Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. jól érzi magát! — Hubay Kálmán: Pokoli munka! A szakszervezetekben tanulják! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Tény az, hogy a Komintern felszólítja a vezető embereit, hogy lépjenek be a különböző nemzeti jelszavak alatt működő pártokba. (Sulyok Dezső: Aminek eleget is tesznek!) Hogy mennyire eleget tesznek, az a belügyminiszter úr előtt nem kétséges. (Mozgás. — Halljuk! Halljuk!) Mutatja ezt a következő jelentés is. Egy hivatalos jelentésből leszek bátor csak egy részt felolvasni. A kommunisták magyarországi pártja jelentést tesz a Kominternnek Moszkvába és ebben a jelentésében a következőket írja. (Csoór Lajos: Nemcsak mi vagyunk jól informálva, hanem ők is!) Nem olvasom fel ennek a jelentésnek az elejét, mert nagyon hosszú. Arról van benne szó, hogy azzal vádolják őket a Kominternnél, hogy nem tesznek eleget a kommunista szervezkedésnek és erre azt mondják, hogy ez tévedés. A kommunisták magyarországi pártja szerint az ö állásfoglalásuk (olvassa): »korántsem jelenti azt, mintha akár a Komintern, akár a Kommunisták Magyarországi Pártja a magyarországi kommunista mozgalmak végleges likvidálására szánta volna el magát, vagy feladná a pillanatnyi harcot, esetleg átmenetileg passzivitásra határozta volna el magát. Nem, ilyesmiről szó sincs, mindössze arról van szó, hogy figyelembe véve a jobboldali gondolat általános előretörését, a Kommunisták Magyarországi Pártja ismételten taktikát változtatott, hogy a reá nehezedő kedvezőtlen politikai légkörben miként tudná szervezeteit konzerválva akként átmenteni a jövőre, hogy a reájuk esetleg bekövetkező fordulat esetén egy jól kézben tartott vezetői garnitúrával átvegyék a munkásmozgalmak olyan irányítását, aminek következetes folytatásaként Magyarországon kommunista uralom legyen létesíthető.« Egy részt most megint nem olvasok fel, azután pedig jelentik még a következőt (olvassa): »A Kommunisták Magyarországi Pártja be is küldötte felderítőit és funkcionáriusait a magyarországi keresztesmozgalmakba, így többek között Szálasihoz is« — nem akarom felolvasni, mely mozgalmakba — (Hubay Kálmán: Mindegyikbe!) »és egyáltalában bármely párthoz olyan tagokat küldött be felderítés céljából, akik soha semilyen feltűnő politikai tevékenységet nem fejtettek ki, illetőleg, ha ki is fejtettek, de titkos kommunista működésük semilyen hatóság előtt sem ismeretes.« (Peyer Károly: Csak fegyházban ültek!) Ezután zárójelbe van téve, hogy: »fehér ember«. (Tovább olvassa): »Csakis ilyen módszerekkel tudnak a beültetett emberek huzamosan és eredményesen a magyarországi kommunista munkáspárt érdekében működni, a nélkül, hogy valóságos tevékenységük bárkinek is feltűnnék«. Eakovszky képviselőtársam azt mondotta, hogy hiányoznak a szociális intézkedések. A képviselő úr az elhagyatott szegény földmunkásokra, a falu szegény proletár népére gondolt, amely megmutatta abban az időben, amikor a felforgatást és az agitációt egyenesen szították, hogy mindenkoron a leghazafiasabban és a legbölcsebben viselkedett ezekben a nehéz időkben. (Ügy van! Ügy van!) Ezek az emberek bebizonyították azt, hogy ők nagyon jól tudják, hogy rendetlenséggel vagy felfordulással az ő sorsukon nem lehet javítani. Ha már itt felemlítjük a kommunistákat, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 május 18-án, szerdán, 17 j elmondhatom, hogy a Kominternek mást jelentenek; nem a szegény emberről, hanem éppen I fordítva, következőket jelentik (olvassa): »A nemzeti szocialista mozgalmak nem tekinthetők inasnak, mint hangulati mozgalmiknak. Vezetőik a középosztályból kerültek és kerülnek ki, abból a középosztályból, amely, a múltban sohasem követett önálló politikát, nem is edződött meg öntudatos politikai harcokban, hanem a mindenkori kormány uszályhordozója volt,« (Csoór Lajos: Ügy van! Milyen jól látják a helyzetet!) »és ha véletlenül a kormány szélsőbaloldali volt, mint 1918-ban vagy 1919-ben, úgy vakon azt a politikát is kiszolgálták. A magyarországi keresztesmozgalmak tehát alapjában véve gyökértelen hangulati mozgalmak, csupán hozzá nem értő középosztályi vezetőkkel vannak ellátva«. (Egy hang a jobboldalon: Ügy is van!) Mélyen t. képviselőtársaim, ebben a jelentésben van valami megnyugtató is, az, hogy a hozzá nem értő középosztály lelkesedéséből látnak napvilágot ezek a mozgalmak. Ezt helyesbítésül meg kell mondanom, mert nem volna helyes megvádolni a középosztályt, hanem, mondom, a középosztály bizonyos részéről van szó, amely megfeledkezik magáról. (Sulyok Dezső: A stréber, a salakja!) Mélyen t, képviselőtársaim, ezek a jelentések a legprecízebben indokolják azt, hogy a miniszter urnák tényleg szüksége van arra, hogy ilyen irányban való elhatározásait ezzel a törvényjavaslattal végre valósággá változtassa át. Nagyon sokan vannak képviselőtársaim közőtt, akik szigorítani szeretnék a rendelkezéseket, ^vannak mások, akik enyhíteni kívánnák. En őszintén meg kell, hogy mondjam, hogy sem szigorításra, sem enyhítésre nincs szükség, annál is kevésbbé, mert többek között olyau dolgokat kértek orvosolni, amelyek ennek a törvényjavaslatnak az ingerenciáján kívül esnek, többek között Rupert képviselőtársam azt kívánta, hogy a színes ingek korszakát, a színes öltözködést, az uniformist végre szüntessék be. (Zaj a baloldalon.) Igen t. képviselőtársam, semmiféle szükség nincs arra, hogy erről rendelkezzék a törvény, hiszen erre mar van rendelkezés. (Peyer Károly: Ez az!) A belügyminiszter úr annak idején, nagyon helyesen, elrendelte, hogy mindazok, akik sofőryizsgát tesznek, tartoznak magukat szemvizsgának alávetni, mert megállapították, hogy van két komplementer szín, a zöld és a vörös, s ha valaki sokáig nézi a vöröset, zöldet lát vagy ha sokáig nézi a zöldet, vöröset lát, ha tehát a belügyminiszter úr ehhez hasonlóan ennek a gzemvizsgálatnak alá fogja vetni a főszolgabírók jelentékeny részét és azok meg fogják látni, hogy az a vörös, amelyet ők néznek, tényleg zöld ingben jelentkezik és ha nem fogják összetéveszteni ezeket az uniformisokat, akkor meg vagyok róla győződve, hogy meg^ lesz az eredmény. Csak egy kis példát kell mondanom. Két, vagy három héttel ezelőtt Békés megyében staggioiiet rendeztek. Ezeknek a gyűléseknek a karra ktere ugyanis staggione, tudniillik Olaszországban a színitársulatok mennek staggionera, itt pedig a hallgatóközönséget viszik staggioueba, (Horváth Zoltán: A szavalókórusokat!) hallgatóközönséget visznek magukkal, sőt mint láttam, nálam 3-^400 embert hoztak staggioneba, zöld ingekben és amint ott álltak, szépen sorban, körülbelül 300-an

v a fennálló jogrendnek, a fennálló rendelkezéseknek ellenére igo-.i szépen, mondhatnám közigazgatási 3