Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

48 Az országgyűlés képviselőházának 323, indítani a keleti szélen is. Annál is inkább meg kell oldani ezt a tervet, mert egyes részletei­ben már ki van építve ez a vonal, (Rupert Re­zső: Mindenképpen szükséges!) tehát csak az egyes részeket kell összekötni. Hasonló a helyzet annak az útnak a kiépí­tése tekintetében is, amelyről a miniszterelnök úr tegnap említést tett, amely Békéscsabától Kecskemétig, Dunaföldvártól Tiszaugig ve­zetne. A legnehezebb rész, a két híd már meg­van és pedig megépült olyan gondossággal, hogy vonatközlekedésre is alkalmas. A vasúti problémával kapcsolatban még egy helyi dolgot is szóvá akarok tenni, a csat­lakozások kérdését, amelyről előttem szólott Csizmadia t. képviselőtársam is beszélt. Meg kell állapítani, hogy a vasúti csatlakozások országos vonatkozásban nagyrészt kielégítők. Ha az ember sokat utazik, látja, mennyire pontosan vannak összeállítva. (Mózes Sándor: Eléggé rázzák az embert!) Itt-ott azért mégis előfordul panasz, amely azonban nagyon köny­nyen orvosolható. Ha bizonyos mértékig ak­ceptálják a helyi kívánságok jogosságát, akkor ez a kérdés orvosolható. Ezek a helyi kívánsá­gok jogosak, mert lehetetlen állapot az, hogy mondjuk Békés megyébe a. Körös partjára nem lehet Budapestről úgy elutazni, akármilyen korán indul el az ember, hogy még délelőtt megérkezhessek. Legfeljebb Szolnok déli hatá­ráig vagy Mezőtúrig jut el, ahová 10 órakor megérkezik a vonat. Itt azután 3 órát kell várnia, míg a legközelebbi helyi vonat elindul dél felé. Valamikor pedig — még öt évvvel ez­előtt is — ez a vonat megvolt, tehát nem lehe­tetlen ennek a kérdésnek a megoldása. Az, hogy egyes nemzetközi gyorsvonatoknak, eset­leg a bukaresti gyorsvonatnak más a menet­rendje, még nem ikellő indok arra, hogy meg­szüntessük egy vidék forgalmi összeköttetését. Nagyon figyelmébe ajánlom a jelenlevő állam­titkár úrnak, hogy méltóztassék meghallgatni a helyi kívánságokat. Ilyenek persze nemcsak speciálisan a Körös partján, hanem másutt is vannak. Ezeket a kérdéseket egypár kilométe­res útszakaszon motor járatásával is meg le­het oldani, s a motorok közlekedése igazán gyorssá és kellemessé teszi az utat. Mielőtt ezt a kérdést lezárnám, legyen sza­bad megemlítenem, hogy azt a szellemet, amely az államvasutak igazgatásában uralkodik és a forgalom lebonyolításában tapasztalható, tel­jesen kielégítőnek és elismerésreméltónak tar­tam. A személyzetben kitűnő a szellem, úgy, hogy abban, amit az ember az utazásnál első­sorban megkíván, hogy az biztos legyen, iga­zán iszáz százalékig biztosnak érzi magát az az utas, aki a magyar Államvasutak vonalain uta­zik. (Rupert Rezső: Ügy van, most nagyon jó rend van!) A másik probléma, amelyet a kereskede­lemügyi tárca körében szóvá akarok tenni, a postával kapcsolatos. Elöljáróban én is meg­említem azt, amit előttem szólott képviselőtár­saim mondtak, hogy a m. kir. posta működése kitűnő, gyors és megbízható. (Rupert Rezső: Bárcsak minden olyan lenne!) csupán egy ki­fogás van ellene: az, hogy drága. (Ügy van! Ügy van!) Ezt azért ajánlom én is figyelmébe a kormányzatnak, mert itt is aránylag csekély intézkedéssel szép eredményt lehetne elérni. A levélpostai díjszabás is drága talán valamely vonatkozásban, amennyiben 20 fillérre emelték fel egy közönséges levél szállítási díját, de kü­lönösen drága bizonyos viszonylatokban a tele­fon. Faluhelyen egyik községből a másikba te­lefonálni annyiba kerül, hogy azon a pénzen ülése 1938 június 3-án, pénteken. egy küldöncöt el lehet küldeni a levéllel; (Fel­kiáltások jobbfelöl: Olcsóbban!) sőt még olcsób­ban is szívesen elmegy a küldönc annál a díj­nál, amennyibe a telefonálás kerül. Már pedig, ba a küldönc olcsóbb, mint a telefon, akkor hiba van a posta szolgálata körül, mert hiszen a telefonnak feltétlenül olcsóbbnak kell lennie. Az a tény, hogy a telefon drágább, mint a küldönc, magyarázza meg azt, hogy nincs lét­jogosultsága a telefonálásnak mondjuk, egyik községből a másikba. A gyakorlatban 'így is van, hogy egyik község elöljárósága sem tele­fonál át a másik községbe, mert sokkal olcsób­ban intézi el dolgát küldönc útján, személye­sen. Ezzel kapcsolatban teszem szóvá a rádió kérdését is, (Rupert Rezső: Egészen államosí­tani kell!) Méltóztassék intézkedni arra nézve, hogy a rádiótársaság legalább egy évig ingyen bocsássa az alföldi tanyavilág lakosainak ren­delkezésére a rádiót. Ezzel a társaság nem esik el haszontól és töibb kiadása sem lesz. Az egy éven túl pedig féláron bocsássa rendelkezésere a kisközségeknek és a tanyavilágnak a rádiót, hiszen a rádiónak kulturális és nemzetnevelő szolgálata. van, nemcsak hasznothajtó üzlet. (Helyeslés.) Felesleges úgy a postánál, mint a rádiónál azzal dicsekedni, hogy mennyi hasz­not hoz, inkább azzal kellene dicsekedni, hogy milyen értéket jelent a nemzetnevelésben, mert hiszen ez fontosabb is. Lehetővé kell tenni., hogy a rádió eljusson a tanyákon levő apró kis szobákba^ is, ahol távol esnek az emberek a kultúra minden áldásától, ahol nem járnak aszfaltozott gyalogúton, ahol nincs világítás, ahol nincsen az embernek szellemi élvezete, ahol nincs iskola, nincs mozi. Ha az az adó­fizető kisgazda semmit sem élvez a földi javak­ból, csak a terheit érzi, igazán nem lehet cso­dálkozni, hogy a tanyai nép kommunisztikus érzelmű és embergyűlölő lesz, mert hiszen az úriemberek közül csak a végrehajtó tud azokon az utakon odajutni, vagy talán az orvos, az is csak igen nagy nehézségek árá-n, de más nem. Ha a rádió odajuthatna a kis tanyai szobákba és látnák azok az emberek, hogy mivel ők tá­vol esnek minden kultúrától, a kormányzat előnyben részesíti őket azzal, hogy olcsóbbá teszi számukra a rádiót, felfogásom szerint ez volna a legjobb módszer a rádió propagálására. Az első évben, mint ahogy mondottam, egészen ingyen kellene a tanyavilág rendelkezésére bo­csátani, (Meskó Rudolf: Olcsón!) csak azért, hogy bevezesse és megszokja a rádiót, mert ha egy évig ingyen használja, akkor már nem fog attól megválni. Propaganda céljából is kívá­natos meerfontolni ezeket a 'dolgokat és e sze­rint intézkedni. Mélyen t. Képviselőház! Bészletkérdések azok, amiket szóvátettem. Ezek a részletkérdé­sek nem ellenkezhetnek a tegnap hallott nagy­szerű miniszteri beszéddel. Ezek a részletkér­dések csak kiegészítik a hallottakat, ezeknek a megoldása tökéletessé teheti azt a munkát, amelyet magára vállalt a miniszterelnök úr. Én ezt a munkát a magam szavazatával kész­séggel támogatom és a költségvetést elfoga­dom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és közé­pen.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! Mél­tóztassék megengedni, hogy^ ez alkalommal a legmostohább elbánásban részesülő társadalmi osztálynak, a kereskedőtársadalomnak panaszai közül hozzak ide néMnyat.

Next

/
Thumbnails
Contents