Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

350 Az országgyűlés képviselőházának 323, van. Ezt a fővárosi borbély- és fodrászsegédek is megszerezték a maguk számára. Mar most, ha én szombat délután vagy este elfeledkezem megborotválkozni, de mégis illőnek tartom, hogy vasárnap meg legyek borotválkozva, nem jövök zavarba: három kis szakasszal felülök a Bur.-vasutra, vagy a váciúti vasútra, kimegyek az újpesti híd túlsó oldalára és ott vígan megborotválnak engem vasárnap délelőtt 12 óráig. (Br. Vay Miklós : Fontos!) Ez csak egy kirívó példa volt, de száz és száz hasonló eset van. (Meskó Rudolf: De különbség van a főváros és a falu között!) Ugyanez a helyzet a kereskedőknél. Az egyik helyen vasárnapi munkaszünet van, a másik helyen 10—12 óráig nyitva vannak az üzletek. Jogos kívánságuk a kereskedőknek, hogy a teljes vasárnapi munkaszünetet iktassák törvénybe. Itt van egy másik kérdés, amellyel a kereskedők már régóta foglalkoznak és sok-sok esetben eljuttatták a vasúti tarifák csökkentésére irányuló panaszaikat a mindenkori kereskedelmi kormányhoz. A vasúton szállított áruk osztályozása ugyanis annyira nem felel meg a mindennapi életnek, hogy sok esetben súlyos kár éri a kereskedőket. Átnéztem egy ilyen tarifát és magam is megállapítottam, hogy olyan közszükségleti cikkek, amelyeket a legszegényebb néposztály fogyaszt, olyan magas tarifaosztályba vannak beosztva, hogy a szegényebb néposztály nem tud ezekből az árukból annyit fogyasztani, amennyi az emberi életszínvonalhoz szükséges volna. A kiskereskedők tehát arra kérik a kereskedelemügyi miniszter urat, vegye sürgősen revízió alá a vasúti tarifát és a közszükségleti cikkek tételeit olyan mértékben csökkentse, amely lehetővé teszi ezeknek a cikkeknek a szegény néprétegek által való togyasztását. Méltóztassék megengedni, hogy mindezek után egy olyan kérdésre hívjam fel ismét a kereskedelemügyi miniszter úr szíves figyelmét, amely kerületemet érdekli. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Már a múlt esztendőben is szóvátettem ezt a kérdést, illetve a pécsi kereskedők és iparosok súlyos helyzetét. Pécs, amint tudjuk, határmenti város, amelynek 1918 előtt óriási Hinterlandja volt, úgythoigy a Dráván túl messzire szállítottak a pécsi ' kereskedők, a Dráván túli kereskedők pedig sokszázan és ezren keresték fel a pécsi kereskedőket. Mióta azonban a szerencsétlen trianoni határ érvényben van, a pécsi kereskedők a pusztulás és romlás szélére kerültek, mert tőlük körülbelül 20 kilométernyire van a határ, a nélkül azonban, hogy ez üzleti szempontból valamit jelentene számukra. A pécsi kereskedők most keresik a kivezető utat, hogy a mai súlyos viszioinyok között hogyan enyhíthetnék gazdasági leromlásukat; meg is állapították, hogy van egy lehetőség, amellyel segíteni lehetne rajtuk. A pécsi kereskedők ugyanis a budapesti nagykereskedőktől is szállítanak árut. Igen ám, de a szállítási költség sokszor olyan terhes, hogy azt az áru nem bari a el, azért, mert a budapest—pécsi vasútvonal 20—30 kilométerrel többnek számít, mint amennyi à két város távolsága a valóságban. A helyzet ugyanis az, hogy Dombóvár után körülbelül 30 vagy még ennél is több kilométert majdnem üresen fut a vonat, mert Dombóvár, illetve Sásd. Bakóca-Gorlisa után óriási vargabetűt ír le egészen Szentlőrincig, de közben csak egykét ielentékteler» kis közséeret érint, nem megy keresztül nagyobb állomáson, amely megmaülése 1938 június 3-án, pénteken. gyarázná a vasútvonalnak erre való vezetését, Szentlőrinctől pedig ismét visszakanyarodik körülbelül Sásd—Bakóca-Godisa, légvonala felé. Ez tehát lényegesen megdrágítja a teherszállítást. A pécsi kereskedőknek és iparosaknak az a tiszteletteljes kérésük a kereskedelemügyi kormányhoz, hogy vegye figyelembe ezt a haszontalanul fennálló kilométerkülönbséget és vegye a reális távolságot Budapest—Dombóvár és Pécs között. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Bizonyos, hogy érthetetlen minden ember előtt, miért építették a vonalat ilyen vargabetű formában, miért kellett annakidején egy ilyen U betűvel nagy patkóalakot csinálni a vonat részére, hogy az Pécsre úgy jusson el, amikor ott van a bakóca-godisa—komlói vágány, Komló községbe, a komlói bányába vonat megy és Komlótól Dombóvárig alig 10 kilométer az út, tehát egyharmadrésszel kevesebb útvonalon lehetett volna és lehetne vezetni a vasútvonalat. Miután ez lehetséges, azt hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha e pillanatban felvetem azt a gondolatot, hogy abból az ezermillióból, amelyet beruház ás okra szánt a kormány, megrövidítenék a budapest—pécsi vonalat a Bakóca—Godisa között már meglevő vonalnál. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kor

: mány ezzel nagymértékben elősegítené a pécsi kereskedők boldogulását. Ezek voltak azok a tiszteletteljes kérések, amelyeket az ottani kereskedők és kisiparosok érdekében bátor voltam előtejreszteni és szeretném hinni, hogy ez alkalommal végre a kormány meg fogja hallgatni a kereskedők és kisiparosok kérését. (Farkas István: Hol a kormáiny? Lemondott a kományf — Zaj.) Á tárca költségvetését egyébiránt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr! Mózes Sándor: T. Képviselőház! Aboan a tekintetben^ amit az előttem szólott képviselőtársam az áruházak és a gyárak versenyéről mondott, amellyel a kisembereknek versenyt támasztanak, a kisemberek megélhetési lehetőségét akadályozzák, teljesen egyetértek ve.'e. Nem értek azonban egyet a miniszterelnök úrnak tegnap itt mondott beszédében foglalt azzal a kijelentéssel, hogy a nemzeti termelés fokozása sokkal fontosabb. mint az a kérdés, amelyről a képviselőtársaim beszédeikben szóltak, hos:y a vagyonmegoszlás és a jövedelemmegoszlás na,gy kérdéseit oldjuk meg elsősorban ebben az országban. (Zaj. —< Elnök csenget.) A magam szerény véleménye szerint ugyanis sokkal fontosabbnak tartom, — legalább párhuzamosan megoldandónak tartom — nemcsak a termelés fokozásának a kérdését, hanem mindenekelőtt a vagyon- és jövedelemmegoszlás kérdését, mert hiába van na°ry termelés ebben az országban, hiába termeljük az árut, ha nincsenek meg a fogyasztótömegeink, amelyek a termelt árut megfelelő áron képesek meg is vásárolni. Tűrhetetlen állapot az, ibogy az országban legyen^ egy oiyan társadalmi réteg, amely milliószámra munka nélkül tengeti életét, az év legnagyobb részében nem jut munkához és így teljesen^ ki van kapcsolódva a fogyasztás lehetőségéből. Hogy a nemzeti termelés nem fokozható, annak nagy részben a fogyasztás hiánya az oka, hogy pedig a fogyasztás nincs meg, annak a mai liberális gazdasági rendszer az oka, amely a szabadverseny elvénél fogva korlátlan lehetőséget biztosít az eerénneik a közérdekkel szemben. Örömmel hallottam úgy a miniszterelnök iïr,