Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1938 május 23-én, hétfőn. 91 eredménye egymillió munkanap volt. Ennek 1 az útnak a folytatása a nemzet tragédiájához ' vezethet, mert méltóztatnak tudni, hogy a gyáripar fejlődésével az ipari munkástársadalom száma évről-évre emelkedik és ennek érdekeit a nemzet szempontjából biztosítani kell. A kapitalista gazdasági rend következményeképpen alakult ez az új társadalmi réteg és a föld rögétől szakadt magyarok vándoroltak be a városba. 40 esztendő alatt Magyarország lakossága a másfélszeresére szaporodott, de ugyanekkor az ipari munkástársadalom a tizenötszörösére szaporodott. Az első generáció, amely bejött a faluból a gyárakba üzemtelepekre, külvárosokba, még "magával hozta magyar fajtájának szeretetét, t magyar föld imádatát es sete sem tudott beleilleszkedni abba a légkörbe, amely itt fogadta őt, de mert a magyar mun kás nem volt felvértezve, a második generáció, sajnos, már világproletárra süllyedt, tla méltóztatnak kérdezni, hogy ki a hibás: a munkás-e vagy más, akkor határozottan állítom, hogy nem a munkás a hibás, hanem az az állami és társadalmi szemlélet, amely nem akarta és nem tudta észrevenni, hogy annak a madár sem járta falvakból, vagy kulturátlan vidékről bejött magyarnak igenis segítségére kell az államhatalomnak sietnie. A munkás, amikor bejött a vidékről, nemes vágyódással fordult minden után, amit itt a városokban látott. Szeretett volna az Operába menni, de nem tudott, szeretett volna színházba menni, de nem volt módja rá, szeretett volna fehér dunai hajóra ülni, de nem volt erre lehetősége és miután senki észre nem vette ezt a vágyódását, vágyódásából irígyke dés lett, az irigykedésből pedig a marxi szociáldemokrácia osztálygyűlöletet formált. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Zaj a szélsőbal oldalon.) Nekünk kötelességünk most a magyar munkásságot, (Farkas István: Nem be esülik meg!) amelyre nagy szükség van a nemzet szempontjából, visszavezetni ehhez a nemes vágyódáshoz, teljesíteni kívánságait, kielégíteni kulturális szükségleteit, mert nem akarunk és nem vagyunk hajlandók ebből az úri nemzetből proletár nemzetet formálni (Ügy vanl Ügy van! a jobboldalon.) Mi nem a felső tízezertől akarjuk elvenni a kultúr javakat, hanem azokból akarunk adni népünk szeles millióinak is, azért, mert felelősségte] jes, kötelességteljesítő állampolgárokat aka runk nevelni. (Elénk helyeslés és taps jobb felöl.) ' T. Ház! Hazugság az, hogy a magyar ipari munkás csak a bérért harcolt volna évtizede ken keresztül. Harcolt igenis emberi méltósá ganak biztosításáért. És ezt nem akarják sok vonatkozásban még ma sem észrevenni. Még ma is csak anyagi kérdéseket csinálnak a munkáskérdésből és nem látják meg, hogy ennek vari egy másik oldala is. Hiszen, ha a? emberben csak a materialista lényt nézik és száz pengő helyett százötven pengő fizetést adnak neki, akkor egy hónap múlva kétszázat fog kérni és ha azt megkapta, még többet. Az emberben az anyagi ösztön él, ennek kö vetkeztében a határt csak clZ cl lelki gazdag ság fogja megvonni, amelyet a kultúra jutta tásával fogunk biztosítani a széles magyar rétegeknek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Én ezt látom a Nemzeti Munka KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. központ »Becsüld a munkát« szabadidőszerve zeteben, ahol most állítjuk fel Budapesten — egész Európában először — a névtelen ipari munkás szobrát. Látom, hogy munkás bajtársaim milyen szeretettel nézik azt a szobrot és milyen odaadással segítik elő ennek a gondolatnak érvényesülését. Ezt tapasztaltam és láttam akkor, amikor a »Becsüld a munkát« szervezet hajóján Esztergomba vagy Visegrádra vittem őket, hogy azok, akik — hogy úgy mondjam — a nemzetközi brigádvezetői gondolatvilágban élték életüket évtizedeken keresztül, hogyan térnek "vissza a hithez, a nemzeti gondolathoz, hogyan tudják megbecsülni, tisztelni ennek a nemzetnek történelmi gondolatát, amelyről azelőtt nem is tudtak, de nem is akartak tudni. (Peyer Károly: Most fedezi fel? Mi 30 éve csináljuk!) Ha ezt csinálták volna, akkor ma nem volnának ebben az országban nemzetközi proletárok. (Farkas István: Ma sem törődnek velük!) Erre is válaszolok. Elismerem! önök előtt, igen t. képviselőtáirsakos, hogy abban, hogy a munkásság az önök vezetésié alá került, sem a munkások, sem önök nem hibásak, hanemi hibás az a magyar középosztály, amely nem törődött a magyar munkással. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Epipen ezért, ha akad a magyar közép osztálynak egy tagja, aki felismerte annak történelmi szükségességét, hogy a magyar munkásságot felemeljük és odaáll a magyar munkásság mellé, ezt a tényt ne méltóztassanak kifogásolni, hanem inkább elismeréssel illetni. (Peyer Károly: Csak me szállítsák a sztrájktörőket, amikor mások valójában kenyérért 'harcolnak! Tisztességes ibért kell fizetni, iákkor nem lesz sztrájk! — Tasnádi Nagy András: Ez a legfontosabb, a .sztrájk!) Tiltakozom az ellen, hogy a magyar munkásság továbbra is a nemzetközi gondolatvilágban maradjon (Peyer Károly: Püspökök még soha nem sztrájkoltak, csak a szegény flaszterosok!) és hogy továbbra is nemzetközi járomban tartsák őket, mert a nemzet nagy erőfeszítése megköveteli, hogy minden magyar ott álljon a nemzeti célok szolgálatában. {Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem lehet akceptálni például a marxista szociáldemokráeiának azt a tételét, hogy el akarják töirölni az állandó hadsereget, mert ezzel ugyanazt követelik, amit halálos ellenségeink követeltek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem lehet eltűrni, hogy azt hirdessék, hogy a vallás magánügy, mert a vallás nem magánügy, hanem közügy. Ezt a nemzetet, ha az Istentől elfordult, történelmi útján nem lehet eredményesen előrevezetni. Az államnak, a központi hatalomnak feltétlenül fontos kötelessége, hogy a nemzet minden tagját istenfélő szellemben nevelje. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Nem a vallás magánügy, hanem, a felekezeti kérdés. (Peyer Károly: Akkor miért nem becsülik meg a zsidót isi Annak is van Istene! — Felkiáltások jobb felől: Az faj! — Peyer Károly: Akkor miért nem iktatják törvénybe, hogy faj! — Zaj.) Amikor ezer munkással ott voltam a hercegprímás úrnál s az önök által is jól ismert magyar munkások letérdeltek előtte s^a hercegprímás úr 'rájuk adta áldását, az ón magyar lelkem boldog volt, mert a magyar munkás megtérését láttam ebben a tényben s eltöltötte lelkemet az pröirn, hogy istenfélő magyarok között vagyok. (Buchinger Manó: He16