Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1938 május 23-án, hétfőn. 113 nem fizették meg, akiken azt senki sem kereste, még kevésbbé hajtotta be. Lehet csodálkozni ilyen érthetetlen intézkedések után azon, hogy az adómorál megromlott? Az igazságosság és méltányosság azt követelte volna, hogy ennél az újahb vagyonváltságnál bizonyos mértékben ezekre tekintettel legyenek és a kormányzat ezt iá régen húzódó egészségtelen állapotot tőle telhetőleg reparálja. A törvénynek az az intézkedése, amely szerint csak azoknak biztosít kedvezményeket, akik annakidején ezt a vagyonváltságot földben fizették le, szintén teljesen helytelen és indokolatlan, hiszen éppen azokat a kisbirtokosokat és középbirtokosokat sújtja, akik annakidején minden áldozatot meghoztak azért, hogy a maguk kicsiny földjét megtarthassák, esetleg kölesönöket vettek fel arra a földre és abból fizették ezt az adót csak azért, hogy földjükből ne kelljen valamit elveszteni. A helyes és igazságos intézkedés az lett volna, ha mindezeknek a rétegeknek egyöntetű és komoly adófizetési kedvezményeket biztosítottak volna, mert az igazságosság és a méltányosság elve ennyit legalább megkövetelt volna és egy ilyen intézkedés kétségkívül nagyban hozzájárult volna az adómorál emeléséhez is. Beszédemnek végére értem, a rendelkezésemre álló idő letelt. Nagyon nehéz és felelősségteljes időket élünk és ezeknek az időknek súlya elsőisorban a mi vállainkra nehezedik rá, akik a nemzet bizalmából vagyunk itt a képviselőházban. Ügy érzem, hogy az ország sorsa igen sokban hasonlít ma annak a szekérnek sorsához, amelyet a meredélyen el akarnak ragadni a lovak és amely menthetetlenül belehull a szakadékba és izzé-porrá törik, ha 'neon sikerül azt megfékezni. Tudóan^ hogy nagyon nehéz, felelősségteljes és veszélyes dolog ilyenkor a fék szerepére vállalkozni, de úgy érzem, hogy ez nekünk, törvényhozóknak, elsősorban kötelességünk. Meggyőződésem ugyanis az, hogy az élet igazi értékét nem a kincs, nem a vagyon, nem a jólét, nem a hírnév, nem a boldogság adja meg, hanem a lélek nyugalma, az a tudat, hogy becsülettel teljesítettük hivatásunkat és tisztességesen megálltuk helyünket azon a ponton, ahova bennünket az • isteni gondviselés helyezett. Ügy érzem, hogy az a párt, amelynek én is egyik szerény tagja vagyok, nem tehet magának szemrehányást, mert egész parlamentig munkája során mindenféle személyes érdektől eltekintve iparkodott tőle telhetőleg a legjobb belátása és tudása szerint lelkiismeretesen szolgálni a magyar nemzet boldogulását és fejlődését. Nyugodtan nézhetünk tehát a jövő elé, mert mi vállalt kötelességünket becsülettel teljesítettük. Kívánom, hogy a kormány, amely csak a közeli napokban mutatkozott be, valamikor ugyanolyan megnyugvással tudjon visszatekinteni a maga munkájára, mint ahogy azt mi tesszük. (Éljenzés bal felöl. —• A szónokot töb- * ben üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: vitéz Árvátfalvi Nagy István! Elnök: Árvátfalvi Nagy István képviselő urat illeti a szó. vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Képviselőház! Egy vitéz és egy hadirokkant képviselőtársam után szólalok fel és csak természetes, hogy, imagam is, mint vitéz és hadirokkant, nagyban és egészben egyetértek az ő beszédeikkel. nek, ami azután szintén tetemes károkat okozhat nekik. Termésizetesen ennek a vasárnapi munkának semmikép sem szabad összeesnie és zavarnia az istentiszteletek rendjét, azonban megélhetési és emberbaráti sKempontok szólnak ennek a vasárnapi munkalehetőségnek meg- ' adása mellett. A csépléssel kapcsolatban ugyancsak kívánatosnak tartanám, hogy a cséplések idejét rendelet útján szabályozzák. A cséplőgépek tulajdonosai természetszerűleg iparkodnak minél nagyobb forgalmat lebonyolítani, ezért minél több gabona elcséplésére vállalkoznak és munkájukat csak úgy tudják végezni, hogy ezeket a cséplőgépeket akárhányszor a kora szürkületi óráktól a késő éjszakáig terjedő időben járatják. Ha már most eltekintek is attól, hogy ezeknek a cséplőgépeknek a lármája zavarja ott a környéken lakó, munkában elfáradt, pihenni vágyó lakosok éjszakai nyugalmát, ha eltekintek attól is, hogy a hold sápadt fénye mellett nem lehet pontosan megállapítani azt, hogy annak a csépelt gabonának egyrésze nem kerül-e az ocsu, vagy pedig a polyva közé, nem tekinthetek el attól a veszedelemtől, amit ez a túlerőltetett munka jelent a gépeknél alkalmazott munkások, különösen pedig a verőn alkalmazott kéveoldó, etető és a gép körül alkalmazott gyermekek számára. Ezek figyelme a túlerőltetett munka következtében kimerül és ez akárhányszor helyrehozhatatlan baleseteknek válik okozójává. Az adókérdésekről csak röviden pár szóval szeretnék megemlékezni, hiszen ezekről már nem egyszer szólottam itt, a t. Ház előtt. Az elmúlt esztendők folyamán ismételt sürgetésünkre a pénzügyminiszter úr megígérte, hogy elkészítteti az adókódexet és így lehetővé teszi a tájékozódást nemcsak a szakértő körök, hanem a nagyközönség számára is. Az adófizető polgárok túlnyomó része ugyanis ma egyáltalán nem tudja azt, hogy miért kell, hogyan kell neki adót fizetnie, mennyit kell fizetnie és innen adódik azután akárhányszor az, hogy amikor az adójukat egészen rendesen, pontosan kifizették, egyszer csak kiderül, hogy ismét hátralékuk van. A jelenlegi pénzügyminiszter úr nem tett ígéretet arra, hogy ezt az adókódexet elkészítteti és én a imult tapasztalata alapján nem is kérem, hogy nekem ígéretet tegyen, csak szeretném, ha végre ebben a kérdésben a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében mondott elvek alapján rendet csinálna. Az adókérdés igazságtalanságaival a közelmúltban sokat foglalkoztunk. Hogy ezzel a kérdéssel most mégis ide jövök a mélyen t. Ház elé, annak csak az az oka, hogy a kormányzat legutóbbi intézkedéseiben sem láttuk annak a megértésnek a megfelelő nyomát, amit pedig véleményem szerint látnunk kellene akkor, ha nem akarjuk azt, hogy az adófizetési morál még lejebb süllyedjen, mint ahol ma van. A közelmúltban az egymilliárdos törvénnyel kapcsolatban újabb vagyonváltságot vetettünk ki az ország lakóinak egy részére. Ugyanakkor, úgylátszik, megfeledkeztünk arról, hogy a múltban már volt egyszer egy ilyen vagyonváltság, amelynek a végrehajtása körül súlyos és mind a mai napig nem orvosolt igazságtalanságok követtettek el. Akik ugyanis akkor állampolgári kötelességüknek • tartották azt, hogy becsületesen kifizessék adójukat, azokat hallatlan károsodások érték azokkal szemben, akik ezt az adót egyáltalában