Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

112 Az országgyűlés képviselőházának 318. T. Ház! A [mezőgazdasági munkásság ®zo- ! ciáli® helyzetének javításáról részletesen a gaz- j diaisági munkavállalók kötelező öregségi bizto- j gátasának tárgyalásiakor elmondott beszédemben foglalkoztatni. Jelenleg csak iazt kívánom hang­súlyozni, hogy a legfontosabb a mindennapi ikenyér biztosítása. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a munkanélküliséget 'megszüntetjük és. a munkabéreket az adott gazdasági helyzet­hez igazítjuk hozzá. Azokkal a hatalmas áldo­zatokkal szemben, amelyeket iaz' álliam polgárai­tól megkíviánit akkor, amikor a közelmúltban egymilliárd pengőt szavaztunk meg, egy elen­gedhetetlen kívánságom van, az-, hogy ezek az j összegek tényleg a legszükségesebb célokra j használtassanak fel, még pedig elsősorban úgy, hogy a meglévő munkanélküliség megszűnésé­hez vezessenek. Nemcsak alz ország egyes ré­szein, a Duna és a Tisza közén és a Tiszán­túlon, de még .a Dunántúlon is alig van olyan község, lamely a megfelelő munkáskezeket .min­den időiben megfelelő módon alfkalmiaizni tudná­Véleményem szerint a fennálló munka­nélküliség megszüntetésének egyik legered­ményesebb, legbiztosabb és legpraktikusabb j formája egy helyes útépítési Programm ke- i resztülvitele. A közelmúltban megszavazott i egymilliárdból kilenevenmilliót kíván erre a célra a kormány fordítani és a kereskedelem­ügyi tárcának költségvetésébe is a múlt évi 5 millióval szemíben idén 6,800.000 pengő van előirányozva. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak azt a kívánságomat szeretném kihang­súlyozni, hogy elsősorban ne nagy luxusutak megépítésére fordítsanak nagyobb összegeket, hanem azoknak a bekötő utaknak az elkészí­tésére, amelyekre a falunak elsősorban szük­sége van. Elismerem azt, hogy idegenforgalmi szempontokból^ a nemzetközi úthálózat meg­felelő kiépítésére szükség van, de nem tudom magamévá tenni azt az álláspontot, hogy ez a szükséglet nagyobb, mint amelyik a bekötő utakkal szemben fennáll. A pénzügyminiszter úrnak azt a megállapítását, amelyet a költ­ségvetési vita során tett, hogy erre a célra felvett 30 millió pengő ennek a kérdésnek el­intézéséhez elég, nem tudom a magamévá tenni. Még a legegyszerűbb számításokat is véve alapul, ha egy kilométer bekötő út el­készítésére csak 20.000 pengőt veszek számí­tásba, akkor is összesen 1500 kilométeres út­szakasz elkészítése válik ilymódon lehetővé. Már pedig ezek az utak nemcsak a Tiszán­túlon és a Duna—Tisza közén, de a Dunán­túlon, még a saját választókerületemben is, ahol pedig az utóbbi időben ezeket az utakat meglehetősen rendbehozták, még mindig igen sok helyen javításra szorulnak. Igen sok he­lyen ugyanis a törvényhatósági utak nem a községen mennek keresztül, hanem a község mellett haladnak el és ezeket esős időben a fe­neketlen sár, száraz időben pedig a fennálló portenger miatt a községből egyáltalán nem lehet megközelíteni. Mióta képviselő vagyok állandóan a legerélyesebben szorgalmazom egyik községem, Ete község bekötőútjának el­készítését. A vasúti állomástól a község mel­lett elhúzódó törvényhatósági útig mindössze 3 és félkilométeres útszakaszról van szó, amely az államépítészeti hivatal véleménye szerint összesen 70.000 pengőbe kerülne. Mégis min­den fáradozásom ellenére ma is csak ott tar­tok, ho— T igeretet kaptam arravonatkozólag, hogy 1939-ben erre az útszakaszra is sor ke­rül. Pedig éppen ennek a községen keresztül ülése 1938 május 23-án, hétfőn. haladó útszakasznak sürgős kiépítésére volna elsősorban szükség s ez a helyben kínálkozó munkalehetőségeken kívül mezőgazdasági, ke­reskedelmi, sőt nem utolsó sorban közegész­ségügyi szempontból is nagyon fontos volna. Nyilvánvaló tehát, hogy inkább a bekötő­utakra kell nagyobb összegeket fordítani. Kü­lönben is az a felfogásom, hogy minden olyan adófillért, amely a földből kerül ki, vissza kell juttatni a földnek, illetve azoknak a réte­geknek, amelyek keserves verejtékes munka árán a földből tudnak és a földből akarnak megélni. T. Ház! A munkabérek rendezésével kap­csolatban már a közelmúltban kifejezésire jut­tattam azt a kívánságomat, hogy ezeket a mostani rendszerből eltérően nemcsak egyes egyének kérelmére r és ne külön miniszteri rendelettel állapítsák meg a főszolgabírák, a gazdasági főfelügyelő és a, gazdasági kamara véleményezése alapján, ihanem a munkabéreik megállapítása mdnden egyes esetben hivatal­ból történjék meg. Helytelennek tartom azt is, hogy a munkabér -megállapítása egész eszten­dőre terjed, holott ilyen nagy idő alatt a gazda­sági helyzet óriási változásokon megy keresz­tül, amint hogy óriási különbség van a nyári és a /téli mnnkaidő között is. A leghelyesebb megoldásnak azt tartanám, ha egy felelős és hozzáértő szerv, amely a (helyi viszonyokat is jól ismeri, időről-időre kötelezően megállapí­taná a munkabéreket; ^ ezek, ilyenformán az egyik oldalon igazodnának egyrészt a gazda­sági munkaadó kereseti viszonyaihoz, másrészt az igénybe vett munkaidőhöz, a másik oldalon pedig megakadályóznák esetleg egyes helyeken a gazdasági munkásság erejének kiuzsorázását. T. Ház! Ismételten hangzottak el panaszok arravonatkozólag, hogy egyes uradalmak gaz­dasági cselédségüket a szorgos munka idején vasárnapi napon (munkaerőként alkalmazzák és ezáltal különösen azokban a községeikben, ahol munkaerőkben különben is felesleg mutatko­zik, a munkanélküliséget és a nyomort még in­kább fokozzák, mert biszen a munkások akár­hányszor éppen e miatt nem tudnak munkához jutni. Kívánatosnak tartom ennek a kérdésnek is steociális saempontból történő rendezését. Ugyancsak szükségesnek tartom az arató ­munkások szerződésein'ek lelkiismeretesebb r és fokozottabb figyelemmel történő felülvizsgálá­sát is, mint ahogy ez a múltban történt. Az irányelveket ebben a tekintetben a miniszté­riuumaik kellene lefektetnie és csak azokat a szerződéseket lenne szabad helyibenhagyni, amelyek ezeknek az irányelveknek teljesen megfelelnek s amelyek nem tartalmaznak olyan kikötéseket, amelyekhez az aratásnak egyálta­lában semmi köze nincsen. Meg r kell engedni szerintem az aratómunkások számára azt is, hogy saját terményeik learatásaés betakarítása érdekében is igénybe vehess ék vasárnap a kora­reggeli és a későesti órákat is- A leszerződte­tett aratómunkások tudvalévőleg az egész hét folyamán szerződésük által lekötve az urada­looiiban kénytelenek az aratást végezni és így a saját kicsiny egy-két (holdjukból termelt ga­bonájuk learatásához sokszor olyan későn jut­nak, mikor akárhányszor a szem túlnyomó ré­seié kifolyik. De -ugyancsak károsodás éri,őket a betakarításnál is, mert hiszen először ugyan­csak az uradalom! számára kell a takarítási munkálatokat elvégeznlök, az ő kis gabonájuk pedig mindig ki van téve az időjárás veszélyé-

Next

/
Thumbnails
Contents