Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

346 Az országgyűlés képviselőházának 323, adja ki a kereskedelemügyi minisztérium az errevonatkozó rendeletet. Mindig csak egy évre! A kereskedelmi munkások már sok esztendő óta kérik, hogy generálisan szabályozzák ezt a kérdést, ne kelljen minden évben utánaszaladgálni és minden esztendőben külön kivakarni a minisztériumból ezt a rendeletet, mégsem tágítanak ettől a szerintem, megokolatlan módszertől, mindig csak kötött időre, mindig csak egy kurta esztendőre állapítják meg Pestkörnyékre vonatkozólag a munkaszünetet, és minden esztendőben utána kell ennek járni; természetesen azután mindig olyan időben jön ki a rendelet, amikor ez a kérdés már tárgytalan, mert elmúlt az a szezon, amelyre ez a rendelet vonatkozik. Én arra kérem a miniszteri urat, legyen szíves ezt a kérdést is olyképpen rendezni, hogy ne kelljen ennek minden évben utánafutkosni, ne kelljen ezt minden évben reklamálni. Itt arról van szó, hogy a munkások és a vállalkozók, illetve a főnökök akarják ezt a rendezést ilyképpen, ilyen nyilatkozatokat adtak is, de szerencsétlen állapot, hogy ha egyetlen egy valaki akad, aki ezt a munkaadók részéről megfellebbezi, akkor ez máris ennek a rendelkezésnek legalább is erős késedelmét jelenti. Én tehát arra kérem a miniszter urat, hogy ezekben az itt felhozott kérdésekben a munkások óhajtásainak és kívánságainak megfelelően legyen szíves gyorsan intézkedni. Végre is most itt a nyár, most jönnek a különböző szabadságolások, most jön az az idő, amikor egy esztendei kemény munkájának fáradalmait a kereskedelmi munkát is ki akarja pihenni, méltóztassék tehát alkalmat és módot adni arra, hogy ez minden különösebb várakozás, vagy minden különösebb késedelem nélkül végre megtörténhessék. Ennek a kérdésnek ilyetén módon való rendezése ebben a .korszakban kettős célt szolgál. Az egyik az, hogy a kormány törleszthet valamit nagy-nagy szociális tartozásaiból,— és végre elérkezett az ideje annak, hogy szavak helyett tettek következzenek — a másik pedig az, hogy a magánalkalmazottak és a kereskedelmi munkások jogviszonyainak rendezése, a munkaidő leszállítása, a víkendkérdés rendezése és a többiek együttvéve valószínűleg személyzetszaporítást fognak szükségessé tenni, ez pedig viszont lehetővé teszi a zsidótörvény emberséges végrehajtását. Hiszen a zsidótörvényjavaslat tárgyalása idején annak megokolásában hallottuk a kormány részéről és a kormánypárti képviselő urak részéről, hogy az állásukból kitaszított zsidó szellemi proletárokat nem akarják megölni, vagy örökös kenyértelenségre kárhoztatni, csupán egy átrétegeződési folyamatot akarnak megindítani. Ha ez íígy van, akkor méltóztassék a kereskedelmi munkások jogviszonyait szabályozni és sokszáz vagy talán többezer munkaalkalmat teremteni, ahol az esetleg feleslegessé váló munkaerők elhelyezkedhetnek és így az a bizonyos embertelen és igazságtalan zsidótörvény emberségesebben hajtható végre. Valóban nem lehet a kormánynak az érdeke és nem érdeke az országnak sem, hogy kenyértelenségbe taszítson bűntelen embereket csak azért, mert a zsidótörvény indokolása szerint igen jól betöltötték a hivatásukat és virágzó kereskedelmet teremtettek Magyarországon; nem lehet őket csak ezért (büntetni, csak ezért sújtani, méltóztassanak tehát ezt a kettős célt a magánalkalmazottak és kereskedelmi munkások jogviszonyainak gyors rendezésével szolgálni és elérni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) ülése 1938 június 3-án, pénteken. T. Képviselőház! Szóvá kívánom tenni a forradalmak után megrendszabályozott vasutasok, postások, állami és közületi munkások vajúdó és elintézetlen kérdését. Nem akarok most rekriminálni, nem akarok visszakalandozni a multakba; hiszen nagyon jól tudjuk, hogy 1919-ben, a forradalmak s az összeomlás után milyen alapon történtek az igazolások; bizony nem a legigazságosabb és nem a legtárgyilagosabb módon — és ezreket és ezreket fosztottak meg szerzett jogaiktól, kenyerüktől, nyugdíjuktól. Azóta mi ezt a kérdést állandóan nyilvántartjuk, sikerült is egyes eseteket elintéznünk, különösen Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter úr minisztersége alatt intéztek el kedvezően néhány ilyen ügyet, de még mindig nagy számban vannak olyanok, akik még mindig nyögik ezt a boszúálló hadjáratot. Vasutasok, postások, állami üzemek munkásai, Bszkrt-tisztviselők, Bszkrt-munkások kerültek így kenyértelen sorsba; nagyrészt vagy nagyon kicsiny forradalmi tevékenység miatt, vagy teljesen ártatlanul, ebiben a nagy felbuzdulásban áldozatai lettek a nagy felbuzdulásnak. És még mindig vannak megoldatlan kérIdések. Ezek ma már öreg emberek, ezek ma már munkaképtelen emberek, ezek ma már valóban teljesen ártalmatlan emberek, akik éheznek és koplalnak és akik nem érdemlik meg az állam részéről, hogy az üldöztetést és annak következményeit továbbra is fenntartják ellenük. Nem tudom, mennyi ilyen ügy van, de nem lehet nagyon sok. Ezeknek az elintézése a több mint 200 milliós magyar nyugdíjteherben nagyon elenyésző kicsiny kis részecske volna, pénzügyileg tehát nincs ennek semmi akadálya. T. Képviselőtház! Az állam ma már megfontoltan cselekedhetik, túlvagyunk a forradalmi és ellenforradalmi felbuzdulásokon, ma 1 már ezek nem. irányíthatnak, nem vezethet, nek bosszúhadjáratra, ma már nem lehetnek mérvadóik és irányadók. Az államnak joga vagy kötelessége is megtorlással élni, ha arra szükség van, de a bosszúállás maga, mint ilyen, nem méltó az államhoz. Méltóztassék • tehát pontot tenni a bosszúálló hadjárat után és méltóztassék ezeket a méltatlanul megbánj tott és megrövidített alkalmazottaikat (Meskó Rudolf: Nem méltatlanul !) későn ugyan és nagy veszteséggel, de mégis hozzájuttatni az ő szerzett josraikhoz. hogy mint az (állam volt alkalmazottai legalább öreg napjaikban, utolsó éveikben ne legyenek kenyértel éneik és ne haljanak éhen. T. Kénviselőház! Szóvá kell még tennem a Kassa—oderbergi vasút volt alkalmazottainak nyugdíjügyét. Amikor bekövetkezett aa a fájdalmas operáció, hogy Kassa és a^ Kassa— oderbergi vasút elkerült Magyarországtól, akkor a munkások és alkalmazottak egy része ittrekedt Magyrországon. A túlsó oldalon maradottá nyugdíjügyét, tudtommal, a csehszlovák álliam elintézte, átvette őket szolgálatba, megtartotta a jogfolytonosságot, akik azonban ittrekedték, azoknak a dolgát nem intézték el. Én ezt az ügyet valamelyik törvényjavaslat tárgyalásánál azt hiszem az Acsev. átszervezésére vonatkozó törvényjavaslattal vagy jelentéssel kapcsolatbari szóyátettem, amikor is Bornemisza kereskedelemügyi miniszter úr ebben a minőségében ígéretet tett arra, hogy ezeket a függő kérdéseket el fogja intézni, tudtommal azonban ez eddig még nem történt meg, noha azóta egy újabb esztendő pergett le az idő kerekén.