Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

104 Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1938 május 23-án, hétfőn. ott a magasban megragyogtassák dicsőségüket. Ez a legkrassziahb parazitizmus, ez már nem egoizmus, ez már egocentrizmus. Viszont a közösség sem szívhatja fel az egyéniséget, mert a társadalom egyénekből áll, és az egyén nem mondhat le saját exisztenciájáról, mert akkor zéróvá silányul, és tudjuk, hogy a zérók összege is o&ak zéró. A magántulajdon egy mélyen fekvő, a természetjog erejével az ember lelkébe beleplántált igény, amelyet semmiféle emlberi értelom által kiagyalt rendszerrel onnan nem lehet kiszakítani. De a magántulajdon nem szentség, a magántulajdon egy jog, és minden joggal szemben kötelességek állnak. Ha a magántulajdon nem teljesíti egészen :a speciálisan vele összekapcsolt szociális kötelességeket, ajkkor elvesztette nemcsak jogi, hanem erkölcsi előfeltételét és indokoltságát. Ezeket a szociális kötelességeket nem lehet átcsúsztatni a karitatív síkra. Nem ínségakciókkal lehet ezt a kérdést megoldani: ez egy sokkal mélyebb és sokkal hatalmasabb kérdés, amelyet erőteljes sízociális politikával lehet csak (megoldani, mert az ember végeredményben nem. koldusnak született, akit ínségakeiókkal lehet úgy, ahogy, valahogyan táplálni és életét tengetni, (Ügy van! Úgy van!) hanem az ember embernek született. (Elénk helyeslés és taps.) Azonkívül szükség van demokráciára, de egy tisztult, nemes, szent, keresztény demokráciára, amelynek centrális gondolata az ember hallatlan értéke és méltósága, amelynek nagy kötelessége az ember megmentése, amelynek vezető érzése a tisztelet az ember iránt, nem a szánalom az ember iránt, hanem ta tisztelet &£ etmlber iránt. Az igazi keresztlány demokrácia annyit jelent, hogy az ember nemi lehet paszszív adat, hanem aktív tényezőinek kell lennie', amelynek be kell folynia a közösségnek, amelyhez tartozik, sorsa intézésébe a közérdek által megszabott formák és keretek között. Az igazi keresztény demokrácia annyit jelent, hogy a tehetségnek érvényesülnie kell és érvényesülését nem lehet megakadályoizttii, akár kunyhóba,n villant fel az a tehetség, akár palotáiban. Az igazi keresztény demokrácia annyit jelent, hogy rá kell nevelni az embert arra, hogy áldozatokat kell hoznia a közösség érdekében, mert fegyvereken és áldozatokon nyugszik egy nemzet élete. Nem demokrácia azonban az, amely folyton csak jogokat emleget, de a kötelességekről megfeledkezik, amely a tömeget ugródeszkának használja fel saját egyéni vagy csoportérdekeinek szolgálatában, amely a magánérdek és a közérdek közé feszülő ellentétel elkeseredéssé szítja fel, amely összegyűjti az elkeseredést és forradalmi erővé korbácsolja fel. Nem az az igazi demokrácia, amely szétmorzsolja a társadalom egységét és azt tulajdonképpen darabokra töri, amely az osztályöntudatot osztálygyűlöletté korbácsolja fel és úgy akar nivellálni, hogy a felsőket lerántja, nem pedig úgy, hogy az alsókat felemeli, amely hirdeti az egyenlőséget, de nem az emberi méltóságban, nem a törvény előtt, nem az örök hivatásban, hanem a szám egyenlőségét illetőleg fölényét az értékkel, a minőséggel szemben. Ez nem demokrácia, ez demagógia. Ha már most az eszméiben, gondolataiban és eszményeiben így megtisztult friss magyar generációt el akarom vezetni a jövő útjára és keresem, hogy melyik az az út, amelyre ezeket a generációkat állítani kell, akkor azt kell kijelentenem, hogy ez semmiesetre sem lehet a túlfejlődött és dekadens liberalizmus útja. Nem foglalkozóin 'ennek az eszaneiiranyzafciak bírálatával. Értem ennek történelmi megjelenf'sét és szerepét. Tudom ugyan, hogy ennek metafizikája homlokegyenest antitézise a keresztény álláspontnak, gyakorlati sikereit, gyakorlati érdemeit és eredményeit azonban készséggel elismerem. Azt is látom azonban, hogy atomizálta a társadalmat, hogy szétmorzsolta a társadalom szerves egységét, már pedig futóhomokra, viharzó erők áradata elé ellenállásra képes gátat nem lehet építeni. Szükség van az egyéniség kifejlesztésére, de nem túlfejlesztésére, szükség van az erők játékára, de nem szabad és korlátlan játékára. Megkötöttségre van szükség, nem egész és teljes megkötöttségre, de eresebb megkötöttségre a közösség javára és a közösség érdekében. Az egyéni önkénnyel szemben a társadalmi igazságnak kell érvényesülnie, s a jog merevségét hajlékonnyá, meleggé pedig a szociális szeretetnek, a szociális igazságnak és igazságosságnak kell tennie. Ez az út nem lehet a marxi ideológia útja, hiszen már a szociáldemokraták is letértek erről az útról, mégpedig nem lehet azért, mert in ultiima analysa ez az ideológia az emlbert egy állami meeihianizlmriis lélek, remény, amibieió és akarat nélküli darabjává, numerussá silányítja és degradálja le. Már pedig nagy feladatokat megoldani, pusztuló világot megmenteni gépemberekkel, numerusokkal nem lehet, hanem ehhez nagy szenvedély kell, ehhez nagy hit kell és ehhez az egyéniség erőinek kifejtése kell. Nem lehet ez az út a totalitásos rendszerek útja, mert ezeknek államelmélete, bölcselete, mítoszai ellenkeznek az ezeréves magyar élettel, ezeknek egész életstruktúrája ellenkezik a magyar élet szerkezetével, ellenkezik a magyar alkotmányossággal és ellenkezik a keresztény magyar lelkiséggel. Egyetlenegy út van és ez az az út, amelyet az mutatott meg a magyarság számára, akinek ebben az esztendőben halála 900 esztendős évfordulóját üljük és ez az út Szent István útja. Ebben az esztendőben valahogy erkölcsi kötelességünk, hogy idézzük ezt a csodálatos egyéniséget. A történelemnek, azt mondhatnám, a világtörténelemnek egyik legmonumentálisabb egyénisége. Talán nincs még egy ilyen nagyszerűen stilizált egyéniség a történelemben. Ha keresem a hasonlóságot, talán államférfiúi nagyságban, gondolatainak nagyszerűségében, messzelátásban, minden akadályt áttörő erélyében Nagy Károlyhoz mérhetem. De hol van Nagy Károly birodalma? Szent István műve pedig most is megfogyya bár, de törve nem, tele hittel, bizalommal és reménnyel áll a régi sáncokon. Mélységes alázatában, elragadó áhítatában, apostoli tüzében Assisi Szent Ferenc édestestvére. Zseniális meglátásban, évszázadokat átívelő intellektusának merész szárnyalásában dantei kongenialitás fedezhető fel. De bármennyire elemzem ezt a gazdag, nagyszerű egyéniséget, az eredmény mindig ugyanaz, hogy tudniillik voltakép mindezeknek egy gyönyörű lelki egységbe tömörülő szintézise, az Úristennek egészen kiváltságos nagy ajándéka Szent István, A magyar őserőnek grandiózus felfejlődése, a magyar nép apostola, magyar minden ízében és minden