Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-322

338 Az országgyűlés képviselőházának 822, Anni nimdenekelŐtt az útprogrammot illeti, erről a kérdésről .az. igen t- előtteim felszólalt képviselő urak igen bőven szóltak. Az idő előrehaladott voltara való tekintettel eisak néhány rövid refleksaiót fűzök hozzá. {Halljuk! Halljuk!) Az állami közutak 4477 kilométeréből modern útpálya csak 1618 kilométer, a többi vízzel kötött makadámpálya. A további kiépítési programm moist abban áll, hogy 1938/39-ben 12 milliót fogunk fordítani elsőrendű utak építésére, miégped% felépítjük 162 kilométer hoszszúságban a transzverzális dunaföldvár—kecskeméti utat, amely különösen a keresztösszeköttetés szempontjából bír nagy fontossággal, azután a dunakeszi—váci szakasz következik a budapest—balassagyarmati útból- A győr— soproni útnak jelentős, szakaszait építjük meg, de ez két évre húzódik át, most csak az egyik része kerül lebonyolításra és azonkívül a keszthelyi útnak akarattya—laszóifői szakaszlát építjük meg. Ezek az útépítési munkálatok, kivéve a győr-^sopronit, amely még előkészítés alatt áll, már ki vannak írva és a legközelebbi hetekben kiadásra kerülnek, úgyhogy ez' aa út építés imár ez év nyarán megkezdődikAz útfenntartás kérdését illetően nagyon helyeslem azokat a felszólalásokat, amelyek ennek fontosságára hívták fel a figyelmet. Talán nem kerülte el a t- képviselő urak figyelmét, hogy az útfenntartási hitel e költségvetésben 5 millióról 6'8 millióra emelkedett. Még mindig nem elég, de mindenesetre igen jelentős lépés a korábbi tényezőkkel szemben. A nagy útközlekedési programmot illetően többen, Andaházi Kasnya képviselő úr és mások is, felemlítették a kövezetvámok kérdését. Bemutatkozó beszédemben említettem, hogy az úgy nevezett közbülső vámok lebont ásat programmpontomnak tekintem- (Helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Bátor vagyok azonban megemlíteni, hogy ez meglehetősen tüskés anyagi kérdés;, mert hiszen a városoknak ebből lényeges bevételük van, amit pótolni kell és amire fedezetet kell találni. Kétségtelen azonan, hogy tovább kell ebben az irányban menni, mert magam is abszurdumnak és a belső forgalom akadályának tekintem ezeket a vámokat, amelyeknek eltörlése meggyőződésem szerint a mezőgazdaságii lakosságnak nagymértékben javára szolgálnia- (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon és a középen.) Egyelőre arra törekszünk, hogy azt a kezdeményezést, amelyet idegenforgalmi szempontból legalább az idegen autósoknak átmenetileg megadtunk, fenntartsuk és véglegessé tegyükRátérek arra a bizonyos kérdésre, amelyet a mai vita során némi gúnnyal úgy méltóztattak aposztrofálni, mint egy állandóan visszatérő programmot, amely mintegy misztikumként lebeg a magyar közlekedéspolitika egén* a bekötőutak kérdésére. 30 millió pengő van előirányozva a bekötőutak építésére, ami az állami hozzájárulást jelenti. Ehhez hozzájönnek természetesen azok az összegek, amelyeket a közvetlenül érdekelt községek és törvényhatóságok fognak saját útalapjaikból, vagy egyéb eszközeikből erre fordítani. Hogy az állami hozzájárulás milyen arányban nyujtatik. természetesen attól függ, hogy az illető törvényhatóság vagy község anyagi ereje milyen. Kétségtelen azonban, hogy közel kétszeresét fogjuk tudni produkálni ezzel a 3tö millió pengővel annak, amit maga ez a szám jeülése 1988 június 2-án, csütörtökön. lentene. Ez azt jelenti, hogy az a 80ö község, amely iráig nem volt bekötőúttal ellátva, az ötéves Programm lebonyolítása után megfe lelő úttal fog rendelkezni. Ez óriási eredmény, sőt remélem, hogy a tanyai központok egy részét is bele lehet már kapcsolni ebbe a programúiba. (Taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Igaza van Törley Bálint képviselőtársamnak, a tanyákon való életnek és főleg a gazdasági termelés megélénkítésének nélKülözhetetlen előfeltétele a megfelelő közlekedés \fJgy van! Úgy van!) Az összes törvényhatóságok véleményét bekértük és összefüggő, átfogó programmot és lebonyolítási fnódszert fogjunk megállapítani ezen bekötőútépítéseknél, ahol természetszerűen figyelemmel kell lenni a munkáltatás kérdésére is és azokat a vidékeket kell előnyben részesíteni és az útépítést időbelileg előbbrehozni, ahol bizonyos munkanélküliség uralkodik. Bátor vagyok bejelenteni, hogy ebben a kérdésiben idáig is minden lehetőt megtettünkAmíg júliusban és augusztusban megkezdődik a nagy mezőgazdasági munkálatok idénye, most júniusban, amikor még van feles munkáskéz, megindítottuk a bekötőútépítési munkálatokat. Tegnap reggel indultak meg ezek és azóta már az ország különböző nyolc legínségesebb megyéjében 4000 munkást állítottunk munkába a bekötőutak építésére. (Tapt> a jobb- és baloldalon és a középen.) Ezzel azt is jelezni akartam, hogy a kormány nemcsak ünnepel és programútokat ad, hanem dolgozik is és olyan tevékenységet is fejt ki, melynek eredményét a kisember fogja érezni keresetén. (Taps a jobb- és baloldalon és a kö zépen.) Ez a *4000-es munkásszám azonban, amelyet említettem, csak a mai állapotot jelenti, a következő napok folyamán ez még növekedni fog. A hídépítések terén az óbudai és a tiszapolgári híd munkálatai vannak soron, ezek az ősz folyamán már meg fognak indulni. Ami a repülés kérdését illeti, — lamelyet Dinnyés képviselő úr vetett fel —r a kormány a közeli napokban fog foglalkozni a sportrepülés fejlesztésének kérdésével és meg fogja állapítani azokat a kereteket, amelyeken belül a célt el lehet érni. Amint méltóztatnak tudni, képviselők és felsőházi tagok fordultak hozzám pártkülönbség nélkül nagy számban azzal a kéréssel, hogy nemzeti repülőalap létesítettessék, amely alkalmas volna a polgári repülés fejlesztésére. Arra nézve, hogy milyen szervezési mód szerint valósítsuk ezt meg, a tanulmányok folyamatban vannak. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a legrpvidebb időn belül ezt a kérdést is elindítjuk a maga útjára. Ismétlem, feltétlenül szükségesnek tartom a polgári repülésnek minél erősebb és minél gyorsabb tempóban való fejlesztését. Legyen szabad most áttérnem a közlekedés egyik legfontosabb tényezőjére, a magyar államvasutakra. (Halljuk! Halljuk!) Felfogásom szerint a magyar államvasutak természetszerűleg üzem; ennek következtében ennek az üzemnek vezetésénél is vigyázunk a pénzügyi szempontokra és a rentabilitásra. Mivel azonban az államvasút elsősorban mégis csak a nemzeti termelésnek, illetve forgalomnak eszköze (Elénk helyeslés. — Egy hang jobb felől: Nem öncél!) — nem öncél, amint igen helyesen méltóztatik mondani — ennek következtében