Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-323

Az országgyűlés képviselőházának 323. felesleges, mert hiszen egészen természetes, hogy Magyarország keresztény állam és hogy egy keresztény államban keresztény irányú politikát kell folytatni, de ha már annyiszor hangsúlyozzák, meg kell végre kérdezni: hol vannak ennek a konzekvenciái? Azt a keresztény követelést, hogy a vasárnapot megszentelhesse az ipari és kereskedelmi munkás is, miért ne lehetne oly hosszú idő után végrehajtani, amikor más államok, amelyek nem hangsúlyozzák • keresztény voltukat és keresztény kormányzati rendszerüket, ezen már régen túlmentelk és megfelelő intézkedésekkel radikálisan megoldották a kérdést és meghonosították a teljes vasárnapi munkaszünetet. A fogyasztókat nem éri sérelem és én a munkások nagy tömegeinek képviseletében merem bejelenteni, hogy a munkásság, mint a legnagyobb, mint a legtöbbet fogyasztó réteg és mint amelynek a vasárnapi vásárlásra talán leginkább volna szüksége, mert hiszen egész idejét munkában tölti el, nem kívánja az ő munkástársaitól, a kereskedelem terén dolgozó munkástársaitól, hogy az ő kényelméért vasárnapjukat feláldozzák. Tisztán megszokás kérdése ez. Ha a vásárlók megszokják azt, hogy szombaton este 6 óráig vagy 7 óráig mindent be kell vásárolni, akkor ezt meg fogják tenni; néhány heti kényei metlenked'és vagy szokatlanság után meg fogják szokni a helyzetet és a vasárnapi munkaszünet végre lesz hajtható a kereskedelem és a fogyasztás sérelme nélkül az igen nagy és igen jelentékeny dolgozótársadalom javára és előnyére és így ezzel valamit nyújtani» lehetne azokból a sokat hangoztatott keresztény elvekből, amelyeknek gyakorlati kiviteléből, sajnos, olyan keveset látunk. A fizetéses szabadságidő kérdése meg van ugyan oldva, de ezzel a kereskedelmi alkalmazottak nincsenek megelégedve. Azt mondják a kereskedelmi alkalmazottak. . hogy a 3000/1938. iparügyi miniszteri rendelet 6 nap-' ban állapította meg a minimális szabadságidőt egy évi szolgálat után, de a kereskedelmi alkalmazottak az ígéreteknek megfelelően, mint ahogy az eredeti tervezetben volt, 14 napban kívánják azt megállapítani. Itt megint vissza kell térnem ahhoz az alapgondolathoz, hogy a kereskedelmi munkát szellemi munkának minősítették. Méltóztassék tehát ennek megfelelően a szellemi munkát megillető szabadságidőben részesíteni a szellemi munkásoknak minősített kereskedelmi munkásokat. T. Képviselőház! Van egy foglalkozási ág, egy szakma, amelyet bizony,. sajnos, le szoktak nézni és egy gesztussal szoktak elintézni, amely lenézést azonban ez a rétea' nem érdemli meg, mert fontos tényezője a kereskedelemnek. Ezek az utazók és ügynökök, akiknek jogviszonyai még mindig nincsenek rendezve. Az utazó kereskedelem, illetőleg a kereskedelmi utazók és ügynökök, az akvizitőrök a kapitalista termelésnek és kereskedelmi rendszernek nélkülözhetetlen munkásai. Tüzek nélkül kapitalista társadalomban el sem lehet képzelni a kereskedelem zavartalan funkcióját. Ezek igen nehéz és igen kockázatos munkát végeznek, egy kis fantáziával azt lehetne mondani, hogy életveszélyes munkát végeznek, (Br. Vay Miklós: Megpofozzák őket néha!) mert rekkenő hőségben és dermesztő hidegben kell utazniok, amikor betegségek veszélye fenyegeti őket, és életük felét vonaton töltik, {Rupert Rezső: ígéretet is tett a miniszter úr!) ismeretlen és bizonytalan heülése 1938 június 3-án, pénteken. 345 lyeken laknak, táplálkoznak és bizonytalan Helyzetekbe kerülnek. Nem kényelmes dolog Kereskedelmi utazónak vagy akvizitőrnek lenni a kereskedelemben. (líupert Rezső: A legnagyobb strapa!) Azonban nemcsak: lenézik őket. hanem ennek megfelelően bánnak is velük. (Br. Vay Miklós: Köpítik is őket!) Ok nem kérnek sokat; csak' azt kérik, hogy ismerjék el őket alkalmazottaknak és terjesszék ki reájuk mindazokat a törvényeket és szabályokat, amelyek az alkalmazottakat megilletik. Ök tehát mint mozgó kereskedelmi munkások, a stabil kereskedelmi munkásokkal egyforma elbánást kérnek a jogviszonyok és a munkaviszony tekintetében és a bérek megállapítása tekintetében is. Amikor tavaly az úgynevezett tisztviselői törvényt tárgyaltuk, szóvátettem ezt a kérdést és ígéretet kaptam Bornemisza akkori kereskedelemügyi miniszter úrtól arra, hogy ebben a kérdésben intézkedni fog. Van abban a törvényben egy szakasz, amelynek alapján a kereskedelmi utazók és ügynökök kérdését meg lehetne oldani. Ügy tudom azonban, hogy ezen a véren még nem történt semmi. Azt kérik az utazók, hogy ne legyenek teljesen védtelenül kiszolgáltatva a kereskedelmi tőkének. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az utazókat és ügynököket sok helyen minden fixiim nélkül fogadják fel, és csak úgy fogadják fel, ha fixum nélkül vállalják a munkát és csak a szerzett üzletek arányában részesednek jutalékban. De még így is vállalniok kell a kockázat bizonyos részét. Ez méltánytalan és igazságtalan; végtére is az ntazó és az ügynök nem magának dolgozik, a maga számára csak azt a kevés keresetet biztosítja, ellenben megbízója, a nagykereskedő számára üzleteket köt és hasznot hajt. Megérdemlik tehát ezek az alkalmazottak a kormányzat részéről a támogatásnak azt a minimumát, hogy egyrészt alkalmazottaknak minősítsék őket. másrészt minden, az alkalmazottakra vonatkozó törvényes jogszabályt rájuk is kiterjesszenek és olyképpen védelmezzék meg őket a kizsákmányoló kereskedelmi tőke ellen, hogy egyáltalában tiltsák meg azt, hogy fixfizetés nélkül lehessen őket alkalmazni. T. Képviselőház! A kereskedelmi alkalmazottak és általában a magánalkalmazottak jogviszonyainak rendezése eddig a következő utat futotta meg: a kereskedelmi alkalmazottak legnagyobb érdekképviselete április havában közgyűlést tartott, amely közgyűlésen pontokba foglalta a maga szerény követeléseit és igényeit. Az emlékiratot egy küldöttség felvitte a kereskedelemügyi minisztériumba, én vezettem a küldöttséget. Hallá államtitkár úr fogadott, átvette az emlékiratot és természetesen megígérte hogy majd tanulmányozni fogja a minisztérium a kérdést és igyekezni fog ezen a téren valamit tenni. Azóta jó egynéhány hét telt el, Hallá államtitkár úr el is távozott az államtitkári székből, az emlékirat sorsát nem ismerem, nem tudom, mi lett belőle, értesítést nem kaptam, de a kereskedelmi alkalmazottak sem tudnak semmit sem arról, hogy történt volna valami és mi lesz azzal a szép ígérettel, amelyet Hallá volt államtitkár úr volt szíves a küldöttségnek élőszóval adni. T. Képviselőház! Egy igen fontos kérdést kell még ezzel kapcsolatban felvetnem és ez' Pestkörnvéken a záróra, illetve a vasárnapi munkaszünet kérdése. Ezt úgy szabályozták, hogy minden évben egy kerek naptári évre