Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-315

8 Az országgyűlés képviselőházának 31 ket a békeszerződések 117. Va diktált reánk, amely szerint, (olvassa): »Tilos bármely egyesületnek, szervezetnek, intézetnek vagy magámegyénnek fegyvert, töltényt vagy mindennemű más .hadianyagot 'birtokaiban tartania, megvennie, vagy annak eladásával foglalkoznia.« (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: De azért e-z tilos, ha a trianoni törvényiben is van benne!) Természetes» hogy attól függetlenül is tilos- Én csak azt mondom, bogy a kormány nagyon helyesen helyezkedett 'arra az álláspontra, hogy a hadianyaigok vásárlásával kapcsolatos jogszabály alapján nem lehet az egyesülési jogot szabályozni egyrészt azért, mert ezt a békediktátum kényszerítette ránk, másrészt azért, mert a szabályozásnak nem ez a

# helyes módja, s bogy ezért a kormányzat részéről hazafias gesztus volt, amit ennek a javaslatnak indokolásaiban kifejezésre juttatott, ;

hogy nem kíván erre a törvényes felhatalmazásra támaszkodni. T, Ház! Amint az előbb említettem, mégis fennállottak rendeletek, amelyeknek alapján nem jogosan, de gyakorlatilag a kormány élt azzal a jogával, hogy egyesületeket oszlasson fel, vagy ne engedélyezzen. Készséggel meg £cll állapítanom azonban, hogy az egyesületek 90 százalékát a mindenkori belügyminiszter mégis engedélyezte éppen abból kifolyólag, hogy ezt alapjognak tartotta és nem kívánta az egyesületek működését különösebb módon korlá tozni. így történt, hogy kialakult egy olyan joggyakorlat, szemben a fennálló rendeletek kel, hogy majdnem minden egyesületet engedélyezett a belügyminisztérium, kivéve mégis azokat az egyesületeket, ahol a vezetőség ellen nemzethűség szempontjából, vagy büntetett előélet szempontjából joggal fennálló aggályok voltak, vagy pedig olyan esetekben, amikor például a vidéken már teljesen hasonló célú egyesület állott fenn és ezért egy új egyesület engedélyezése a már fennálló egyesületet ingatta volna meg alapjaiban. Amikor tehát látjuk, hogy a belügyminiszterek annakidején s mindmáig ilyen konciliáns magatartást foglal tak el a fennálló rendeletekkel szemben, ugyanakkor mégis meg kell mondanunk: volt kivétel és lehetőség arra, hogy a kormányok politikai szempontokat is figyelembe vehessenek ezeknek a kérdéseknek elbírálásánál. Bátor vagyok ezzel kapcsolatban visszaemlékeztetni a t. Házat arra, hogy 1929-beu megalakult Budapesten a Wesselényi Reform Club, amely teljesen nemzeti alapon állván, az akkori fiatal értelmiségnek volt az egyesülete és alapszabályait kellő módon felszerelve nyújtotta be a belügyminiszterhez és kezdte meg működését benyújtott alapszabályainak értelmében és szellemében. Ennek a klubnak csakugyan nem olyan volt a működése, hogy az a később bekövetkezett feloszlatásra a legkisebb támpontot is nyújthatta volna. Legyen szabad ennek a Wesselényi Keform Clubnak kiadoti füzetkéjéből egy-két részletet felolvasnom. Ezt mondja (olvassa): »A Wesselényi Keform Clubnak semmi köze a napipolitikához, de igenis akarja, hogy az ő eszmeköréből kilépő fiatalság mentes legyen minden reakciótól: a munkapárti álgentri hatásoktól éppúgy, mint az ócska jacobinus liberalizmustól, vagy múlt századi szülöttjétől, a forradalmi szoeiáldemo kráciától. Mi a munkapárttól, ettől a elpusztulni nem akaró vén, kopasz öreg ifjútól éppúgy írtózunk, mint attól a tipikusan városi és merkantil érdekeket szolgáló liberalizmustól, amely á magyar 48-as függetlenségi poli'. ülése 1938 május 18-án, szerdán. tikát sajtóval, jelszavakkal mindig eltérítette az igazi szociális tartalmú agrándemokráeia útjáról«. Ezt mondja továbbá (tovább olvassa): »Ennek a klubnak nem lehet tagja, aki egészségesnek tartja, hogy Magyarország tizenhatmillió holdnyi területéből majdnem hat millió hold ezer holdon felüli nagybirtok és az ötven holdig terjedő kisbirtokok területe kevesebb az ország összterületének felénél. (Rakovszky Tibor: Ezért nem engedélyezték!) De nem óhajtja tagjai közé azokat sem, akik a jobb birtokelosztásért harcoló gazdaságpolitikát egyszerű abroszszabdalásnak képzelik és zsebredugott kézzel osztják el a másét.« (Rakovszky Tibor: Ez is helyes!) Ezekből méltóztatnak látni, hogy egy általános célkitűzéseiben nem felforgató, -hanem nagyon helyes, okos szociálpolitikát követelő, nemzetpolitikát követelő, amint mondja: a napipolitikától teljesen távolálló, olyan egyesületről volt itt szó, amelynek tagjai körében ott volt Mathé Elek theológiai tanár, Pázsinth Ödön miniszterelnökségi sajtóreferens, dr. vitéz Endre László akkori főszolgabíró, Makkai János, a kormánypártnak mostani képviselője, ott volt a mostani kormánylapnak egyik főszerkesztője, ott volt vitéz Nagy Iván és ÄfraNagy János. Ez az egyesület többek között annakidején, 1929-ben egy alázatos memorandummal fordult Magyaroszág hercegprímásához azért, hogy az egyházi birtokoknál vezessék be a kisbérleti rendszert. Azután így haladt tovább. Elsősorban foglalkozott a bérlőszövetkezetek problémájával, ráirányította a figyelmet ez a Wesselényi Reform Klub azokra a szerencsétlen helyzetekre, amelyekben Szeged környékén az akkori kisbéri ők voltak, foglalkozott a bányamunkások nehéz helyzetével, az akkori fecske-rendszer alapján történő munkáskiszállításokkal, azután Hadik János gróífal folytatott élesebb vitát s, birtokpolitikáról, Laky Dezső egyetemi tanár tartott a klubban előadást az új földbirtokpolitikáról, « azután a telepítés és a kisbérietek rendszeréről ismételten vitéz Endre László, Ajtay József nyugalmazott közigazgatási bíró, Milotay István. Hunyady Ferenc gróf és Eckhardt Tibor tartottak előadásokat. Es mi történt? Ezzel a teljesen építő, helyes, okos birtokpolitikát hirdető és nem szélsőség:ékbe menő, a liberalizmussal szakító, a szociáldemokrácia gondolatkörével teljesen szembenálló és építő nemzeti szociálpolitikát hirdető, de soha napi politikával nem foglalkozó egyesülettel az történt, hogy egy éppen most kormánylapot szerkesztő, kiváló és okos férfiúnak egyik előadása után megjelent a rendőrség és feloszlatta ezt a Wesselényi Keform Klubot. ŒfW hang a balközépen: Ki volt akkor a belügyminiszter?) Scitovszky volt. Ez a helyzet majdnem szóról szóra megismétlődött Q^Y másik, mondhatnám nagyobbjelentőségű egyesülettel, a Reformnemzedék Országos Szervezetével, amelynek alapszabályai benyujtattak 1934-ben. Ezeknek célkitűzései nemzetépítők voltak és tagjai köréből minisztereket, kormánypárti országgyűlési ón vi velőket produkált és ennek ellenére mégsem érte el ez a reformnemzedék azt, hogy alapszabályai hosszú időkön keresztül jóváhagyassanak. (Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Gömbös nem akarta!) Amikor az akkori kormánynak az állott érdekében, hogy egy vigadói nagygyűlés megrendeztessék, illetve, hogy éppen abban a pillanatban, amikor a kor-