Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-319

126 Az országgyűlés képviselőházának 319 tói, amely ezt a minket ki nem elégítő költségvetési javaslatot terjesztette a Ház elé. Közben azonban, t. Ház, a helyzet annyiban változott, hogy jött egy új kormány, jött új programmal, (Farkas István: Olyan, mint a régi!) új ígéretekkel, új színekkel, szóval új helyzet előtt állunk. Uj a programm és az, ígéret, amelyet előterjesztett majdnem kétórás beszédében az ország új miniszterelnöke. Erről a beszédről, mélyen t. Ház, mindenekelőtt megállapítom, hogy a beszéd retorikai kvalitásai tényleg tagadhatatlanok. Eszünkben sincs, íhogy ezt el akarjuk vitatni. Ennek a 'beszédnek azonban egyik erénye az, hogy egyáltalában elhangzott. Erényének tekinthetjük elhangzását éppen arra való tekintettel, hogy a régi kormánynál az volt a helyzet, hogy — legalább is Darányi volt miniszterelnök — valósággal véka alá rejtette azokat a gondolatokat, amelyek az ország szempontjából nagyon fontosak lettek volna, amelyeket azonban velünk nem közölt, nem tartotta érdemesnek, hogy idejekorán, vagy kellő alapossággal az országot ezekkel az ő gondolataival, elképzeléseivel és terveivel megismertesse. Azonkívül azért is elismerjük ennek a beszédnek jelentőségét, mert az új miniszterelnök úr beszédje mottójául azt választotta, hogy őszinteségre van szükség: őszinteségre, mert az erős köd és misztikum megüli a lelkeket és az agyakat, holott ima' olyan időket élünk, amikor Őszinteség kellene. Az őszinteség követelményének felállítása tehát olyasvalami, amit a magunk részéről ugyancsak elismerünk. Valóban sorskérdése az egész nemzetnék és az egész országnak, hogy mi fog ebből az itt elokvensen elhangzott kormányprogramból az idők folyamán megvalósulni. Ideje volna miár annak, hogy ez a program megvalósuljon, azt hiszem, ebben a tekintetben senki részéről kétség fel nem merülhet. Ha (én [magam arra gondolok, hogy igenis, legfőbb ideje volna annak, hogy megvalósuljon egy és más, ami az országnak különösen a dolgozók szempontjából fontos, akkor engedje meg ineikem a t. Ház, hogy egy tmost félig-meddig aktuális visszaemlékezést idézhessek itt a Ház előtt. Ez a visszaemlékezés abból áll, hogy innen-onnan már 20 esztendeje, 1919 augusztus végén, vagy szeptemberben történt, hogy néhai Heinrich Ferenc volt kereskedelemügyi uiiiniszter lakásaim összegyülekeztek a magyar politika vezető reprezentáns emberei. Még csak állandó kormány, állandó intézmények sem voltak, a forradalmak romhalmaza előtt állt mindenki, azokat nézték és siratták iákkor ezen az összejövetelen, ahol emlékezetem, szerint jelen volt giróf Bethleim István, jelen "voltak mások is a mai vezető politikusok közül. Nekem szerencsiem volt ezeu a. megbeszélésen másod- vagy harmadmagammal jelenlenni a szociáldemokiratapárt részéről. Ott a főtéma az volt, nagyon fogiaidkoztak a jelenlévő urak albfcan az irányban,^ hogy a jövőben Magyarország dolgozó népével és főleg munkásságával behatóbbain kell foglalkozni, többet kell érte tenni és elejét kell venni, hogy olyan mulasztások köve tkezzenek be, mint amilyenek terhelték a háborúelőtti politika ^ idején. Mondom, igen tnagy fogadkozások történtek ezen a Heinrieh-féle összejövetelen abban az irányban, hogy ^ezentúl máskén lesz és a felelősök nem fogják elfelejteni, hdgy mi is volt a tulajdonképpeni oka a politikai katasztrófának. Most pedig 20 esztendő multán is felmerül az a kérdés, hogy azokból a fogadkozásokból ülése 1938 május 24-én, kedden. származott-e aikkor tényleg olyan elhatározás és következtek-e olyan cselekedetek, amelyek azt jelentenék, hogy azokból a politikai bajokból tanultaik és hajlandók azokat a tanulságokat levonni. Ma olyan miniszterelnöke van az országnak, •akiit ha jól tudom, nagyon szoros családi kötelékek fűznek ahhoz a férfiúhoz, akivel kapcsolatban ezt a kis reminiszcenciát előadtam. És most hallottunk a programimb eszedben újból nagy fogadkozásokat, nagy vallomásokat, nagy ígéreteiket. Ha meg akarjuk állapítani azt, hagy meg van-e a lehetősége annak, hogy ezekből a jövőben valami meg is fog valósulni, akkor számba kell vennünk ezt az új helyzetet, de természetesen ezt megelőzően beszélni kellene airról is, miért távozott az előző kormány, máért bukott meg a Darányi-kormány. Azonban halottakról, jót, vagy seimimit, úgyhogy énről sokat beszélni nem óhajtok. Ellenben megállapítom, hogy úgy a miniszterelnök úr nagy progfamm-myilatkozatában, mint a múlt héten a belügyminiszter úr részéről a múltra vonatkozólag hallottunk olyan megállapításokat, amelyeknek az volt a tenorja, hogy az állapotok már tűrhetetlennek mutatkoztak, hogy tűirihetetlen volt mindaz, ami & Darányikoinmány lemondása előtt történt, és a változásra tulajdonképpen ezért volt szükség. Abból, amit a miniszterelnök úr pirogrammbeszédében beismert és amit a belügyminiszter úr volt kénytelen beismerni a közállapotokról, a közigazgatásbam uralkodó viszonyokról, egészen egyszerűen meg lehet állapítani azt, ihogy amint pár évvel ezelőtt az egyik kritikus külpolitikai alkalommal az egyik európai államférfiú azt mondotta, hogy könyökünkkel súroltuk a háborút, úgy könyökünkkel súroltunk egy politikai katasztrófát ebben az oirszágban, és ebből a fenyegető helyzetből, a belpolitikai katasztrófából igyekszik az új miniszterelnök úí (megtalálni a kivezető utat. Hogy miképpen, azt nagyszabású beszédében igyekezett vázolni, igyekezett velünk megismertetni prograimmját és a nagy célkitűzéseket. Mindenekelőtt elmondotta, ihogy abszolúte keresztény jobboldali politikai irányzatot akar. Elmondotta, nagyon magasan szárnyaló áilamböloseleti formák között, hogy hierarchikus, rendi társadalmi politikai szervezetet óhajt és ilyenre gondol. Elmondotta főként, hogy politikájának vezérgondolata, alapja a nemzeti, a népi szociális politikának érvényesítése. T. Ház! Természetesen lehetetlen egy ilyen nagy, majdnem két óráig tartó beszédre, annak minden fontos abb részletére bő kommentárral reflektálni, de azt hiszem, tulajdonképpen szükségtelen is, főként azért, mert ennek a beszédnek van egy mondata, amely az egész ^beszédnek és az egész elgondolásnak lényegét adja. Majdnem azt mondanám, olyan formában teszi, ezt. mint ahogy nagy festményeknél a festő kézjegye vagy sokszor az arcmása, amelybői az egész festménynek színezésére, alapgondolatára lehet következtetni.^ Ez a mondat, amely a miniszterelnök úr elképzelésének a lényegét adja, a következőképpen szól. (Olvassa): »A lényeg imégis az. hogy a tőke felhalmozott munka eredménye, amelynek megvédése szorosan összefügg az örökösödés, tehát a családvédelem gondolatával és ezen keresztül azzal az erkölcsi alappal, amelyen át minden jobboldali társadalmi alakulás felépül«. Valóban az egész miniszterelnöki programúinak és elgondolásnak és szándékolt politikájának ez a mondat a lé-