Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-319
Az országgyűlés képviselőházának 319. nyege, de lényege azoknak a harcoknak is, .amelyek'korunkat és korunk politikai küzdelmeit eltöltik és azoknak tartalmát adják. A harc tényleg a körül mozog 1 , hogy a féLhalmozott munkából, a tőkéből hogyan, milyen mértékben részesülj ének azok, akik ezt a tőkét megteremtik, akik ezt a felhalmozott munkát előállítják, kiknek izzadsága, szorgalma és fáradozása hozza meg azt az eredményt, hogy itt egyáltalán felhalmozott tőkéről lehet beszélni. Igenis, minden a körül folyik a mi időnkben, t. Ház, hogy mekkora védelemben részesüljenek a dolgozók, mekkora legyen az a rész, amelyet Ők (magasabb bérek, szociálpolitikai intézmények és intézkedések formájában kapnak, hogy az elegendő legyen neesak a munkaerejük regenerálásához, -hanem egy emberi életnek emberi módon és emberi formák között való fenntartásához is és hogy a munkásnak, a dolgozónak a családja is fennmaradhasson és ne induljon romlásnak és züllésnek. T. Ház! Csakugyan e körül folyik' mindern harc, a anal korszakban minden harcnak, minden küzdelemnek ez a lényege és minden társadalmi rendnek és minden kormányzatnak a morális bázisa is attól függ, hogy ezeknek a feltételeiknek az illető kormányzat mennyiben tesz eleget, hogy mennyiben biztosítja a társadalom legfontosabb rétegének, a dolgozóknak, ezt a részesedésiét ebből a felhalmozott tőkéből, ebből a felhalmozott munkából, (Horváth Zoltán: Hát ez igaz!) Ez a 'harc ezért a részesedésért nem mai keletű, nagyon régi, (Farkas István: Nagyon materiális világot élünk!) sőt azok az elgondolások, amelyeket a miniszterelnök úr itt a beszédében kifejezésre juttatott, szintén nagyon (régiek imár. Amikor a miniszterelnök úr az ő elgondolásait itt közreadja!, lehetetlen, vissza nem emlékezni azokra az elméleti és gyakorlati szociális területen lefolyt, most már majdnem 100 esztendős küzdelmekre, amelyeknek most már nemzedékek is tanúi. Amikor például a miniszterelnök úr a családról és annak biztosításáról ilyen szép, elisimerésireméltó' szavakban beszél, akkor gondolok például egy íróra, egy katholikus szociálpolitikai íróra, a francia Le Play-re, aki már 1855-ben megjelentette a szociális reformról szóló munkáját, amelyben ezeknek a miniszterelnök úr által idevetett gondolatoknak adott kifejezést, amiikor ebben az alapvető imunikában többek között azt írta, ihogy (olvassa): »A társadalom gerincének ma is iá családfő alá rendelt családnak kell lennie, minit egykor.« Emlékeztetek, t. Ház, egy másik franciára, Ledru-Rollin ismert szociálpolitikai íróra, aki nemzedékeket tanított, aki tulajdonképpeni teoretikus megalapozója az úgynevezett keresztény szocializmusnak, de gondolok például az urak által is jól isimért Kolpinig-féle katholikus munkásmozgalomra, almbly számunkra nevezetes, különösen aziért, mert egy ilyen Kolping-féle szervezetből indult el ta szociáldemokrácia egyik legnagyobb, világhíres agitátora. BdBel Ágoston, aki abban a szeirvezetben tanulta meg a demokratikus szocializmus igazságát, de gondolok, igen t. Ház, a magyar eredetű, vagy magyar vonatkozású, főként Magyarországon folytatott, úgynevezett katholikus szocialista mozgalmakra, gondolok a háború előtti katholikus néppárt törekvéseire, idézem Giessweiim Sándort, idézem Pirohászka Ottokárt, idézem Vass József törekvéseit. Nem tagadom egy pillanatig sem, t. Ház, ezek imiad tiszteletreméltó törekvései volalése 1938 május 24-én, kedden. 127 tak ezeknek a köröknek, (Farkas István: Csakhogy nem voltak őszinték! Jelszavak maradtak!) de mégis megállapítom, hogy ezeknek a tiszteletreméltó törekvéseknek iaz eredménye bizony egészen minimális, egészen semmis lett. Miért? (Kertész Miklós: Káol vasassal nem lehet gyógyítani!) Egyszerűen azért, igen t. Ház, mert a tőkére nem lehet csak morális és csak szentimentális argumentumokkal hatni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), szentimentális argumentumok, (érzelmi okok a tőkét nem ingatják meg, nem indítják meg, hanem a tőke csak akikor enged, ha szemben talál magával egy erőt, ha szemben találja magát egy harci fronttal amely nemcsak igényt tart arra, hogy vele szemben igazságot gyakoroljanak, hanem amely ezt iaz igazságot, ha kell, ki is tudja küzdeni, ki is tudja harcolná. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen t. Ház! Belőlem egyáltalában nem a politikai konkurrens világszemlélet híve beszél, hanem csak történelmi tényt állapítok meg iákkor, amikor azt mondom, hogy azokban az évtizedekben, amikor az az előbb vázolt mozgalom alig tudott gyakorlati eredményeket elérni, akkor igenis' a munkásosztály demokratikus szocialista mozgalma, az arra való törekvései és harcai nagy, jelentős, történelmi jelentőségű eredményeket tudtak elérni és felmutatni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha bizonyítékok kellenek erre, ezeknek se szeri, se száma, de én mint bizonyítékra, csak két le nem tagadható történelmi tényre akarok rámutatni. Az egyik közismert: Bismarck, az egykori Német Birodalomnak ez a világhírű kancellárja a német parlament plénuma előtt egész Európa számára hallhatóan kijelentette, nem is egyszer, hogy ami a parlamentben történik és amit a parlamentben esetleg nem akarnak megtenni, az mind a szociáldemokráciára, annak létezésére való tekintettel történik, ez a nagy nwzgaloni az, amely az ő elgondolásaikat kénytelen irányítani és ami koncessziót tesznek, azt a szociáldemokrácia szempontjából kénytelenek megtenni. A másik bizonyíték az, t. Ház, hogy igenis, ma Európa nagy területén és Európán kívül is vagy szociáldemokrata vezetés alatt^ vannak kormányok vagy szociáldemokraták részvételével látunk kormányokat és ezekben az országokban a szociáldemokráciát elég erősnek és elég méltónak tartották és tartják ahhoz, hogy az ország kormányzását vagy rájuk, vagy rájuk is bízzák. Ma természetesen a helyzet némileg megváltozott, változott annyiban, hogy amíg Bismarck és az ő korának férfi ai, politikusai, tényleg nyújtottak szociális vívmányokat, szociális olajcseppeket, ahogy akkor nevezték, ma az úgynevezett nemzeti szocializmus csak agitációs jelszavakat nyújt olajeseppek és igazi vívmányok nélkül. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hasonló ez ahhoz a történeti tényhez, hogy a középkori parasztháborúkban gyakori taktikája volt a parasztokkal szembenálló nemesi seregeknek, hogy a parasztság megtévesztésére ők is a bocskort és a tarisznyát rajzolták lobogóikra, de csak abból a célból, hogy a parasztságot esetleg megtévesszék, ami természetesen imár akkor is nagyon nehezen mentTalán itt-ott sikerült, (Farkas István: Ma a csendőrök tartják féken!) de a mai felvilágosodás korában aligha lehet sikere, mert ma mégis csak odajutottunk, hogy a dolgozók nagy tömegei, ha pillanatnyilag meg is szédülnek, nagyjában és egészében annyira tisztán látják 21*
