Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. annyit se tudjon a maga ellátására fordítani, mint ezelőtt. Szükségesnek tartom továbbá az ipari munkáslakáskérdés gyors rendezését is, amil a miniszterelnök úr is említett, de amit én még fokozottabb mértékben kérek. (Farkas István: Tizenheten laknak egy kis szobában!) Szerintem nem is azon van a hangsúly, hogy hány gyermekével lakik munkás az ott­honában, hanem azon, hogy a munka bizony­talanságában, egy nedves, egészségtelen la­kásban élő család nemcsak erőteljes nemze­déket nem tud adni a nemzet számára, hanem azokat a kötelességeket sem tudja átérezni, amelyeket pedig minden magyarnak át kell éreznie. Hiába beszélek egy pincelakásban, sötét odúban lakó embernek nagy magyar cé­lokról, az nem tud belenézni az ezeréves ma­gyar napba, mert szeme nem szokott a vilá­gossághoz. (Ügyi van! Ügy van! a jobb- és bal­oldalon.) Ki kell tehát emelni őket abból a sötét odúból s polgári sorba kell őket állítani, hogy tudják meglátni és vállalni a nemzeti kötelességet. (Helyeslés.) Ezeknek a kérdéseknek megoldása után szükségesnek tartom a sztrájk és a munkás­kizárás eltörlését. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Ezeket az intézkedéseket azonban csak akkor lehet meghozni, ha a többi törvényes intézkedés is megvan, amelyekkel^ a munkás jogait és emberi méltóságát biztosítjuk. T. Ház! Két esizitendővel ezelőtt a Nlemizeti Munkaközpont küldöttsége ment Darányi Kál­mán miniszterelnök úrhoz és kérte a minimá­lis munkabérek, a korsizierű munkaidő és a fize­téses szabadság bevezetését. Darányi Kálmán miniszterelnök ár iákkor mindezt megígérte és teljesítette is. {Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) — Pey er Károly: Először is Gömbös ígérte meg és Gömbös csinálta meg!) A mostani kormány­hoz csak az a tiszteletteljes kérésiem, hogy eze­ket a rendeleteket az élethez hatályosabban ido­mítsa, mert sem a fizetéses szabadság, sem a minimális 'munkabérek kérdésénél nines a ren­delet szelleme és intenciója ia gyakorlati élet­ben mindenhol ikerasi&tülvive. Szükség van ia munkáskérdések teljes ^és őszinte megoldására, mert a magyar munkás­ság ezekben a történelmi időkben nem lehet többé nemzet-, Isten- és tőkeellenes. A munkás­ság nem állhat többé a marxista neimzetköiz'i ideolóigiia szolgálatában. {Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Peyer Károly: Csak ibizza rájuk!) Mi nem vagyunk (hajlandók egy miagyar mun­kást sem feláldozni nemzetközi tanokért, mert imi nem a világ munkásiaiéirt, hanem magyar fájtjainkért dolgozunk szociális és kulturális téren. (Helyeslés jobbfelől. — Buchinger Manó: Bár már látnám!) Igen t- Ház! Darányi Kálmán miniszter­elnök úr éppen úgy, mint Imrédy Béla minisz­terelnök úr végleg szakított a liberális társa­dalmi és 'gazdasági felfogással, szakított pedig azért, mert a nemzetre háruló és a világháború következményeként előállott nagy 'nemzeti fel­adatokat az egyéni szabadság túlzott kultivá­lása mellett nem lelhet megoldani. Itt a nemzet szabadságáról van szó és a nemzeti szolidari­tásáról iaz az erő, mely biztosi that ja a nemzeti célok elérését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az individuális-liberális materialista felfogás azért sem maradhat érvényben, mert hiszen a történelmi események bizonyítják, hogy a nem­zet életében az anyagi kérdés még nem münden és egy gazdaságilag gazdag és erős nemzet ülése 1938 május 23-án, hétfőn. 93 elpusztulhat, ha lelkiekben nem erős. 1848-ban például nem gazdasági, hanem lelki fellendü­lés volt, 1918 pedig nem gazdasági, hanem lelki összeomlás következniénye volt. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek következtében te­hát a nemzeti szolidaritás gondolatvilágának kell érvényesülnie ajzi egyéni szabadság gondo­latvilágával szemben, legalább is addig, amíg ez ta nemzet történelmi céljait el nem érni. (He­resies jobbfelől. — Buchinger Manó: Mindig!) T. Ház! Ebben a világnézeti harcban, amelyben élünk, a legfontosabb — és ebben százszázalékig egyetértek Tildy képviselőtár­sammal — hogy százszázalékig magyar alapon álljunk. A mi világnézetünk nem lehet egyik vagy másik nemzet világnézete. A mi világ­nézetünk csak egy lehet: az Istentől való nemaet és az Istentől való kereszténység örök igazán felépülő magyar világnézet. (Elénk he­lyeslés jobbfelől.) Minden akadályt le kell dön­tenünk, ami magyar és magyar között eddig fennállott. Örömmel látom és örömmel kell mindnyá­junknak tudomásul vennünk, hogy egy nagy ellentét, amely a nemzet életében két évtize­den keresztül magyart magyartól elválasztott, a királykérdés, a legitimista kérdés, lekerült a napirendről. Le kellett kerülnie a napirend­ről és úgy kellett kezelni ezt a kérdést mindig, ahogy a magyar államhatalom kezelte, mert az elv, amelynek érvényesülnie kell, az, hogy a nemzet az alkotmányosságért mindent felál­dozhat, de önmagát soha. A nemzet létérdekeivel szemben nem lehet­nek és nincsenek szerzett jogok és éppen ezért nagy könnyebbsége a magyar életnek és a belső erőgyűjtésnek, hogy ez a kérdés, amely a legjobb szándékú magyarokat elválasztotta egymástól, lekerült a napirendről. De egy kérésem volna a liberális baloldal­ház kérdésével is és ezt itt, az eucharisztikus kongresszus alkalmával kell különösen a tör­vényhozás házában felemlítenem. Ha egy nem­zet vallási szempontból több felekezetből áll, egyik felekezet sem a nemzet, csak együttvéve valamennyi. De ne állítsa senki oda azt a té­telt sem a magyar élet elé, hogy melyik előbb­revaló: a nemzet-e vagy az egyház. Meggyő­ződésem: a nemzetet is az Isten teremtette és senki sem szeretheti jobban Istenének alkotá­sát, mint magát az Istent, mert különben Te­remtőjét tagadja meg. (Ügy van! Ügy van!) De egy kérésem volna a liberális baloldal­hoz is. Az a bizonytalanság, amelyről Tildy képviselőtársam beszélt, (Felkiáltások a jobb­oldalon:. Hol van? ~ Peyer Károly: Helyette­sítjük!) elsősorban onnan állott elő, hogy a liberális baloldal különbség nélkül minden jobboldali megmozdulást támadott, kritizált és sárba rántott. A liberális baloldal vegye tudo­másul, hogy a jobboldali Magyarország is bó­két és rendet akar, csakhogy az magyar béke, magyar rend kell hogy legyen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mindig türelemről és szeretet­ről prédikálnak és mellette türelmetlenek és gyűlölködők. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Én jó magam hitványnak érzem magam, ha az önérdekem védelméről van szó, de lebír­hatatlan erő él bennem, ha nemzetem szolgá­latára rendelhetem életemet, öcsáriója, rágal­mazója mindenkinek lehet, de egy igazi esz­mét és egy egész férfiút hazugságokkal le­győzni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobb­ik*

Next

/
Thumbnails
Contents