Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. ijesztgetéseknek magyarázatával adósok maradnak azok az urak, akik ezt hangoztatják és adós marad az a sajtó, amely ezt megírja. Pedig ezt a kérdést végre-valahára tisztázni kellene. Ne tessék a fogalmakkal játszani. (Buchinger Manó: A tűzzel ne tessék játszani!) Az internáló tábor nagyon ismert és gyűlölt valami, nemcsak nálunk, hanem máshol is. Nálunk már volt része benne az országnak és nem mondhatnám, hogy valami nagy közsze retetnek örvendett volna az internáló tábor rendszere (Felkiáltások jobbfelől: Azt elhiszszük!) sem azok részéről, akik szenvedői voltak, sem azok részéről, akik mások szenvedését szívesen Látták az internáló táborokban. De amikor az internáló táborokról beszelünk, akkor mindig számolni kell azzal, hogy ez kétélű fegyver. (Úgy van! a szélsőbalolda Ion.) Sohasem lehet tudni a mai rohanó, válsá gos és változatos időkben, hogy kik _azok, akik internáltatnak, és kik azok, akiket internálnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Jó lesz tehát ezzel egy kicsit alább hagyni, egy kicsit elhagyni ezt a felülről jövő demagógiát és a mai válsá gos helyzetben komolyabban vermi a közélet irányítását, különösen akkor, amikor ilyen hallatlanul nagy áldozatot követelnek meg az or szag dolgozó népétől. Mert nemcsak a kapitalizmustól kérnek áldozatokat, (Feí'dáiiáyqk a szélsőbaloldalon: Sőt!) az valószínűleg csak \közvetítő szerve lesz ennek a nagy nemzeti áldozathozatalnak, a számla eff3ktív fizetői valószínűleg megint a dolgozó tömegek és a fogyasztók lesznek. (Ûgyvan! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon vigyázni kell tehát ezekkel a kérdésekkel és^ én a kormány figyelmébe ajánlom, hogy legalább a maga háza tájékán teremtsen rendet, fékezze meg ezeket a mumussal dolgozó urakat és próbálják ijesztgetés helyett inkább megnyugtatni a közvéleményt. Tegnap még a pénzügyminiszter úr is elragadtatta magát, — azt hiszem, Vázsonyi képviselőtársunk beszéde alatt — amikor azt mondotta, hogy a zsidók nagyon meg vannak ijedve, feleslegesen meg vannak ijedve. (Mocsáry Dániel: Nem ragadtatta el magát! Ezt csak joga van mondani!) Én nem tudom, meg vannak-e ijedve vagy nem, — okuk mindenesetre van rá — de ha azt akarják, hogy ne legyének megijedve, akkor ne tessék őket állandóan ijesztgetni. Furcsa és én férfiatlan eljárásnak is tartom azt, hogy embereket állandóan ijesztgetnek, aztán kicsúfolják őket, hogy miért van megijedve. (Farkas István: Nem valami nagy erény, ha a többség a kisebbséget elnyomja. Nem erény, nem hazafiság, nem nemzeti szempont és nem is férfiasság!) Közben természetesen mellékzöngeként megkapjuk azt is, hogy összefogásról beszélnek és halljuk és olvassuk sokszor, hogy a nemzetnek e nagy áldozat végrehajtására össze kell fognia minden erejét. Ebben van igazság, mert^ nagy nemzeti szolidaritás nélkül ilyen operációt nem lehet sikeresen végrehajtani. Ezt megtanultuk és megtanulhattuk a hazai és külföldi példákból, de általában a mai időknek is ez a tanulsága és figyelmeztetése. Ezt a vékonyka, bátortalan kis hangot azonban elnyomja, százszorosan felülmúlja a fenyegetés állandó rikácsolása. (Egry Zoltán: Mivel fenyegetnek? Ki fenyeget? — Zaj.) Felolvassak önnek, t. képviselő úr, egy csomó újságcikket, felolvassam egy csomó politikus nyilatkozatát, nagy sereg közibeszólást, tárgyalások menetéről üléae 1938 április 28-án

s csütörtökön. 81 szóló tudósítást és egyebeket? Önök éppen olyan jól tudják ezeket, mint én, mert hiszen beszélnek ezekről és ha nem volnának ezek a doigok, akkor nem beszélhetnének róluk, mivel nem vehetnének róluk tudomást. Ha vannak és lesznek zavarok, akkor ezt tulajdonítsák ennek a politikai és taktikai hibának. (Egry Zoltán: Nem lehetnek zavarok az országban!) Imrédynek más a véleménye, ha méltóztatott olvasni az ő tegnapelőtti bizottsági beszédét. Lehet, hogy ő nem tudja jól és a képviselő úr jobban tudja. (Mocsáry Dániel: Hol hallotta? Neim ezt mondta! — (Felkiáltások jobbfelől: Sőt megnyugtatta a közvéleményt!) önök neon hallottak arról, hogy Imrédy egy új, nagy gazdasági világválság kontúrjait látja kibontakozni? Nem métóztattak ezt olvasni? (Müller Antal: De nem magyar vonatkozásban! Nemzetközi vonatkozásban! — Kéthly Anna: Magyarország talán sziget, ahová nem ér el az a hullám? — Müller Antal: De nem Magyarországra vonatkoztatta!) Magyarország függvénye a világgazdasági helyzetnek. (Farkas István: Ezt magyarázta Imrédy!) Ha a nagy, gazdag külföldön gazdasági válság van, akkor Magyarországon is eo ipso gazdasági válságnak kell lennie. (Müller Antal: Nem így mondta! Ott voltam!) Mi nem lehetünk kivételek, mert nem vagyunk olyan gazdag ország. (Farkas István: így mondta, én is hallottam!) Nem vagyunk olyan tőkeerős ország és nem vagyunk sziget, (vitéz Szalay László; Magyarország a rend szigete!) Ha tehát Imrédy azt mondja, hogy egy új gazdasági válság kontúrjai bontakoznak ki, akkor ismervén Imrédy tájékozottságát és közgazdasági készültségét, ennek bizonyára van valami alapja. De azt is mondta Imrédy gazdasági miniszter úr, hogy akármi történik, nem lesz baj, mert egy évi devizaszükséglet biztosítva van. •''fítkiáitások jobbfelől: Na látja!) Mi ez? Ez nem egyéb, mint a sorok között, »durch die Blumen« megmagyarázása annak, hogy vannak zavarok. De erről majd később. Engem nem tud megnyugtatni az a gazdasági miniszteri biztatás, hogy nemes valutával egy teljes esztendőre el vagyunk látva. Itt megint mást tanít a klaszikus közgazdaságtan. Nem a kapitálist kell fogyasztani — de nem is szabad a kapitálist fogyasztani — hanem a hozadékból kell tudni fedezni a költségeket. Az ország sokkal inkább megnyugodott volna, ha Imrédy gazdasági miniszter úr azt jelentette volna ki, hogy ezt az egy évre elégséges nemes valutaállományt úgynevezett »vastartalék«-nak tartja meg, (Felkiáltások jobbfelől: Ezt mondta! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez azt jelenti!) Azt mondta, hogy akármi történik, mégha a forgalom csökken is, akkor is el vagyunk látva egy évre nemes valutával. Felfogás, érzelem dolga; ha akar az ember, megnyugodhatik benne. Én azonban nem tudok ebben megnyugodni, az én véges közgazdasági tudásom nem teszi lehetővé, hogy belenyugodjam abba, hogy a kapitálist használják fel a folyó szükségletek fedezésére. Hiszen tovább akarunk élni, ugyebár, nemcsak egy évig és nemcsak máról-holnapra. (Egry Zoltán: Örökéletűek akarunk lenni, mi magyarok, azért csináljuk ezt! — Farkas István: Majd meglátjuk, mi lesz belőle!) Itt ki kell jelentenem, hogy a nagy vagyonok és a nagy jövedelmek külön adóját és dézsmáját mi nem ellenezzük. Nemcsak, hogy nem ellenezzük, hanem mi vetettük fel elsőnek. 1922 óta, amióta idebenn vagyunk a képviselő14*