Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. emlékeznek rá! — Gr. Festetics Domonkos: Majd a szabotálok fejét fogjuk kicsavarni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Müller Antal: T. képviselőtársam azt mondta, hogy a javaslat veszedelmes műtét, mert egymilliárdot hasít ki a gazdasági életből. Ezt sem mondta, úgy-e? (Propper Sándor: De igen! Hogyne mondtam volna!) Ezzel szemben azt mondom, hogy minden beteges állapoton lehet műtéttel javítani és ha gazdasági életünkben betegség van, akkor én igenis ezt az egymilliárdos befektetést a gazdasági élet vérkeringése előmozdításának tekintem, nem pedig csak annak, hogy ezt az összeget a gazdasági életből kivesszük. (Kéthly Anna: A lyukas nadrág nem lesz jobb, ha nagyobb lyukat szakítanak rajta!) Sérelmezte, hogy a Ház most egyidőben hozza a költségvetést, a sajtótörvényt, a zsidótörvényt és az ezermilliós beruházási törvényt, (vitéz Várady László: Nagyon bölcsen! — Propper Sándor: Majd meglátjuk!) Mi sürgettük, szorgalmaztuk ezt és előbbi beszédében Propper t. képviselőtársam is szorgalmazta, hogy jöjjenek ide gazdasági és szociális természetű törvényekkel minél gyorsabb^ tempóban. Azt hiszem, ebben túllicitálhatnék egymást, mert mindegyikünk elvárja, (Fábián Béla: Az folyik, egy nagy licitáció!), hogy minél gyorsabban és minél több ilyen javaslattal jöjjenek ide. (Horváth Zoltán: És közben a .grófja vízbefúl! — Friedrich István: Csak egy gróf van itt most: a Dózsi! — Horváth Zoltán: Az olyan hosszú, hogy nem fui a vízbe! — Gr. Festetics Domonkos: Téged meg a saját zsírod tartana fenn! — Derültség.) Egyetértek vele abban, hogy adómérséklést — főleg a fogyasztási adók terén — kell kívánnunk a kormánytól. Mas-am is azt mondom, hogy a nemzetre most, különösen ezzel a vagyondézsmával, súlyos teher háramlik, kisemberek a közterheket nem tudják elviselni s ezért magam is sürgetem és várom a kormány adómérséklésre vonatkozó intézkedéseit. Ezt annál nagyobb joggal követelhetjük a kormánytól, mert — hála Istennek — az államháztartás egyensúlya helyreállott, à kormány bizonyos feleslegekkel rendelkezik, (vitéz Várady László: Hála Istennek!) Éppen ezért kívánjuk a különösen antiszociáli« fogyasztási adók — főleg a cukoradó, de még többet is fel lehetne sorolni — leszállítását, illetőleg mérséklését. Beszélt t. képviselőtársam a nagy vagyonok progresszív módon való megadóztatásán ról. Azért üdvözlöm örömmel ezt a javaslatot, mert ebben szociális elvek vannak és a nagyobb vagyonok progresszív módon való megadóztatásáról van szó. Ezt örömmel kellene a szociáldemokrata pártnak is üdvözölnie és el kellene fog-adnia a javaslatot, mert nk kifelé mindig azt mondják, hogy igenis a nagyvagyont kell megfogni, amely nagyobb terhet tud viselni, azokra kell a. kormánynak nagyobb terheket raknia, akiknek erősebb vállaik vannak. Most itt van előttünk e^y törvényjavaslat, amely a vaervon nagyságára van alapozva, progresszív módon van kiszabva a vagyon (megterhelése és t. képviselő társam mégis ellenzi ezt a javaslatot, amelyet én — mondom — örömm°l üdvözlök. Azt mondotta Propper t. képviselőtársam, hogy a 7-sidó és a keresztény kapitalista egyformán ki uzsorázza a munkást. Én soha. sem teszek kivételt ás azt a kapitalistát, aki kiuzsoülése 193

S április 28-án

} csütörtökön. 87 rázza a munkást, mindig elítélem, mert lehetetlenség, hogy a vagyonnak a tőke erejénél fogva az is megadassék, az a lehetőség is rendelkezésre álljon, hogy a termelés egyik fő tényezőjének, — aki nélkül termelés egyáltalán nem folyhatna — a munkásnak ne fizesse meg a méltó bérét. És itt a leghatározottabban vissza kell utasítanom a szociáldemokrata pártnak azt a vádját, hogy a keresztényszocialista szakszervezetek munkásai bérleszállító vagy — amint t. képviselőtársam mondotta — bérrontó cselekedetekét követnének el. Visszautasítom ezt, mert a szociáldemokrata párt éveken keresztül mindig ezzel akarta a keresztényszocialista szakszervezeteket jogtalanul vádolni, (Propper Sándor: Ne játsszunk a szavakkal!) pedig az a szakszervezet éppúgy küzd a munkásság jobb megélhetéséért, becsületesebb, emberhez méltóbb béréért, mint ahogy talán az urak küzdenek. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Az a saját érdekében küzd, mert saját magán keresztül érzi a kiuzsorázó kapitalista tőkének sokszor igazságtalan cselekedetét. Nincsenek itt képviselve azok a keresztényszocialista szakszervezetek, ne tessék tehát őket váddal illetni, olyan váddal, amellyel nem illethetek, ök mindig becsülettel dolgoztak a munkásérdekekért; bár az urak dolgoznának olyan becsülettel, mint azok. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) Ami az élelmiszerek és egyéb cikkek drágaságának az emelkedését illeti, ezt én is látom, helytelennek tartom és magam is azt mondom: lehetetlenség tétlenül nézni, hogy az élelmiszerek, az elsőrendű közszükségleti cikkek dráguljanak. Tessék a kormánynak e téren valamit cselekedni. Most már van kormánybiztos is, meggyőződésem az, hogy az eredmény nem fog elmaradni. Minthogy ez a törvényjavaslat munkaalkalmat jelent, végtelenül csodálom, hogy a szociáldemokrata párt nem azt mondja, hogy fokozni kell a munkaalkalmat, munkát kell előteremteni. Beszéde végén Propper képviselő úr felsorolt egy egész sereg országot, mondván, hogy azokban mennyi közmunkát hajtottak végre. íme a kormány most egy milliárdos beruházási, közmunka programmal jön ide, ezt a tervet pedig nem szavazzák meg. Ezt az inkonzekvenciát én nem tudom megérteni. (Propper Sándor: Ez bizalom kérdése!) A nemzet örömmel vette a győri beszédet, amelyből kipattant és köztudomásúvá vált az egy milliárd pengős közmunkák terve. Azt hiszem, hogy ez végre határozott lépést jelent hazánk védelmében is. A biztonság minden nemzetnek első feltétele és mivel ma nemcsak a polgárok biztonságát kell óvni és megvédeni, hanem az egész ország biztonságát, éppen ezért a vagyon is szívesen áldozhat, hiszen a megmaradt része így nagyobb védelmet kap. Minden állam erején felül fegyverkezik. Mi eddig, sajnos, teljesen ki voltunk szolgáltatva ellenfeleinknek; évtizedek múlták el s alig tudtunk valamit a legszükségesebb katonai felszerelésre, honvédelmünkre fordítani s nem tudom, nem terhel-e bennünket súlyos felelősség, már csak azért is, (hogy ilyen hosszú ideig hagytuk a dolgot és amikor minden nemzet olyan lázasan fegyverkezik, mi, ha nem is támadás, de legalább a védelem érdekében nem kezdtük még előbb ezt a fegyverkezést. Minthogy tehát a beruházás (katonai célokat, hazánk védelmi szempontjait erősíti, hasznos és szükséges beruházás. De nagy közKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ xvni. 15