Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

114 Az országgyűlés képviselőházénak 318. vitéz Makray t. képviselőtársam magasszárnyalású beszéde mélyen meghatott, különösen, amikor első nagy királyunkról emlékezett és a magyar nemzet történelmi elhivatottságáról itt a Dunamedeneében, valamint arról, hogy ezekben a sorsdöntő időkben csakis akkor tudjuk helyünket megállani, ha magyar a magyarral megérti egymást és nem a gvűlölködés, hanem a szeretet, az egység gondolata vezérel bennünket. Cseh-Szombathy képviselőtársam beszédét is nagy élvezettel hallottam, és amikor azt mondotta ő is, hogy mindent a hadseregért, amikor a falu érdekében beszélt, azzal tökéletesen egyet is értettem. Már nem érthettem azonban egyet vele akkor, amikor túlságosan szigorú kirtikát gyakorolt a költségvetés felett, mondván, hogy túlsók a kiadás és különösen a tisztviselőkre áldozott összegeket kifogásolta. (Cseh-Szombathy László: A létszámot! Nem az összeget!) Eszembe jutott, kedves képviselőtársam, hogy ez egy állandóan, ! visszatérő ellenzéki kifogás, de ugyanakkor más oldalról meg azt követelik, — ellenzéki oldalról különösképpen —• hogy ne legyen munkanélküliség, hogy mindenki elhelyezkedést találjon, szociális reformokat sürgetnek, keveselik a tempót. Kérdezem tehát, ma ezekben a nehéz időkben szociális elintézés volna-e a tisztviselői létszám redukciója és ezáltal sok magyar ifjúnak a kenyértől való megfosztása? Ebben, ne vegye rossznéven Cseh-Szombathy László barátom, de nem tudok vele egyetérteni, T. Ház! Végtelenül sajnálom azt is, hogy a mai igen nehéz kül- és — talán most már nem is időszerűén mondom — belpolitikai események közepette ilyen csekély a t. Házban az érdeklődés a költségvetési vita iránt, amidőn tényleg első ízben jött a kormány egy deficitmentes költségvetéssel, amely a legutóbbi költségvetés 68 millió peiigő hiányával szemben ma már felesleget tüntet fel, amikor nemcsak a jelenlegi pénzügyminiszter úr, hanem kiváló elődje, Fabinyi Tihamér volt pénzügy- j miniszter úr is az ország pénzügyi helyzetét, \ mondhatnám, teljes mértékben rendbehozták, | amikor éppen nem régiben szűnt meg a pénz- j ügyi ellenőrzés Magyarország felett és amikor j egészen a legutóbbi időkig igen nagy gazda- , sági fellendülés is megállapítható volt az or- \ szagban. Csak elismeréssel lehet ezeket az eredményeket tárgyalni, mert bizony a csonka ország nehéz és válságos helyzetében igen komoly és jelentős eredmények ezek. Sajnos, a. legutóbbi hetekben beállott nyugtalanság nagymértékben veszélyezteti a gazdasági prosperitást és ezért igen nagy örömmel kell minden magyar embernek üdvözölnie Imrédy Béla miniszterelnök úr kormányát és a bemutatkozó beszédében elhangzottakat, amelyekben elsősorban és különösképpen rámutatott arra, hogy ebben az országban rendnek kell lennie és minden ma- r gyár embernek teljes kötelességtudással, önzetlenséggel és fegyelmezettséggel kell a nagy nemzeti célokat szolgálnia, mert csak rend) és béke biztosíthatja az ország további gazdasági fejlődését és csak ez lehet a további szociális reformoknak is az alapja. (Úgy van! jobbfelől.) (Én a miniszterelnök úr beszédének különösen azt a részét üdvözöltem igen nagy örömmel, amelyben a jobb oldaliságnak egy igen szép és emelkedett magyarázatát adta, amikor rámutatott arra, Ihogy ez jelenti a tradíciók ülése 1938 május 23-án, hétfőn. tiszteletét, de jelent egy békés fejlődési folyamatot, evolúciót is és természetesen jelenti azt, hogy minden forradalmisággal, minden szélsőséges rendbontó .'próbálkozással szemheszállunk. Örömmel hallottam, amikor a miniszterelnök úr a nemzeti sorsközösségről és arról beszélt, hogy bár van hierarchia az állami és társadalmi életben, de azért mindannyiunknak önzetlenül és ha kell önfeláldozással is a nemzet szolgáinak kell lennünk (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) és amikor végül rámutatott arra, hogy a magyar fajnak, a magyar fajtának erősítése mellett ápolni kell azt a magyar nemzeti géniuszt is, amely az évszázadok során annyi más fajtájú nemzetiséget és azoknak annyi tagját tudta beleolvasztani a magyar nemzet kötelékébe; és ápolnunk kell azt a magyar nemzeti géniuszt, amely kell, hogy irányítson bennünket akkor, amikor a lét vagy nemlét kérdése forog kockán. T. Ház! Én, mint hadirokkant és az én bajtársaim általában, akik kétszeres szenvedésen is mentünk keresztül, először a világháborúban, majd az azt követő mellőzések és nélkülözések idején, azt valljuk, hogy ez az ország csak akkor remélhet szebb jövőt, feltámadást, ha itt minden magyar erő sorompóba lép és ha úgy, mint a lövészárkokban tettük, vállat vállhoz téve egy hatalmas, nagy, szervezett egységben tudjuk megküzdeni a mi élet-halál harcunkat. Lehetnek, vannak is nagy barátaink, de ez nem elegendő, nekünk a saját erőnkre, saját megszervezett és fegyelmezett erőnkre és arra a magyar vitézségre, a magyar kardra kell elsősorban számítanunk, amely ezer éven át számtalan küzdelem közepette is megtartotta ezt az országot és amely a magyarok Istenének segítségével bizonyára meg fogja tartani a második ezredévben is. T. Ház! Ha az elmúlt esztenedők eseményeire pillantok vissza, akkor most a kormányváltozást közvetlenül követő napokban, azt kell mondanom, hogy ha kormányváltozás volt is, de irányváltozás nincs és a mai kormányzat^ egyenes folytatása néhai Gömbös Gyula és Darányi Kálmán kormányainak, ugyanazok a célkitűzések irányítják ezt a kormányt is: a keresztény, a nemzeti, a népies és a jobboldali evolúciós politika, amelyet minden jóérzésű magyar embernek támogatnia és segítenie kell, amit vitéz Makray Lajos képviselőtársam úgy is kifejezett, hogy erős kormányra van szükség, amely rendet tud tartani itt az országiban és amely kellő súllyal és hatalommal tud fellépni akkor, amikor a nemzet vitális ^érdekeiről van szó, akármilyen részről történjék is ezeknek a vitális érdekeknek esetleges megtámadása. (Hertelendy Miklós: Ügy van!) Sok^ kritikát hallottunk ellenzéki részről, de kétségtelen az, hogy mind az alkotmányfejlődés szempontjából, amikor az előző kormány megalkotta a választójogi, a felsőházról és az államfői jogkörről szóló törvényeket, tehát mind ebben a vonatkozásban, mind más nemzetvédelmi és szociális vonatkozásokban is, igen nagy és jelentős haladás történt. Néhai Gömbös Gyula kormánya megalkotta már az új magyar földbirtokpolitika pilléreit, a telepítési és a hitbizományi törvénnyel és én azt hiszem, mélyen t. Ház, hogy ha figyelembeveszszük, hogy azt megelőzően évtizedeken át csak filléreket juttattak a magyar földbirtokpolitika céljára, amivel szemiben most már évről-évre