Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. Már ezek is öreg emberek, eaelk is munkaképtelen embereik, akik máshol nem találhatnak elhelyezkedést; ezeknek az életében életük végén egy esztendő igen nagy idő. Nagyon kérem a miniszter urat, vegye végre elő ezt a kérdést és vigyen bele ebbe az ügybe egy kis gyorsaságot, egy kis szivet. Ezeknek az embereknek még csak úgynevezett forradalmi múltjuk sincs, ezek nem vettek részt a forradalomban, a háborúvesztésért nem ők felelősek, azért sem felelőseik, hogy a Kassa—o

derbergi vasutat elvették tőlünk; ők szenvedő alanyai ennek az egész történelmi eseménynek, de viszont szerzett jogaik vannak és megérdemlik, hogy a magyar állam, amely annyi menekültnek megadta a nyugdíjat, nekik is megadja. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igaz!) Intézzék el soronkívül ezt a kérdést és ne húzzák per longum et latum, mert mint mondottam, ezek nagyon szegény és rászorult, öreg, munkaképtelen emberek. Sajnos, nagyon lassan mozog az adminisztráció, amikor szegény emberekről van szó, egy kis gyorsaságot kérünk tehát ezen a téren. Még csak egy mondatot, t. Ház és ezzel bofejezem beszédemet. Arra kérem a miniszter urat, tegye olcsóbbá, mindenki számára elérhetővé a telefont. Nines

f már időm, különben bővebben tenném szóvá és adatokkal illusztrálnám azt, hogy a magyar telefonszolgálat drága. A telefon ebben a korszakban nem fényűzés, hanem szeriszám. Tessék lehetővé tenni, hogy minden házban lehessen telefon, mert ez könnyebbé, gyorsabbá teszi az érintkezést, élénkíti a kereskedelmi életet és a termelést. Nem lehet a telefonért annyit fizetni, amennyit, ma megkövetelnek] érte. Budapesten egész utcák vannak, ahol egyáltalában nincs telefon._ és ha valami szerencsétlenség történik, fájdalom nézni, hogyan futkosnak az emberek a szélrózsa minden irányába, a harmadik, negyedik, ötödik utcába, míg telefont találhatnak, ahonnan a mentőknek, vagy a tűzoltóknak telefonálhatnak. Ez azért van így, mert drága a telefon és. nem tudja mindenki bevezettetni. Méltóztassék tehát ezt a kérdést revízió alá venni és a telefont megfizethetővé tenni, hogy jobban elterjedjen és úgy, mint a művelt nyugat nagyvárosaiban, minden házban legyen telefon. A költségvetést, mivel a kormánnyal szemben bizalmatlansággal viseltetem, nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Tóth Pál képviselő úr következik. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam 'beszédében főleg a kereskedelmi alkalmazottak szociális (helyzetével foglalkozott íés így^ igen értihető, hogy stílszerűen, mindjárt beszéde elején, a szociális és egészségügyi minisztérium felállítását sürgette. Amikor még a népjóléti minisztérium megvolt, egész joggal gondolhatta az ember, hogy belőle fog kifejlődni valamikor az egészségügyi minisztérium, mert hiszen az előttünk álló problémák megoldása és a nép jóléte elsősorban a nép _ egészségén nyugszik. Sajnos, a népjóléti minisztérium, megszűnt, az egészségügyi minisztérium pedig még nem született meg (Mózes Sándor: Elég nagy baj!), bár nem kétlem, hogy ennek felállításától egészen , rövid idő választ el bennünket, mert az események sürgetik és a helyzet megérett arra. hogy a közegészség védelmével kapcsolatos nroblémák végre központilag, egy szerv, a közegészségségügyi minisztérium útján irányíttassanaki. Ezzel kapcsolatban, egészségügyről lévén szó, nem mulaszthatom el, hogy ki ne emeljem, ülése 1938 június 3-án, pénteken. 347 a kereskedelemügyi tárca alá tartozó vasút és posta betegségi, rokkantsági és egyéb egészségügyi intézményeinek mintaszerüségét. Csak annyit akarok mondani, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet vezetősége tanulmányozhatná azt a rendszert, amely a Máv.-nál és a postánál ebiben a tekintetben ma megvan. A vasút az, amelyről tulajdonképpen beszédemben szólni akartam és fel akarok eleveníteni egy problémát, amely egyre sürgetőbben követeli érvényesülését. Nevezetesen a háború előtt minden esztendőben a kormányoknak állandó programmpontjuk volt a vasútépítés. Sajnos, a háború után egy egész évtized elmúlt anélkül, hogy egyetlen vasútvonal épült volna, sőt a meglévő vasútvonalak sem voltak kellő mértékben kihasználva és csak az utóbbi esztendőkben kezdünk megint rájönni, hogy a vasút annak ellenére, hogy az automobilban meglehetősen erős versenytársa támadt, mégis nélkülözhetetlen. Csonka-Magyar ország jelenlegi földrajzi helyzetében különösen egy vasútvonal kiépítése volna sürgős, még pedig a Tiszántúl és a Dunántúl közvetlen összeköttetése Budapest megkerülésével. Lehetetlen helyzet az, hogy a kelet—délkeleti végekből, Békésmegyéből Budapestre és Budapestről le Tolnába, Baranyába vezessen az út személyforgalomban és teherforgalomban egyaránt. A teherforgalom tekintetében megsínyli ezt a helyzetet mezőgazdaságunk, mert a tiszántúli búza értékesítési lehetőségei rosszabbak és emiatt rendkívül megdrágul a búza. A Tiszántúl van legmesszebbre a nyugati határtól s a búza értékében ez a pár száz kilométeres fuvartöbblet lényeges tehertöbbletet jelent. De honvédelmi, személyforgalmi és minden egyéb szempontból szükséges, hogy Békésmegye összeköttetésbe jusson a Dunántúllal, hogy a Tiszán már megépült tiszaugi hídon és a Dunán már megépült dunaföldvári hídon Tiszántúl és Dunántúl vasút révén egybekapcsolódhassak, hogy a vonat elindulhasson közvetlenül nyugat felé a keleti határszélről, örülnénk neki, ha már nem sokáig volna keleti határszél, hiszen közvetlenül mögötte ott van régi nagyvárosunk! Arad és azt az útirányt, hogy: Arad vagy talán Nagyvárad, Gyula, Békéscsaba, Kunszentmárton, Tiszaug, Kecskemét, Dunaföldvár, Székesfehérvár, (Esztergályos János: Fiume!) nagyon szívesen hallaná az ember, szívesen venné, ha ezzel a kiáltással serkentenék már beszállásra az utasokat. Nem mulaszthatom el megállapítani, hogy a kormányzatnak van már errevonatkozóaíi terve, a kereskedelemügyi minisztérium mostani vasútépítési tevékenysége is ezt célozza, mert a Solt—Paks közötti vasútvonal — nem vagyok egészen biztos benne, hogy pontosan hogyan tervezik — most épül. (Rupert Rezső: A legjobb Angliának eladni a búzát a Tiszán, a Dunán lefelé a tengerig! Ez a legolcsóbb!) Még abban az esetben is szükséges ez a vasútvonal, ha Angliának tudjuk eladni a búzánkat. Nagyon szívesen vennénk, ha a Tiszán és a Dunán lehetne minél többet szállítani, sőt ha a Dunát és Tiszát összekötő csatorna is megépülne. Ez mind igen jó helyzetet teremtene tiszántúli mezőgazdaságunk számára. De számolnunk kell a jelenlegi adottságokkal s ha azokkal számolunk, akkor úgy látjuk, hogy a kormányzatnak ez a meglévő terve kivihető. Ha pedig kivihető, akkor csak egyet kérek és ez az, hogy minél sürgősebben méltóztassanak hozzá is kezdeni. Ahogyan megindult a nyugati szélen a vasútépítés, ugyanúgy meg kell