Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-323
Az országgyűlés képviselőházának 323. Régi panasza a kereskedőtársadaloimnak az 1918: XXII. te. ügye, amely a köztisztviselők illetményinek lefoglalását zárja ki, aminek az volt az eredeti célja, hogy a köztisztviselőket mentesítse az eladósodástól. E törvény nem felel meg a célnak, nem felel meg a köztisztviselőknek, s nem felel meg a kereskedőknek és iparosoknak sem. A köztisztviselői osztály majdnem egyik legnagyobb fogyasztói rétege az országnak és mióta ez a törvény életbe lépett, azóta sem a kereskedő, sem az iparos nincs aban a helyzetben, hogy a köztisztviselők hiteligényeit kielégítse, mert sajnos, a leromlott gazdasági viszonyok következtében sem a kereskedő, sem a kisiparos nincs abban a helyzetben, hogy olyan hitelt nyújtson, amelynek behajtása lehetetlen. Bántja és bosszantja a kereskedő- és kisiparostár sadalmat az, hogy ami ezzel a kérdéssel kapcsolatban naponta megnyilvánul. Annak ellenére, amint mondottam, hogy van egy törvény, amely lehetetlenné teszi a közalkalmazottak fizetésének perlését és hivatalból való levonását, mégis azt látják a kereskedők és a kisiparok-, Ihogy egyes hivatalokban ezt a rendelkezést nagyon szembetűnően kijátsszák az egész kereskedő réteg hátrányára. Hogy / például csak egyet említsek meg, van a fővárosban egy nagy divatáru cég, amely az utóbbi években erős lendülettel tört fölfelé, útonútfélen erős reklámot csap, befolyásos emberekre tett szert, úgyhogy minden közhivatalban ott van és tekintet nélkül az idevonatkozó törvényre, hitelt nyújt a köztisztviselőknek. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy egyes hivatalokban a hivatalfőnök urak elsején, amikor a köztisztviselők megkapják fizetésüket, a budapesti nagykereskedő cég előttük • fekvő listája alapján, — akár tetszik azoknak a közalkalmazottaknak, akár nem tetszik — egyszerűen levonják a fizetésükből a tartozás részletét és beküldik a cégnek. (Meskó Rudolf: Törvénytelen, ehhez nincs joguk!) Ez az eljárás igazságtalan, törvénytelen és súlyosan belevág a kereskedők és a kisiparosság érdekeibe. (Andaházi-Kasnya Béla: A cég hirdetéseit ott találni az f összes szélsőséges lapokban!) Tisztelettel felhívom az igen t. kereskedelmügyi miniszter úr figyelmét erre a tűrhetelen állapotra és kérem, hogy a kereskedők és a kisiparosok érdekében minél (hamarább szüntesse meg ezt az állapotot. Mélyen t. Ház! Az előttem szólott t. képviselő urak ma már szóvátették a telefon kérdését. Magam részéről is kénytelen vagyok szóvá tenni és megállapítani, hogy a kereskedők súlyosan panaszolják a mai postai díjszabás és a telefondíjak magasságát. Igazuk van azoknak az uraknak, akik azt mondják, hogy ma már a telefon nem luxuscikk, hanem közszükségleti cikk, beletartozik a mai gazdasági életbe, annak nélkülözhetetlen eszköze. Államérdek és közgazdasági érdek tehát, hogy az állam gondoskodjék arról, hogy mindenüvé eljuthasson az olcsó telefon. Ezt a »mindenüvé«-t egészen határozottan hangsúlyozva mondom, mert, az ország különböző részein, de a főváros területén és a vidéki városokban is nagyon sok a panasz, hogy évekig eltart, míg egy telefon iránti kérvényt elintéznek. Sokszor az a helvzet, hogy például kinn a tanyákon, ahol emberek élnek, vagy városok külső részein kénytelenek' az emberek esőben, hóban, viharban begyalogolni messze, néhány kilométernyire, míg a legelső- telefonállomáshoz jutnak, sokszor olvan esetben, amikor emberélet megmentéséről van szó. KÉPVISELŐHÁZI NAPIZÓ XIX. ülése 1938 június 3-án, pénteken. 349 Az egyik vidéki városban történt, hogy a város külső részére a városi közgyűlésen hiába kértek az ottani bizottsági tagok közül egyesek telefont. Nem csinálták meg, míg végre a múlt napokban egy nagyon súlyos, katasztrofális eset foe nem következett, tudniillik egy nő elvérzett. Miután a városnak azon a külső részén nem volt telefon, a szerencsétlen •asszony elpusztulj, meghalt, mert már késő volt, mire beszállították a kórházba. Amikor ez ímegtöirtént, akkoir az illető város postaigazgatósága hamar felállított ott egy telefont. Azt hiszem, súlyos hiba és közönyösség az illetéjkesek részéről, ha addig várnakegy telefon felszerelésével, míg katasztrófa nem történik, amelynek ember esik áldozatul. Kérem tehát az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, utasítsa a postaigazgatóságokat, hogy a telefónkérvényeket minél hamarább intézzék el és ennek a ikié>résnek teljesítését egyetlen esetben se tagadják meg. Sürgősen szállítsa le a telefon mai magas relais-díjakat. Mélyen t. Képviselőház! A kereskedőknek régi nagy panasza a nagy áruházak, valamint egyes gyárak versenye, amelyek vidéki városokban üzleteket nyitnak, kereskedést folytatnak. Az a kiskereskedelem, amely az utóbbi esztendőkben éppen úgy, minit azelőtti állandóan hűségesen és becsülettel kiveszi a maga részét a terhekből s épúgy a kisiparosság is joggal megkívánhatja, hogy azok a nagy áruházak, amelyek egyébiránt a közszükségleti cikkeknél a nekik szállító munkásokat és kisiparosokat alaposan kiuzsorázzák, se a fővárosban, se pedig a vidéken né csináljanak szenny-konkiurrenciáitl az ott élő kereskedőknek. A gyáros maradjon meg a maga gyári üzeménél, iparkodjék azt fejleszteni, erőssé tenni, de anélkül, Ihogy a vidtélk egyik vagy másik részén élő bcsületes kereskedőknek és kisiparosoknak) anyagi kárt okozna. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Ernszt Sándor: Ebben igaza van teljesen. — Éber Antal: Mindent szabad nekik!) Régi kívánsága és kérése a kiskereskedelemnek, hogy mint a gazdák számára, az ő számukra is tétessék lehetővé az olcsó kölcsön. (Ernszt Sándor: Igaza van!) Hiszen ezek között a rossz gazdasági viszonyok között emberfeletti munkába és erőfeszítésbe kerül a kisiparosoknak, hogy azt az üzletet, amelyet talán még édesapjuk, vagy nagyapjuk alapított, fenn tudják tartani. A kiskereskedelmet a megcsappant fogyasztóképesség következtében erősen próbára teszi az, hogy nemigen tud hitelhez jutni. Igaz, hogy a kiskereskedelemnek is áll hitel a rendelkezésére, ez azonban csak egy csepp a tengerben és nem elégíti ki azokat az igényeket, amfdyek ezen a téren fennáll anak. A kiskereskedők tehát arra kérik a kereskedelemügyi kormányzatot, lépjen érintkezésbe a pénzügyminisztériummal és együttesen teremtsenek olyan hitelalapot, olyan kölcsönalapot a kiskereskedőknek, amellyel sokszor exfsztenciákat és életeket lehet megmenteni. Itt van azután a vasárnapi munkaszünet kérdése. Egészen furcsa az az állapot, amely ezen a téren fennáll. Fennen hirdeti a kormány, hogy politikája és kormányzata nemzeti és keresztény alapon áll. Amikor azonban cselekedetekkel is kifejezést kellene ennek adni és gondoskodni kellene arról, hogv a hetedik nap általános pihenés legyen azok részére, akik hat napon át dolgoznak, vajmi keveset látunk ezen a téren. Méltóztassék megengedni, hosry ezzel, kancsolatban csak egy furcsaságot mondja el. (TJrdUuk! Jffalljuk!) A borbély- és fodrászüzletekben a fővárosban vasárnap munkaszünet 52
