskedelmi kormányzat figveimébe ajánljak — ha ugyan idefigyelnek — három konkrét kérdést. A sopronmegyei kjsgyűlésen a napokban nagy megütközéssel tárgyalták azt, hogy a győr—soproni állami útnak egy kicsiny kis szakaszát, a Kapuvár—Vitnyéd közötti útszakaszt, amely csupán 25 kilométer hosszú, immár negyedik hónapja építik. Ezzel nemcsak a szomszédos községeknek, körülbelül 20 községnek a forgalmát bénítják meg, hanem a budapest—semmeringi út is le van zárva, amely pedig a legnagyobb útja a Sopronon át az osztrák határhoz való utazásnak. (Fábián Béla: így szokott nálunk lenni! — Rajniss Ferenc: Nem mehetnek a zsidók Semmeringre ülése 1938 június 3-án, pénteken. nyaralni. — Fábián Béla: Jól néz ki Semmering!) Nemcsak ebből a szempontból kellene ezt az utat megépíteni, hanem azért is, mert Sopron, a leghűségesebb város, megérdemli azt, hogy necsak díszkapukat kapjon a kormánytól, hanem olyan értelmű gondoskodást is, hogy ezt az utat most már minél előbb méltóztassék tisztességes állapotba hozni. A kisgyűlésen a legkeményebb bírálat hangján illették ennek az útépítő társaságnak a munkáját, amely csak azért akadt meg, mert az útépítő, társaság — a nevét is meg kell mondanom: Magyar Útépítő Társaság — (Felkiáltások a baloldalon: Magyar?) a tavaszi nagy munkaidőben csupán 1 pengő 20 fülérés béreket fizetvén, nem talált embereket, akik a munkát tovább folytatták volna. Itt nagyon kérem a kereskedelmi kormányzatot, méltóztassék ebbe a kérdésbe belenyúlni, mert mondom, nemcsak a szomszédos községeknek, hanem magának Sopron városának és az egész ország idegenforgalmának is érdeke, hogy ez az út, amelyért annyit deputációztak 10 esztendőn keresztül, végre rendbejöjjön. (Meizler Károly: Miért nem folytatják^ — Mózes Sándor: A napszámbéreket szabályozni kellene!) A másik ugyancsak konkrét eset, amelyet röviden bátor leszek a kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, az állami úthengerek mellett működő személyzet kérdése. 1933-ig volt Budapesten egy úgynevezett központi műhely, ennek keretébe voltak ezek az emberek beosztva és állandó fizetést kaptak. Ezt a központi műhelyt 1933-ban megszüntették. Azóta csak akkor veszik igénybe ezeknek az embereknek a munkaerejét és csak akkor fizetik őket, ha valahol munka van és beosztják őket arra a munkára. Ezek a szerencsétlen emberek azt írják: úgy bánnak velünk, mint ruhadarabbal, hol leakasztanak, hol felakasztanak. Ezek mind szakképzett és családos emberek. Tessék ebben a kérdésben rendet teremteni. Nem sok emberről van szó és úgy érzem, hogy a magyar útügyek is megérdemlik, hogy ezek a szakavatott, szakképzett emberek tisztességes, becsületes, állandó megélhetést találjanak ebben a szakmában. Tóth Pál igen t. barátom és képviselőtársam szóvátette itt a rádió ügyét is. En három evvel ezelőtt tettem szóvá itt a Házban ezt a kérdést. Az akkori kereskedelemügyi miniszter űr fejállott és azt mondotta, hogy bizonyos előmunkálatok folyamatban vannak és rövidesen megfelelő megoldást fog találni a rádió kérdésében. (Zaj a baloldalon^ Az én álláspontom az volt, hogy mégis csak lehetetlen és igazságtalan állapot, hogy valaki egy hatlámpás, vagy négylámpás rádió után ugyanannyi díjat fizessen, mint amennyit falun az után a nyomorult kis detektoros készülék után fizetnek, ezt az állapotot tehát meg kell szüntetni. (Antal István igazságügyi államtitkár: Komoly tervek vannak már. — Meizler Károly: A propagandaminisztérium hatáskörének kiterjesztésevei kapcsolatban?) Aki a falut ismeri, jól tudja, ón például látom a kerületem ben lévő falvakban, hogy egy szoba-konyhás lakás után évente 30—40 pengő bért fizetnek és ugyanakkor a rádióért 2880 pengőt fizetnének, ha volna miből. Ez ma nagy pénz falun és amikor mindig a falu kultúrájának emeléséről beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy a falut bele kell kapcsolni az egész nemzeti életbe, hogy a termelés rendje során is fel kell világosítani a falut a különböző újabb és újabb fej-