Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

T 18 Az országgyűlés képviselőházának 315. ülése 1938 május 18-án, szerdán. vezetőemberek asszisztenciájával folyt le ez a demonstrativ tiintetês, amit ezek a hatósági urak mind a mai napig nem vettek észre. (Rassay Károly: Szín vakok!) Igen t. Képviselőház! Azt hiszem, azt is őszintén meg kell mondanom, hogy én magam ezt a üérdést nem. látom ebben a törvényben teljesen korülírhatónak, itt magának a szellemnek keli megváltoznia. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha Rakovszky képviselőtársam azt kérdezi itt, hogy miért kellett a miniszterelnök úrnak eltávoznia helyéről, én azt hiszem, hogy nagyon messzire megy és igen kalandos Körülményeket keres, ha ennek az eseménynek olyan hátteret keres, amelyben a mi níszterelnök urat, mint mártírt kívánja beállítani. Méltóztassék megengedni, hogy én ne mondjak kritikát arról, hogy miért kellett elmennie, mert hiszen erre a legélesebb és legeklatánsabb kritikát maga az új kultuszminiszter úr mondta el. Én két esztendővel ezelőtt feiáiltam itt és elmondtam, hogy az egyik középiskolában szélsőséges agitáció folyik meg nem engedett eszközökkel. (Felkiáltások a baloldalon: Igaz!) Félévvel később kaptam erre az interpellációmra választ, mégpedig az akkor: kultuszminiszter úr azt mondotta, hogy ő nem kapta meg az adatokat, holott én precízen, pontosan, minden adatot átadtam és megneveztem az intézetet és a személyeket. Ennek ellenére még azt is tagadásba vették, hogy ezeket az adatokat felmutattam. Remélem és hízom abban, hogyha az új kormány meg fogja szüntetni a különböző egyetemeken az úgynevezett agitátoriskolák szellemét, ha újból Pázlmány Péter szellemiében fognak a hallgatók az egyetemre járni és ismét a tanulás vágya lesz az úr ebben az országban, nem pedig az agitátorképzés szempontja és a különböző lélekmételyezések, akkor _ nem lesz SiZÜkség erre a törvényjavaslatra és hasonló javaslatokra. (Meizler Károly: A tanárakat is rendszaibályozzuk meg! — Egy hang a baloldalon: Néha nem ártana! — Br. Berg Miksa köz beszól. — Rupert Rezső: Pángermán is van köztük!) Ebben a tekintetben teljesen helyeslein akaratán kívül engem támogató képviselőtársaim közbesEiólását. (Derültség a baloldalon.) Tényleg a tanárokat is meg kell rendszabályozni. (Meizler Károly: Mi lesz a tanszabadsággal, mi lesz a szabad tanítással?) Nem akarok részletekről beszélni, mert hiszem nem ez a célom« (vitéz Bánsághy György: Hol van akkor a tanszabadság? — Fábián Béla közbeszól. — Br. Berg Miksa: Az iskolában tanuljanak és ne politizáljanak. — Zaj. — Az elnök csenget.) Mélyen t. képviselőtársam, nekem nem az a céliom, hogy itt .egyenetlenséget hintsek el, vagy éppen keserűséget öntsek ebbe a hangulatba, ellenkezőleg én nagy örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot és meg vagyok győződve arról, hogy aki becsületes célkitűzéseket tűzött maga elé, aki a politikai harcot becsületes eszközökkel akarja megvívni, annak ettől a javaslattól semmi félnivalója nincsen. (Meskó Rudolf: Semani akadálya!) Meg kell őszintén mondanom, mi a bőrünkön tanultuk és éreztük meg, hogy a belügyminiszter úr igen kitűnően fogja ezt a munkáját elintézni. Az akkori viszonyok közt, akármilyen tragikusan és egyben mulatságosan hangzik ez, mi voltunk az. úgynevezett szélsőségek. Ma már minket Öreg konzervatívoknak könyvelnek él azok az urak, akik a vidéken járnak, a vidéket szántják. Meg vagyok győződve arról, hogyha a miniszter úr tudásának: és energiájának ugyanazzal a formájával i'og ezekben az ügyek Den eljárni, mint velünk szemben tette, akkor egy pillanatig sem kell aggódni amiatt, hogy itt az országban a rend nines, biztosítva. Mélyen t. Képviselőház! Még csak: egyetlen kérdést említek- Ennek szellemnek mindenütt érvényesülnie kell, de elsősorban a hivatalos helyiségekiben. (ügy van! Ügy van! a baloldalon, — Rassay Károly: Az iskolában és a hivataliban!) Érvényesülnie kell az iskolán kívül a hivatalokban is. Bár ilyen irányban igen megnyugtató intézkedésről hallottunk, sőt most már kijelentéseket is kaptunk, egészen nyíltan be kell vallanom és éppen a jelenlevő igazságügy i államtitkár úrnak a figyelmét fel kell hívnoim arra, hogy ima már ott tartunk, hogy mind a bíróságnál, mind az ügyészségnél akadt ügyész és bíró, aki »Bátorság!« szóval üdvözölte a hallgatóságot. (Antal István államtitkár: Tessék megmondani, hogy kicsoda!) Oda fogom adni a névsort, kivizsgálták, »meg is van állapítva, nem beszélek tehát a levegőbe. Amíg ez a szellem úr lehet ebben az országban, addig nem hiszek ebben a törvényjavaslatban sem, de ha tényleg maradéktalanul javítunk a szellemen ós a szellem alakul át, akkor ez a törvényjavaslat teljes egészében éreztetni fogja hatását. Éppen ezért a miniszter úr iránt érzett bitaailmaimlból a javaslatot elfogadom- (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szénokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Peyer Károly képviselő úr. Peyer Károly: T. Képviselőház! A törvényjavaslat indokolása is kiemeli, hogy Magyarországon az egyesülési jog nincs kodifikálva, hanem szokás jogi alapon intéződnek az egyesülési ügyek, amely szokásjogot bizonyos, időközönkint a kormány rendeletben, vagy más alapon igyekszik szabályozni. Az az előterjesztett javaslat, amely itt előttünk fekszik, az egyesülési jog bizonyos korlátozását vonja maga után, annak a szabad szervezkedésnek a korlátozását, amelynél törvényes alapszabály nem szükséges. Sajnálattal keil azonban megállapítani, hogy azok szerint a tapasztalatok szerint, amelyeket éppen a munkásegyesületekkel kapcsolatban szerezhettünk, az egyesülési jog kezelésében kétféle mérték nyilvánult meg eddig is, (Ügy van! Ügy van! a sgélsőbaloldalon.) mert a irrankásegyesületek még akkor sem tudták az alapszabályaikban lefektetett működést kifejteni, ha kormányhatóságilag láttamozott alapszabályaik voltak. A végzések tömegét olvastuk fel minden évben itt a Házban a belügyi tárca tárgyalásával kapcsolatban és rámutattunk arra, hogy egyes vidéki közigazgatási hatóságok a legnevetségesebb indokokkal akadályozták ezeknek az egyesületeknek működését. Nem kívánom ezt a kérdést itt részletezni, mert ez itt a Házban ismételten szóbakerült. Az indokolásban a legtöbb esetben elfogadható érv alig található s tisztán és kizárólag csak az az ellenszenv nyilvánul meg a közigazgatási hatóság részéről, amellyel a munkások szervezkedését kezelik. Csak arra hivatkozom, hogy a munkások összejövetelénél az a gyakorlat alakul ki^ egyik-másik vidéki közigazgatási hatóságnál, hogy ha három embernél több van együtt, akkor azt az összejövetelt tiltott gyűlésnek minősítik (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és ezen az alapon igen sú-