Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

92 Az országgyűlés képviselőházának 3: iyeseljük! — Kölcsey István: Ebben egyetértünk! — Buchinger Manó: Tizenkét órai munkaidő mellett dolgoztak! — Zaj u jobboldalon, — Buchinger Manó: Kiharcoltuk a nyolcÓrai munkaidőt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Buchinger képviselő úr! vitéz Marton Béla: T. Ház! Nem akceptálom a nemzetközi marxista demoliberális gondolatvilágot. Nem akceptálhatom azért, mert ezekben a nehéz időkben felelősségigei kell élnie életét^ minden (magyarnak ebben az országban,^ már pedig a nemzetközi marxista gondolatvilágban láttuk azt, hogy egy-két gyászmagyar 1918-h an és 1919-ben felfordította ezt a nemzeti életet és amikor a felelősséget kellett volna yállainiok, akkor a magyar munkásságot állították oda bűnbakul. (Buchinger Manó: Grófok, bárók voltak köztük! — Rajniss Ferenc: Hát több zsidó volt, mint gróf! Ezt ismerjék be! Nem kell túlozni! — Derültség a jobboldaon.) Kérem képviselőtársaimat, miután rövid az időm, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet folytassam. (Peyer Károly: Halljuk! Halljuk!) Mivel nem látok elég felelősséget ebben a liberális gondolatvilágban kialakult magyar életben, ezért a pártok felett álló Nemzeti Munkaközpont alaptétele, hogy liberális Magyarország helyett szociális Magyarországot akarunk. Ebben a szociális Magyarországban elv legyen, hogy nem az erősebbé, hanem az értékesebbé az élet joga. Éppen ezért az államnak és a társadalomnak a munkást védelmébe kell vennie törvényes intézkedésekkel, mert nem lehetséges az, hogy amikor _ az igazságszolgáltatásban nincs meg az ököljog, akkor a gazdasági életben az fenntartassék. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes! Igaza van!) A munkásnak is polgárnak kell lennie és nem proletárnak. Ebben a polgári gondolatvilágban a munkásság nem lebet többé baloldali tömeg, a munkásságnak jobboldali erőnek kell lennie. És tisztelettel kérem innen a Házból az egész magyar társadalmat, ne méltóztassanak kifogás tárgyává tenni, ha komoly jobboldali alakulatokba a nemzetközi frontról átjönnek a magyar munkások, ha még kommunisták voltak is valamikor. Egy megtért magyar ember, aki felesküszik a nemzeti lobogóra, százszor többet ér, mint az a kamáslis, monoklis ficsúr, aki a Váci-utcában sétál csak és ,nem teljesíti semmiféle irányban a kötelességet. Itt csak egy kérdés van, — és ezt le akarom szegezni — hogy amikor a magyar munkást áthozzuk a nemzeti oldalra, akkor nem a forradalmi mentalitására kell számítanunk, hanem a polgáriasodás gondolatvilágában kell őket a nemzeti lobogó alá hozni. A magyar munkás ne legyen többé a forradalmi gondolat eszköze, a magyar munkás legyen az építő magyar gondolatvilágnak egy értékes oszlopa. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Buchinger Manó: Az volt és az is lesz, ha megbecsülik!) Akármennyire is tisztelettel viseltetem a jótékonyságig intézményekkel szemben, feltétlenül szükségesnek tartom ennek a szociális magyar gazdasági, társadalmi életnek kialakítását, mert egy történelmi, ezeresztendős büszke nemzet történelmi útján haladva nem élhet könyöradományokból és segélyekből. (Farkas István: A munkanélküliség elleui biztosítást meg kell csinálni! Mindenhol megvan, csak nálunk nincs meg! — Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Ezeknek a kérdéseknek megoldása . ülése 1938 május 23-án, hétfon. csak törvényes intézkedésekkel válhatik valóra. (Helyeslés a szélsőjobboldalon) Ma azt az utat kell folytatnunk, amelyet néhai Gömbös Gyula alapozott meg, amely úton Darányi Kálmán elindult és amely útnak a folytatását Imrédy Béla miniszterelnök úr programmbeszédében vállalta. Szeretettel köszöntöm a miniszterelnök urat abból az alkalomból, hogy a munkaközvetítés államosítását bejelentette. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Mint egy munkásszervezet vezetője, nagyon jól tudom, mit jelent a munkásszervezetekre nézve, ha a munkaközvetítés államosítást nyer. Itt azonban nem a munkásszervezeteknek, hanem a nemzetnek a jövője kell hogy a szemünk előtt lebegjen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem lehet, hogy pártok vagy egyének labdázzanak a munkássággal^ és a munkaközvetítést saját céljaik szolgálatára használják ki, egyének, pártok vagy szervezetek. A magyar munka megszerzése és odaítélése a nemzet legelemibb érdeke és ez sem pártok, sem frakciók, sem tervezetek céljait nem szolgálhatja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ugyanilyen örömmel üdvözlöm a családi munkabér kötelező bevezetését. (Peyer Károly: De vájjon meglesz-e? — vitéz CsicseryRónay István: Meglesz! — Peyer Károly: Öreg zsidó lesz magából, amíg az meg lesz! — vitéz Csicsery-Rónay István: Az nehéz lesz! Derültség. — Peyer Károly: Eddig minden kormány megígérte!) Tisztelettel kérem a kormányt, méltóztassék a családi munkabér céljaira egy külön családi munkabéralapot létesíteni, mert előre látom, hogy ha majd csak a családos emberek után kell fizetni a családi munkabért, nagyon »ok gyár és üzem. nem lesz hajlandó családos munkásokat r felvenni. (Kertész Miklós: Na, ugy-e, aiz átíkos materializmus!) Ezért javaslom tehát a külön alap létesítését, amelybe minden gyárnak munkáslétszámával egyenes arányban kelljen a családi munkabért befizetnie. (Általános helyeslés.) T. Ház! Biztosítanunk kell és elő kell segítenünk a nemzet szaporodását. Nem kell félni a sok gyerektől, hiszen azé a nemzeté a föld, amely erős. Ennek a nemzetnek szüksége van sok magyarra és Magyarország nem lehet az utolsó helyen a szaporodás szempontjából. A minket körülvevő államok jóval meghaladják a mi nemzeti szaporodásunkat, éppen ezért ennek a kérdésnek megoldását minden vonatkozásban, akár szép szóval, akár drákói szigorral biztosítani kell. (Ügy* van! Ügy van!) De ezen túlmenőleg, tisztelettel kérem a kormánytól a munkaszabadság biztosítását, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert lehetetlen, hogy ha egy magyar munkás a nemzetközi frontról átjön és belép valamelyik nem zeti szervezetbe, elveszítse az állását. Ez hallatlan, erkölcstelen és tisztességtelen eljárás. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon — Nagy zaj jobbfelől és a középen. — Boczonádi Szabó Imre: Ez a diktatúra! — Kölcsey István: Alelnök akar talán lenni a Munkaközpontban 1 --- Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Marton Béla: Tisztelettel kérem vagy bérindex, vagy béregyeztető bizottságok létesítését, hiszen eddig az árak a legelemibb életszükségleti cikkeknél is hétről-hétre változtak. Lehetetlenség, hogy bármennyire emeljék is fel a munkás bérét, egy idő múlva még