Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. kat locsog! — Farkas István: Az ilyen fiská­lisok csinálták. azt is! — JVleizler Károly: Itt nincsenek fiskálisok, csak, képviselőik, vannak I — Elnök csenget.) Ha az az irányzat, amely magát mint a szegény emberek... (Farkas Ist­ván közbeszól.) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. (Buchinger Manó közbeszót.) Buchinger képviselő úr, maradjon csendben! (Meizler Károly: En Szegeden voltam!) Peyer Károly: ...képviselőjét kívánják feltüntetni •.. (Meizler Károly : En Szegeden voltam! —Nagy zaj. — Buchinger Manó közbe­szól.) Elnök: Buchinger képviselő urat rendre­utasítom. (Propper Sándor: Nem lehet egy ilyen tyúkprókátor okvetetlenkedéseit^ tűrni!) Propper képviselő úr, ne sértegesse képviselő­társát! . Peyer Károly: Ha valaki tényleg a (gazda­sági rend megváltoztatására törekszik ós a imáival szemben igazságosabb rendszert kíván felépíteni, akkor kérdem, miért kell ott a tag­felvétel alkalmával egyúttal nyilatkozatot alá­írni, amelyben ilyen kérdések vannak: ért-e autóvezetéshez, ért-e igépfegyver kezeléshez, van-e valamiilyen különleges tüzérségi kikép­zése, volt-e céllövő és a többi? Bocsánatot ké­rek, aki ilyen kérdéseket tesz fel, annak aszal, hogy az embereket bizonyos, csoportokba osztá­lyozza, bizonyára az a célja, hogy ezeket a ké­pességeket kibasznál ja- Nem hiisizem, hogy volna egyetlen ipartestület, egyetlen munkaadó egyesület vagy munkásegyesület, — ^felekezeti különbség nélkül — .amely a tagfelvétel alkal­mával megkérdezné, hogy: van-e valamilyen különleges katonai kiképzése, a felveendő tag­nak, vagy hogy például gépfegyvert tud-e ke­zelni, vagy nem. Ne méltóztassék tehát port hinteni a köz­vélemény s:aamóbe; (Ügy van! Ügy van! a szél­söbaloldalon.) a közvélemény teljesen tisztában van azzal a kétszínű módszerrel, ahogyan itt dolgoznak. Ez a módszer különben nem új, ez hasonlít .ahhoz, amelyet külföldön látunk egyes államokban. Aía egyik szónok feliratkozik a javaslat mellett, a másik pedig, aki ugyanazt az irányzatot ós elvet képviseli, feliratkozik a javaslat ellen. Ez a szereposztástnak különös formája s 'ennek a szereposztásnak megszünte­tése nem én reám, hanem a kormányra tarto­zik; a kormányra tartozik pedig azért, mert ennek az országnak törvényes rendjét ezekkel az irányzatokkal sízemiben ínég kell védeni. En végigéltem az 1919-es időket, — tessék jól figyelni — tudom, hogy miféle szellem honosult meg akkor a Visegrádi-utcában ós tudom, hogy miféle rétegek csoportosultak ott. Nem látok e között és a mostani tolakodás között semmi­féle különbséget. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) A jelszavak ugyanazok, a dema­gógia ngyanazi, az eszközök ugyanazok: min­denkit túllicitálni, sáriba taposni [minden tekin­télyt, elhitetni és elképzeltetni az ember ékkel, hogy tényleg a törvényes rend alapján állnak és mindenki előtt [megcsillogtatni azt a lehető­séget, hogy ha alz új rendszer jön, akkor belőle legalább is vezérigazgató lesz. Ez a veszélyes dolog. Veszélyes dolog a legalacsonyabb nép­rétegek tudatlanságát és szenvedélyét felhasz­nálni ezeknek a céloknak elérésére, hogy azután éppen azokba rúgjanak bele, akik őket felsegítették, mert hiszen ez következik azután. ülése 1938 május 18-án, szerdán. 21 Ez a legkétszánűbb legaljasabb szerep, amely a politikában elképzelhető. (Ügy <vun! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Reisinger Fe­renc: Néposalás 1 aiz egész!) Ha a kormány szán­dékában van rendet teremteni ás hia a kormány­elnök a bemutatkozó beszédében hirdetett fel­fogásnak érvényt kíván szerezni, — hangsúlyo­zom, eddig is érvényt lehetett volna szerezni ennek a fennálló törvények és rendeletek alap­ján — akkor teremtse meg ezt a rendet, amíg nem késő, amíg ezek a tényezőik nem okoznak nagyobb rombolást és veszteséget az ország gazdasági életében, mint amennyit az egész ösisfeeg kitesz, amelyet most a köztől beruházá­sokra kívánnak igtenybe venni. T. Ház! Ez bennünket kétszeresen érdekel. Az előbb említettem, hogy voltam egy újpesti asztalosgyűlésen, amelyen a jelen volt sokszáz munkás. Háromnegyedrésze munkanélküli volt, munkanélküli pedig azért, mert nem tudnak bútort exportálni. Az egyik bútorgyárost, aki ide akar jönni, feltartóztatják a határon és megkérdik tőle, zsidó-e, ez a bútorgyáros, aki Angliából jön, természetesen egyszerre meg­fordul és visszautazik, a másik máshonnan jön s nem tudom milyen akadályokat gördítenek az ő rendelésének lebonyolítása elé. (Propper Sán­dor: Tízezer hálószobát akart megrendelni!) Gondoljuk meg, milyen kárt okoznak ezzel. Hi­szen tízezrével szállította eddig a magyar ipar a hálószobákat Angliába és ha valaki végig­járja az angol tengerparton lévő szállodákat, mindegyikben megtalálhatja a magyar munkás kezemunkájának az eredményét, amelyet oda kiszállítottak s amellyel meg voltak elégedve. Nem méltóztatnak gondölni, hogy ezek a hírek, amelyek a külföldre kimennek és amelyek, el­ismerem, a külföldi lapokban talán eltorzítva jelennek meg, a magyar gazdasági életnek mi­lyen behozhatatlan veszteséget jelentenek. Ezt az itthon lévő munkások sínylik meg, akik munkanélküliekké lesznek ennek következtében és akik így nem tudnak munkaalkalmat találni. T. Ház! A fiatalság problémáját is meg kell oldani, s meg kell oldani azokat a szociális problémákat is, amelyek itt vannak és amelyek megoldásra várnak. Meg kell oldani az első és a legfontosabb problémát, a dolgozó emberek keresetét, a dolgozó emberek jövedelmét és nem szabad engedni, hogy itt legyenek dolgozó em­berek, akik dolgozás mellett is éheznek és nél­külöznek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Ezt kell megteremteni bármily áldozatok árán is, — és ez a legnagyobb nemzeti munka. amit csak el lehet képzelni — hogy a. dolgozó ember rendes, tisztességes keresethez jusson és ,ne következzék be az a szomorú eset, ami meg­történt itt az elmúlt napokban, hogy egy anyát a föld temet el olyan fedezék alatt, amilyet a I harctéren ástunk, amikor ott egy-két napot kellett eltöltenünk és az anyára ráömlik a föld és^ csecsemőjével együtt ott fullad meg. (Moz­gás.) Ne legyenek ezek a szociális követelések csak jelszavak a kormány részéről, hanem mél­tóztassék igenis ezeket a szociális kérdéseket megvalósítani, végrehajtani és a dolgozó embe­reknek tényleg azt nyújtani, amit munkájuk ellenértékéül joggal követelnek. Miután én ezt nem látom és a kormány iránt is bizalmatlan vagyok, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Életem f* -

Next

/
Thumbnails
Contents