Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. a 70 milliós nemzetre a magyar nemzet törté­nelmi céljainak szüksége van. A külpolitika ban nincs szerelem, csak józanság, de a magyar lelkekben van barátság és férfiasság. Mi ezzel a barátsággal és férfiassággal érzünk Német ország iránt és örömmel vesszük az ő barátsá­gát. De ha itt féltjük nemzeti életünket vagy önállóságunkat, akkor azt nem köpködésekkel kell elintézni, azt neon az (újságokban, a lapok­ban a német birodalom fejének vagy kormány­zati rendszerének gúnyolásával kell elintézni, hanem nemzetünk erőteljes belső megszervezé­sével. (Tildy Zoltán: Ebben igaza van! — Pin* tér László: Ügy van, okos beszéd!) Van itt még egy kérdés és ez a hadsereg kérdése. Azt hiszem, a t. Ház mindenegyes tagja örömmel üdvözölte Eátz honvédelmi mi­niszter urat, (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés jobbfelől és a középen.) akinek személye bizto­síték arra, hogy a magyar honvédség kérdése, a magyar honvédelem fejlesztése helyes úton halad és jó kezekbe van letéve. (Éljenzés jobb­felől.) Viszont vigyáznunk kell arra, hogy ne menjünk túlzásba, amikor a honvédség kérdé­sét ítéljük meg; vigyáznunk kell arra, hogy a magyar társadalom és a honvédség közé válasz­falat ne emeljünk. Mert ahogyan elítélek a hadseregen belül mindenféle politizálást és ahogyan halálos bűnnek tartom a hadsereg kötelékébe bármiféle politikai tendenciát is belevinni, úgy vallom azt is, hogy ez a had­sereg ma már nem egy k. und k. hadsereg, ennek a nemzeti haderőnek megtestesítésekéní jelentkező honvédségnek vágyakban, célkitűzé­sekben egynek kell lennie a nemzeti társada­lommal. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a kő zépen) Nem elég, hogy a hősök szobrára helye zünk koszorút, hanem bele kell vinnünk a pol­gári társadalom lelkébe, hogy virágot szórja­nak az élő katona láha elé, mert nem elég csak a múltba tekintenünk, hanem a jövő nagy cél­jait is szemünk előtt kell tartanunk, (Ügy van f Ügy van! jobbfelől.) ehhez pedig büszke nem zeti társadalom kell, amely szereti az egyen­ruhát és tiszteli a magyar honvédet, mert át­érzi, hogy a társadalom és a -honvédség egy egészet alkot a nemzet nagy történelmi útján. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Minthogy már csak öt percem van hátra, befejezem a beszédemet. A ma történelmi órájában — ismétlem — meggyőződésem, hogy a problémák megoldása elől ki nem térhetünk, a problémákat meg kell oldanunk, bármilyen nehezek is legyenek azok. Ezeket a problémá­kat azonban nem csoportoknak, hanem a nem­zet egyetemének kell megoldania, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a problémákat a központi hatalomnak és nem a társadalmi öntevékeny­ségnek kell megoldania. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De szükség van ezeknek a problé­máknak a központi hatalom útján való megol­dására azért is, (Rajniss Ferenc: Gyors megol­dására!) mert gazdasági kérdéseket csak egy politikailag biztos és erős államban lehet meg­oldani. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Minthogy az a meggyőződésem, hogy ennek a politikailag erős és biztos államnak, ennek a militarista és szociális államnak, amelynek alapjait Gömbös Gyula fektette le és amely­nek felépítését Darányi Kálmán miniszterelnök úr kezdte meg, Imrédy miniszterelnök hű gon­dozója lesz és azt tovább fogja építeni és mint­hogy a pénzügyminiszter úr iránt is teljes bi­zalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. ülése 1938 május 23-án, hétfőn. 95 (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Peyer Ká­roly! Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! A tár­gyalás alatt lévő költségvetés számszerű ada­taival én ez évben sem kívánok foglalkozni azért, mert ennek a költségvetésnek az ada­tai nem jelentenek mást, mint egy keretet, amely a tárgyalás folyamán alkalmul szolgál arra, hogy az egyes pártok vezetői a maguk politikai felfogása szerint a kormány iránti bizalomból vagy bizalmatlanságból a költ­ségvetést elfogadják vagy ne fogadják el. De az is, aki a költségvetést elfogadja, nem kap semmiféle biztosítékot^ arra, hogy a költség­vetés rovatait betartják-e vagy pedig nem, minthogy a zárszámadásokból eléggé bőven kitűnik, hogy — ; nemcsak az elmúlt évben, hanem az előző években is szokás volt ez — a magyar kormány az utóbbi években túlteszi magát a költségvetésen és a költségvetést csak felhatalmazásnak tekinti arra, hogy adó­kai beszedjen, fizetéseket teljesítsen és az or­szág pénzével a legjobb belátása szerint gaz­dálkodjék Ez a felfogás felment engem attól, hogy itt a kérdés számszprű részével foglalkozzam, mert^— mint hangsúlyoztam — tisztán elmé­leti jelentőségű olyasmivel foglalkozni, ami­ről tudom azt, hogy úgysem tartatik be. Tel­jesen bizonytalan a bevételi rész, még bizony­talanabb a kiadási rész és a kormány, ha szükségét látja, akkor vagy a 33-as bizottság­gal, vagy 33-as bizottság nélkül megoldja mindazokat a problémákat, amelyeknek meg­oldását szükségesnek érzi. Elismerem azt, hogy a mai rendkívüli gazdasági viszonyok közepette egy merev költségvetés elfogadása és annak betartása sokszor leküzdhetetlen akadályokba ütközik és én nagyon jól tudom azt, hogy más országokban is a kormányok felhatalmazást kérnek bizonyos időre vagy bizonyos kérdések megoldására és ezeknek a felhatalmazásoknak birtokában hajtják végre azokat a pénzügyi vagy egyéb gazdasági ter­mészetű rendelkezéseket, amelyeket az ország érdekében szükségesnek tartanak. Hangsú­lyozni kívánom azonban, hogy ezekben a par­lamentekben mindenütt vagy egy meghatáro­zott célra, vagy egy meghatározott időre ad­ják ezeket a felhatalmazásokat, amely felha­talmazások után azután előterjesztik törvény­javaslatokba lefektetve azokat a rendelkezé­seket, amelyeket időközben kiadtak. Nálunk nem ez a helyzet. Nálunk a kormány most már évek óta szinte korlátlan felhatalmazás­sal rendelkezik és a legutóbb elfogadott úgy­nevezett zsidójavaslattal kapcsolatosan a kor­mány egy újabb és messzebbmenő felhatalma­zást kért a maga részére, amely után ma már a parlament ellenőrzési joga tisztán csak el­méleti és ezzel a költségvetés tárgyalása is tisztán csak elméleti kérdés. A Darányi-kormány jó gazdasági viszo­nyok között vette át az ország vezetését és ez a körülmény lehetővé tette azt, hogy a költ­ségvetés felesleggel záruljon, amely felesleg részben annak tudható be, hogy a gazdasági életben nemcsak magyar vonatkozásban, de nemzetközi vonatkozásban is fellendülés kö­vetkezett be, amely lehetővé tette a magyar mezőgazdasági termények jobb értékesítését ' és általában munkaalkalmat is teremtett.

Next

/
Thumbnails
Contents