Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
86 Az országgyűlés képviselőházának 301. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. rehajtásához. Talán lehetne követni egynéhány időközben igazolt és bevált külföldi példát, talán egy kicsit tekintettel lehetne lenni a szociális helyzetre is, talán meg lehetne egy kicsit vizsgálni azt a szociális feszültséget, amelyben élünk ás. ennek a szociális feszültségnek a forrásait. «Talán követhetné a törvényhozás azt a külföldi példát, 'hogy ő is igyekszik munkaalkalmak teremtésével és a munkanélküliek^ támogatásával fellendíteni a gazdasági életet, mint ahogyan láttuk és is merjük azt, hogy külföldi nagy és kisebb államok is már a nagy gazdasági krízisben, vagy az azt követő első esztendőkben az ország minden gazdasági tartalékát és készültségét a krízis leküzdésére használták fejji Franciaország már 1933-ban, 1934-ben 7 milliárd frank értékű közmunkát rendelt el. Akkor még nem a Blum-kormány volt uralmon, tehát ezt a megelőző kormány tette. Az Egyesült-Államokban, amelyről az imént beszéltem, 1932-ben 556 millió dollárt fordítottak közmunkákra, külön hivatalt létesítettek a közmunkák végrehajtására, amely felhatalmazást kapott további másfélmilliárd dollár felvételére. Ezenkívül szükségmunkákra, amelyeket nem levesekkel, hanem megfelelő becsületes munkabérrel fizettek ki, 775 milliárd dollárt irányoztak elő, amelyből 400 ezer munkást tudtak foglalkoztatni. Japán 365 millió yen értékben rendelt el munkákat. Svédország 190 millió korona értékű közmunkát hozott javaslatba és hajtott végre. Ez az összeg az akció végén 320 millió koronára emelkedett. Csile délamerikai államban 152 millió pezetát fordítottak ugyancsak erre a célra. Nálunk is voltak kísérletek, nálunk is felröpítették a gazdasági élet szanálásáról, helyreállításáról, a szociális feszültség enyhítéséről szóló jelszavakat, ezek azonban, sajnos, csak jelszavak maradtak. Megkaptuk a Gömbös-kormánytól azt a bizonyos 95 pontot, amelyre akkor a képviselőház többsége esküdött és amelyet egyedül üdvözítőnek ismert el. Jaj volt annak, aki ellene mert szólni, rá mert mutatni annak a munkatervnek a hibáira. Most méltóztassék megnézni, hogy erről a Gömbös-féle nagy nemzeti munkatervről amelyet a Darányi-kormány — legalább kormányprogrammjában — magáénak ismert el és adoptált, a városok szövetségének kongreszszusa azt mondotta, hogy (olvassa): »A 95 pontos nemzeti munkatervben a magyar király 1 * kormány a munkanélküliség leküzdését célul tűzte ki. A nemzeti munkaterv felveti a munkanélküliek foglalkoztatásával, a mezőgazdasági termelés fokozatos átalakításával, az öntözés és vízellátás kérdésével, a telepítési politikával és a háziipar fejlesztésével kapcsolatos kérdések megoldását. Ezek a nagyvonalú, de csak általánosságban megjelölt célkitűzések azonban nem jelölnek meg olyan részletfeladatokat és ezzel kapcsolatban olyan szervek létesítését, olyan intézkedések foganatosítását, amelyek alkalmasak a munkanélküliségből folyó inség azonnali enyhítésére és fokozatos leküzdésére.« így mondja a Városok Szövetségének kongresszusa, illetőleg annak jegyzőkönyve. Méltóztatnak látni, hogy egyáltalán nem destruktív, hanem inkább konstruktív testület, amely azonban a viszonyok kényszerű logikájának nyomása alatt megmondotta ezt a maga igazát, természetesen eredmény nélkül, mert sem a Gömbös-kormány, sem az utána következő kormány nem igyekezett ennek tanulságait levonni. Ezek a mi jogos aggodalmaink, ezeket ennél a javaslatnál el kellett mondanunk. Lehet, hogy még további mondanivalónk is lesz, számomra az idő előrehaladott volta már lehetetlenné teszi, hogy erről a dologról tovább beszéljek. Számunkra lelkiismereti parancs, hogy megmondjuk őszintén és becsületesen azt, amit érzünk és amit látunk, és azt hiszem, amikor mi itt ezzel a javaslattal kapcsolatban elmondjuk a magunk aggodalmait, a magunk terveit és meglátásait, akkor mi tehetjük ezt, megvan hozzá az erkölcsi alapunk, annál is inkább, mert korábbi ilyen megállapításaink utólag mindig igazolódtak, számtalan esetben, sőt minden esetben, amikor hasonló szociális, vagy gazdasági javaslatról volt szó, mindig megvoltak a mi aggodalmaink, megvoltak észrevételeink, de mindig semmibe vették azokat, és az összes akciók mindig semmivé váltak, mert nem voltak kellőképpen megalapozva, nem rendelkeztek azokkal a feltételekkel és biztosítékokkal, amelyek nélkül ilyen nagv akciókat végrehajtani nem lehet. Lehet, hogy ennek a javaslatnak, ha törvényerőre emelkedik és ha végre tudják hajtani, lesznek pillanatnyilag kedvező hatásai, ez valószínű, de egyelőre, sajnos, kedvezőtlen hatásai vannak. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Kérem, miniszter úr, ne mosolyogjon ezen, várjuk meg a nyolcórai vonatot. Kedvezőtlen hatásai tehát már megva,nnak, a kedvező hatások még nem mutatkoznak, egyelőre ez a mérleg. Feltételezzük, hogy lesznek pillanatnyilag kedvező hatásai, de tartós és termékeny hatása, azt hiszem, nem lesz. Azért kellene egy másik folyamatot megindítani, egy tartós és termékeny folyamatot, amely valóban alkalmas ennek az országnak gazdasági életét megtermékenyíteni, amely alulról indul felfelé s nem először a díszes kupolát és homlokzatot építi meg, hanem először az alapokat rakja le, a falakat húzza fel és csak azután rakja majd rá a díszes kupolát és díszíti fel a különböző cifraságokkal, tehát egy termékeny folyamatot, miniszter úr. Első kötelesség helyreállítani az ország bizalmát, helyreállítani a nyugalmat. Több erőt és erélyt kell alkalmazni, nem a baloldal felé állandóan, erőszakoskodni, hanem egyformán osztogatni; ami jog még ebben az országban van, tessék egyformán alkalmazni, ami törvény még van, tessék egyformán felemelni és sújtani vele, jobb és baloldalra való tekintet nélkül, tessék megnyugtatni a gazdasági közvéleményt és akkor lehet ennek az akciónak eredménye.. Mi akarjuk, hogy legyen eredménye, éppen azért bíráljuk meg kernényen és őszintén, de mert nem látjuk a kormányrendszerben mindazokat^ a feltételeket, amelyek szükségesek az eredményességhez, a javaslatot nem fogadhatjuk el. (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Müíler Antal képviselő úr. Müller Antal: T. Ház! Propper t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy elítéli a gazdasági szabotálást, de megérti. (Pronper Sándor: Én nem azt mondtam! Csak az elkedvetlenedést értem meg! Egy órán belül ne tesség így kicsavarni a szavaimat; ráér holnap is kicsavarni!) Ezt a tőke részéről egyenlőnek tartom a hazaárulással. (Felkiáltások jobb felől: Igaza van! — Fábián Béla: De ha nem ezt mondta! — Kéthly Anna: Nem ezt mondta! A gyorsíróknál megvan !) Ma jdtessék ezt megállapítani. (Propper Sándor: Báér holnap is kicsavarni, akkor talán már elfelejtik! Most még
